12. fejezet.

Sziasztok! Itt is az új rész. Köszönöm a kommenteket, jól estek. NAGYON, NAGYON köszönöm a 100 rendszeres feliratkozót! Eszméletlenek vagytok! Remélem mindenkinek jól telt a karácsony, és a mi Louisunk 22 éves lett. Hogy repül az idő. Ja és remélem tetszik a blog új kinézete! A zenelejátszóba új zenéket tettem, van magyar, pörgős, rövidebb minden. Remélem páran szoktátok hallgatni. További jó szünetet, remélem tetszik majd a rész. Nyugodtan írjatok, hogy milyen az új kinézet, a rész stb. Mit kaptatok karácsonyra, ilyesmiket! Nyugodtan, nem harapok. xoxo.

*Sam szemszöge*

Lassan nyitottam ki a szemem. Nagyon gyengének éreztem magam. Mikor kitisztúlt a látásom, megpillantottam a többieket, akik sírva ültek az ágy körül. Nem tudtam beszélni, ugyanis valami rá volt kötve a számra. Olyan volt minthogyha egy lélegeztető lett volna. Kicsit megijedtem a gondolattól. Mikor a szeretteim meglátták hogy élet jelet adok, elmosolyodtak, és közelebb jöttek, majd Zora kiabált egy orvosnak. Talán elájultam? Vagy mi történt? Lassan pillantottam le a kezemre, ahol megpillantottam a kék, és lila foltokat. Az emlékek rögtön előtörtek. Anya a homlokomat simogatta, és közben beszélt nekem, apa mellett. A fiúk ültek a székeken, kivétel Louis. Ő nem volt sehol, ami kicsit fájt. Ekkor belépett az orvos Zoraval.

-Jó napot Mrs. Becker. látom felébredt. Hogy érzi magát?-kérdezte. Nem tudtam válaszolni, csak lassan becsuktam a szemem, majd kinyitottam.

-Jól van.-nézegette a leleteim.-Akkor hamarosan elmegyünk és kivesszük a csövet, majd levesszük a lélegeztetőről. Nagyot néztem mikor kimondta a szavakat. Kómában voltam? Kicsit ideges lettem. A sós cseppek folyni kezdtek az arcomról, és fészkelődni kezdtem.

-Ne Sam. Maradj nyugodtan.-szólalt fel mindenki. Rosszul éreztem magam. Nem tudtam beszélni, ami nagyon idegesített, főleg úgy hogy Louis nem volt itt. tudni szerettem volna hogy hol van. Lassan anyáék kimentek a kórteremből, reméltem hogy nem haza mennek, nagy szükségem van most rájuk. Közben a fiúk közelebb jöttek hozzám, és megszorították a kezem, majd elmondták hogy mennyire örülnek, hogy felébredtem. Oldalra pillantottam, majd megláttam a gyönyörű virágokat, amik az ágy melletti asztalon voltak a vázákban. Kiszúrtam rajta egy nárciszt. Kedvenc virágom, imádom. Óvatosan felemeltem a kezemet, és rá mutattam. A fiúk vették a lapot.

-Louis hozta neked.-halkult el Liam. Mikor volt bent? És miért ment el akkor? Össze voltam zavarodba. Elmélyültem a gondolataimban, majd belépett az orvos a szüleimmel. 

-Készen áll kis hölgy?-vizsgált egy orvos. Felhúztam a szemöldököm, nem értettem mire kell még felkészülnöm.

-Kivesszük a csövet a torkából. Ne aggódjon, nem lesz hosszú.-biztatott az orvos. Nyeltem egy nagyot, majd kitoltak a szobából. 

*

Lassan ébredezni kezdtem. Kitisztult a látásom, majd éreztem hogy magamtól veszek levegőt. Senki nem volt a szobában. Kivétel egy ember, akinek örülnöm kellett volna, de mégis ott volt bennem a kérdőjel. Óvatosan ránéztem, majd elvigyorodott. 

-Hol voltál?-kérdeztem halkan, erőlködve. 

-Itt voltam. Vártam hogy felébredj.-lépett közelebb.

-Nem. Az előtt amikor levették a lélegeztető gépet.-mondtam. 

-Shh.-simogatta meg a homlokom. Már itt vagyok Sam, ne aggódj. 

-Mi történt velem? Miért voltam kómában?-tértem a lényegre. 

-Menekülni próbáltál, de beverted a fejed az ágy sarkába.-halkult el. 

-Meddig voltam kómában?-csordult ki egy könnycsepp a szememből.

-2 napig.-nézte a földet. Nem tudtam hogy szomorú, vagy mérges legyek. Louis megmondta hogy ne menjek oda, és én makacs voltam.

-Te megmondtad.-törtem ki. Zokogtam. Louis lassan mellém ült és megölelt. Sírtam a vállán, miközben nyugtatgatott. 

-Haza szeretnék menni.-néztem rá. 

-Nem lehet. Megfigyelésre bent tartanak.-simította el a kusza tincseimet. 

-Louis.-szóltam rá erélyesebben. Meghúzta a szemöldökét, majd felállt és keresett egy nővért, hogy szóljon az orvosomnak, hogy haza szeretnék menni. Egedül ültem a szobában. Minden olyan csöndes volt. Nagyon álmos voltam, ha nem lép be az orvosom elalszok.

