13. fejezet.

Sziasztok! Itt is az újabb rész! Köszönöm a komikat és a lájkokat. Örültem hogy megjegyzésként ketten is írtak kicsit hosszabbat, persze a többinek is örültem. Nem tudom kinek/kiknek nem tetszenek a részek, de azt legyen szíves írja le, vagy akkor ne nézze a blogot, ugyanis ennek így nincs értelme. Nyugodtan keress meg facebookon, vagy bárhol, tényleg! Mindig örülök az építő kritikáknak is. Jut eszembe, ha már ott járunk, akkor kaptam kettő remek kritikát, ha kíváncsiak vagytok akkor itt a link: 1. kritika 2. kritika Köszönöm szépen mindkettő szerkesztőnek, és örülök hogy olvassák/nyomon követik a blogom! Mellesleg ajánlom mindenkinek a blogot, ugyanis nagyon jól végzik a munkájukat! Ja, és ahogy az egyik szerkesztő is írta, hogy  jó lenne ha Zora szemszögéből is írnék, meg gondolom lehet hogy már nektek is megfordult a fejetekben, ezért Zora szemszögéből is fogok írni, de ebben a részben még nem lesz rá példa. Remélem jól telik a szünetetek, sajnos mindjárt suli, élvezzétek ki a napokat! További szép estét. xoxo

-Zora, Zora, Zora.-zakatoltam le a lépcsőn, ugyanis nem találtam az egyik felsőm.-Hol van a rózsaszín kötött pulcsim?-álltam meg mellette. Mint aki nincs is itt, úgy ült a kanapén.
-Zora.-szóltam rá hangosabban, majd meglóbáltam a kezem a szeme előtt.-Hol van a rózsaszín pulcsim?-ismételtem meg a kérdésem.
-Öhhm, a szobámban felakasztva.-válaszolt.
-Köszi, de miért  van nálad, és egyébként min gondolkodtál úgy?-vigyorodtam el.
-Á semmin.-legyintett, majd bekapcsolta a tévét. Megrántottam a vállam és felmentem az emeltre, Zora szobájába, hogy elővegyem a pulcsim. Mikor kész lettem, leballagtam a nővéremhez.
-Nem jössz el velem nézelődni?-mosolyodtam el, a lusta nővéremre.
-Hát nem is tudom.-kuporodott jobban össze a kanapén.
-Na, ne legyél már ennyire lusta.-nevettem.
-Nem vagyok.-nyújtotta ki a nyelvét.
-Bizonyítsd be.-cukkoltam. Nem mondott semmit, felpattant az ágyról, majd bosszankodva felfutott a szobájába. Vigyorogva sétáltam át a konyhába, hogy valami ehetőt keressek. Már szerencsére jobban vagyok, de anyáék jobban örülnek, ha van velem valaki minden nap. Szerencsére vagy Zoraval, vagy a csapattal vagyok, így nem eshet semmi bajom. Rossal szerencsére nem találkoztam, de nem is akarok. Remélem bűntudata van, amit velem tett. Gondolataimat Zora zavarta meg, aki rendesen felöltözve várt.
-Mehetünk?-kapta kezébe a telefonját.
-Igen, persze.-mosolyodtam el. Bezártam az ajtót, majd a legközelebbi plázába mentünk.
-Mi lenne ha benéznénk a sportboltba?-ajánlotta a nővérem.
-Okés.-lelkesedtem, majd a focilabdákhoz vezetett az utunk. Különös érzésem támadt. Minthogyha valaki figyelne. Kicsit kellemetlenül éreztem magam, és a hátam mögé pillantottam. Megijedtem, mikor láttam a kirakat előtt egy fekete ruhában lévő pasast, akin fekete napszemüveg volt. Összetalálkozott a tekintetünk, de nem tartott sokáig, ugyanis gyorsan visszafordítottam a fejem Zorahoz.
-Öhhm, Zora. Minket néz az a pasas.-suttogtam.
-Hol?-nézett hátra röhögve.
-Ott.-mutattam volna a személyre, de már nem volt ott.
-Jól vagy?-kérdezte nővérem.
-Persze, persze, de ott volt.-akadtam ki.