-Nos Sam. Haza mehet, ha felhívjuk a szüleit, akik a gondját viselik. Sokat kell pihennie.-hozta a papírokat.

-Rendben.-ültem fel lassan.-A szüleimmel már beszéltek?-kérdeztem.

-Igen. Nemsokára itt lesznek.-szólalt meg Louis. Kedves volt tőle hogy itt van velem. Úgy döntöttem hogy a beszélést most elhalasztom, jöhet a kemény pihenés, ami nem lesz a legegyszerűbb, hisz nemsokára verseny, és azt igazán tisztelem Louisban, hogy most velem van és nem a csapattal edz. Egy jó pont most nála. Tényleg szeret, lehet hogy meg kéne próbálni ezt a kapcsolatot.

*

Unottan lépte be a házba, majd dobtam le a cuccom. Besétáltam a konyhába, majd levettem a sajtos chipset a polcról. Kibontottam a csomagolást, majd hirtelen Louis kikapta a kezemből. 

-Sam. Nem ehetsz most ilyeneket. Nekünk kell vigyázni rád, kérlek. Legalább most hallgass rám.-dobta ki a szemetesbe. Igen, Louis is itt van. Anyáék megkérték hogy ő és Zora vigyázzanak rám, míg ők dolgoznak. 

-Gyere Sam. Feküdj le egy kicsit.-szólt Zora az emeletről. Felballagtam a szobámba, majd ledőltem az ágyra. 

-Szólj ha kell valami.-figyelmeztettet, majd becsukta az ajtót. Egy 3 éves babának éreztem magam. Mindenki körülöttem ugrál, segít és ezt magamnak köszönhetem. Istenem.-sóhajtottam fel. Én lennék Sam Becker, aki mindig megcsinálja magának a bajt. Ásítottam egy nagyot, majd becsuktam a szemem és hamarosan elaludtam.

*Sötét volt. Egy fekete szobában voltam. Be volt kötve a szemem és a kezem. Halk lépteket hallottam. Egyre jobban hallottam őket, majd egyszer csönd lett. Hirtelen levették a szememről a kötést és megpillantottam Louist. Haja kócosan, kék szeme csillogott. Óvatosan megcsókolt. Hosszú és érzelmekkel teli csók volt. Kikötötte a kezem, majd egyenesen a hajába túrtam, úgy csókolóztunk. Épp hogy látszódtam, magassága miatt. Ölébe vett, de a csókunk nem szakadt meg. Sétálni kezdett velem, és reménykedtem hogy nem fogunk elesni. Hirtelen megállt, majd letett egy matracra. Levette magáról a pólóját, és megláttam kockás hasát. Szívem hevesebben vert. Két lábam közé furakodott, majd az oldalamon éreztem meg kezét, ahogy fel le húzza. Libabőrös lettem az érintésétől. Akaratlanul is kicsúszott a számon egy kéjes nyögés, amin elvigyorodott. Kezei a póló aljához vándorolt, majd kérdőn nézett rám, mire bólintottam. Kibújtam a pólómból, amit eldobott valamerre. Nagyon szégyenlős voltam, ezért kezeimmel eltakartam felsőtestem. Felhúzta a szemöldökét, majd megrázta a fejét. 

-Csodálatos vagy.-beszélt akadozva. Kezeimet a hajából, a hátára, majd a gatyájához csúsztattam. Lassan gomboltam ki, majd kilépett belőle. Láttam hogy férfiassága küzd az alsógatya ellen. Határozott mozdulattal felülre kerekedtem, majd kibújtam a gatyámból kicsit hezitálva. A bugyim passzolt a melltartómhoz. Fekete csipke. Visszaültem Louisra, aki már nagyon nem bírt magával, de miattam tartotta magát. Mikor végig pusziltam a hasát, kezdve az ágyékától és a V vonalától, megint alulra kerültem. Lassan, körkörösen masszírozni kezdte a mellem, egy halk sóhaj hagyta el a számat. Lassan lehúzta a pántokat a vállamról és kikapcsolta. Automatikusan takartam volna el maga, de megfogta két kezem, és oldalra kifeszítette. Puszilni, kezdte domborulatom, majd mellbimbóim megkeményedtek. Mikor látta rajtam hogy megadtam magam, elengedte a kezem és lassan lehúzta a bugyim. Elvörösödtem. Látta rajtam, ezért elvigyorodott. Fehérneműimet oldalra söpörte, és egy határozott mozdulattal lehúzta magáról az alsógatyát. Nagyot néztem méretén. Lassan lefeküdt rám, majd csókolni kezdett. Kezemet megint a hajába túrtam, és éreztem hogy óvatosan belém nyomja magát. Megfeszültem. Elő törtek a könnyeim. Nem gondoltam hogy ennyire fáj az első, de végre érezhettem azt az embert, akit a legjobban szeretek.*

Hirtelen riadtam fel az álmomból. Óvatosan felültem és körülnéztem. A fejemhez kaptam. Szóval álom volt. Pár percig néztem ki a fejemből, majd mikor felfogtam mit álmodtam elnevettem magam. 

-Úristen.-röhögtem, majd visszadőltem az ágyamba. 

-Jól vagy Sam?-nyitott be hirtelen Louis. Elvigyorodtam és az alsó ajkamba haraptam. 

-Nagyszerűen.-nevettem.