-Nem tudom mi van veled Sam. Remélem nem őrültél meg, amúgy ezt a labdát megveszem.-csillant fel a szeme. Szar volt hogy hülyének néz, de megmertem volna esküdni, hogy láttam valakit. Kifizettük a labdát, majd haza indultunk. Autó út közben néztem kifele az ablakon, igen. Zoranak van már jogosítványa, ő sikeresen letette, de én. Harmadjára is elbuktam.
-De én tényleg láttam ott valakit.-nevettem fel kínomban.
-Sam. Nem megbeszéltük? Hagyjuk már a témát. Biztos megint képzelődtél, vagy megfájdult a fejed.-szált ki az autóból, ugyanis megérkeztünk.
-Nem, tuti nem.-szálltam ki én is.
-Jó, mind egy. Szerintem hagyjuk.-nevetett fel, majd csöngetni kezdett. Fel sem tűnt, hogy nem haza mentünk.
-Hol vagyunk?-ráncoltam össze a homlokom, de késő volt, ugyanis a fiúk és lányok üdvözöltek minket.
-Sziasztok.-köszönt vidáman Harry.
-Sziasztok.-köszöntünk a csapatnak.-Mit lesz itt?-kérdezősködtem.
-Kimegyünk focizni a térre.-örültek a többiek.
-Jó, de farmerban focizzak?-panaszkodtam szokásosan.-Nem. Itt az egyik melegítőm, vedd fel.-gondoskodott rólam Louis megint. Mostanában jobban oda figyel rám, de nem minthogyha lenne rá szükségem. Felmentem a házba, majd beleugrottam Louis cuccába, aminek elég jó illata volt. Összeszedtem magam, majd visszamentem a többiekhez, akik besózva várták már hogy mehessenek. Ahogy elnéztem Zora is átöltözött. Mire mindenki kész lett, elindultunk egyet mulatni.
-Kié a ruha?-kíváncsiskodtam egy kicsit.
-Liam adta.-vigyorodott el, amire nem tudtam hogy mit mondjak. Inkább örültem.
*
-Uhh, de fáradt vagyok.-huppantam le a fűre.
-Tényleg jól játszol.-dicsért meg Louis.
-Köszönöm, de azért te még mindig jobban. Egyébként mi a programotok délutánra?-kérdeztem.
-Úgy látszik hogy haza megyünk. Mármint csak egy kis időre.-vigyorgott.-Ha már múltkor nem tudtam.-célzott. Erre felnevettem.
-Figyelj Louis. Öhhm, nekem ez túl gyors. Nem is ismerjük annyira egymást, és már nálad aludtam.-húztam el a szám, de nem azért mert nem volt jó, hanem azért, mert nekem tényleg gyors volt. Én még nem voltam fiúval, és félek hogy elszúrnám.
-Akkor épp itt az ideje hogy jobban megismerjelek. Gyere velem a szüleimhez.-csillant fel a szeme. Felhúztam a szemöldököm. Nem díjaztam az ötletet.
-Gondolj csak arra hogy egy kis kiruccanás, de ha nem akarsz jönni akkor megértem. Pedig vigyáznék rád.-ivott bele a vízébe. Azok a szemek, ajkak. 
-Még meglátom.-nevettem fel, mikor Zora elkiabálta magát hogy fürödjünk meg a tóban, amiben múltkor. Persze, nekünk is ide kellett jönni. Még a gondolattól is rosszul voltam. De volt egy nagyobb gondom, ugyanis a park másik felén vagyunk. Múltkor nem itt voltunk, és itt mélyebb a víz. A lábam biztos nem ér le, úszni pedig nem tudok.
-Zora, ezért el is vihetnek a rendőrök.-akadtam ki. Nem mondhattam hogy nem tudok úszni, és gyáva vagyok.
-Jaj Sam.-nevetett-Gyere.-húzta a karom Louis.
-Öö. Inkább kihagyom.-pirultam. Kicsit kínos volt.
-Sam, ne legyél beszari.-kiabált Josh. Utálom mikor beszólnak nekem. Nem vagyok beszari, igenis bemegyek. Hirtelen kapkodtam le magamról a ruhákat, csak a fehérneműt hagytam.
-Louis, elmegyek veled, ha..-haraptam bele az ajkamba.