15. fejezet.

Sziasztok! Tudom, most szerintem sokatoknak ott a kérdőjel a fejében, hogy, hogy-hogy ilyen hamar hozott részt? Hát, ezt egy meglepetés résznek szántam! Mostanában nem volt sok időm írni, késtem stb.. De most volt időm és úgy gondoltam hogy megleplek titeket! Hosszúra írtam és szerintem mostantól ilyet fogtok kapni! Remélem mindenkinek jó lesz a félévije, remélem jól vagytok és jó olvasást!

-Nem vagy egyedül.-súgtam. Louis összességében egy kemény srác, de belülről nem igazán. Bántja hogy meghalt az anyukája, amit én nem tudom hogy milyen érzés, de nem lehet jó. Próbálja magát erősnek mutatni, ami valljuk be, nagyon jól megy, de engem nem ver át. Úgy látszik érdemes lesz megismernem, legalább is ha nem megy ez a kapcsolat, már ha ez már kapcsolat, akkor szereztem egy új barátot. Szerencsére Rossal azóta nem találkoztam, amióta próbált megerőszakolni. Szerintem életemben ő benne csalódtam legjobban. Nem tudom mi lenne ha megint meglátnám. Talán összeroppanok, vagy nem tudom, de az biztos hogy mély sebet hagyott a szívemben és a lelkemben. Eltart majd egy darabig hogy beforrjon, de Louissal könnyebb lesz felejtenem. Vele úgy érzem hogy önmagam lehetek. Minden hülyeségemet elnézi, és úgy védelmez mint egy anyafarkas a kölykét. Igen, nos úgy látszik beleszerettem. Óvatosan felnéztem rá, majd egy féloldalas mosollyal jutalmazta. 

-Mit csinálunk ma?-érdeklődtem és körülnéztem a garázsban. 

-Hát mivel apa csak este jön haza, így este tudlak bemutatni, de van egy ötletem.-csillant fel a szeme.-Ugye nem félsz a motorokon?-kérdezte és kutatni kezdett.

-Én? Dehogy.-legyintettem. Úristen. Motorozni akar? Szép volt, meg minden, de még nem ültem ilyenen. Sőt. 

-Sam, rosszul hazudsz.-nevetett fel, és a kezembe nyomott egy bukósisakot. Az övét felvette, majd kitolta a motort a garázsból. Meghökkenve néztem és követtem. Hirtelen kivette a kezemből, majd a fejemre tette. Keze hozzáért államhoz és becsatolta. Égtem. 

Szemrebbenés nélkül követtem. Felült a motorra, én pedig mögé. Lábaimat elhelyeztem, és összefontam karjaimat a hasán. Beszívtam tökéletes illatát és elhessegettem minden félelmem, majd egy mosolyt varázsoltam arcomra.

-Készen állsz S.?-nézett hátra vigyorogva.-És te L.?-vigyorogtam vissza rá.-Ohohohó.-nevetett és beindította a motort. Olyan volt minthogyha repülnék. Folyamatosan hagytuk el a házak sorait. Óvatosan a hátára döntöttem fejem és úgy néztem a fákat. Becsuktam a szemem és csak élveztem a pillanatot. 

*

Éreztem ahogy lassulni kezdünk ezért kinyitottam a szemeim és kiegyenesedtem. Egy erdőben voltunk. Leparkolt, majd levette a sisakot. 

-Ez gyönyörű.-néztem körül és levettem a sisakot. 

-Gyere.-biccentett a fejével.-Ö és a motor?-mutattam a járműre.

-A lélek sem jár erre.-nevetett. Meghúztam a vállam és utána mentem. Csak sétáltunk egymás mellett. Szerettem volna ha mesél kicsit az anyukájáról, de inkább nem erőltettem a kérdést. Hosszú séta után leültünk egy fatörzsre.

-Olyan szép ez a hely. Ide jártál iskolába is?-kérdeztem.

-Szerintem is, imádom. Itt nőttem fel. Ha szomorú voltam mindig ide jöttem.-mosolyodott el. Oh, várjunk. Akkor én vagyok az egyetlen akit ide hozott?

-Szóval. Ez itt a "nyugalmi fészked" és csak engem hoztál ide eddig?-csillant fel a szemem.

-Hát ha lehet annak nevezni és igen. Te vagy itt az első.-nevetett. 

-Hát ez igazán megtisztelő.-mosolyodtam el és megsimogattam az arcát.-Még az anyukád sem tudott erről a helyről?-néztem a földet. Vártam a bosszús reakciót, de csak sóhajtott egyet.

-Nem. Sajnos nem.-rázta meg a fejét.-De csak ne hogy te kérdezz.-Szóval nyitott vagy a szex témánál?-vigyorgott rám. Olyan volt minthogyha hirtelen elillant volna a rossz kedve és elővette a játékos fiút. Közben eszembe jutott az álmom. Akaratlanul is elnevettem magam, de nem tudtam mit mondjak neki. Elvörösödtem. 

-Szóval nem.-játszott.-Láttál már giliszta szexet?-várta a reakcióm. 

-Louis. Muszáj ezt? Muszáj ilyen hangosan? Nem, nem vagyok nyitott.-nevettem.-De ahogy látom, te igen.-húztam fel a szemöldököm.

-Én mindenre.-húzta ki magát.-Kis egoista.-vádoltam meg.

-Volt már barátod?-terelte a témát. Közelebb húzódtam hozzá, majd ajkaimat közelebb vittem az övéhez. 

-Nem.-leheltem. Éreztem az izzást. Jó volt kitolni Louissal. Nevetgélve sétáltunk tovább, majd rájöttem hogy mind végig egy kisebb hegyoldalon voltunk, ami mellett egy patak volt. Óvatosan a lepillantottunk. A patak mentén 5 srác és 3 lány sétált, köztük volt még 1 kutya. Meglepődve figyeltem ahogy vihogva, és a kezükben lévő sörös, vagy boros üvegekkel mászkáltak, másik kezükben pedig a cigit szívták. Nagyon nem tartoztak az én világomba, ettől kirázott a hideg is. Louisra pillantottam, aki sötét szemekkel pillantotta a csoportot. Az egyik felnézett, majd Louis kitört. 

-Azonnal el kell innen mennünk.-kapta el a karom és ráncigálni kezdett. Nem értettem semmit. Mégis miért? Meghátrált volna tőlük? Vagy ismerte őket? 

-Miért?-kaptam ki a kezem a kezei közül. Lüktetett az egész karom. Lepillantottam rá, és megláttam egy lila kis foltot az alkaromon. Louisra pillantottam, aki szemében a fájdalmat és megbánást, egyben a félelmet és védelmezést láttam. 

-Sam. Nem mondhatom el, csak kérlek gyere.-könyörgött már majdnem, amikor beadtam a derekam és elviharoztam. Mire leértünk a hegy lábához, a "csapat" már ott volt. Éreztem hogy valami nem stimmel. Louis védelmezően a háta mögé lökött, majd az egyik fiúra nézett.

-Louis, te mit keresel itt?-kérdezte meglepődve, vagy részegen. Nem lehetett tudni. Inkább rájuk sem néztem. Nem tudtam hogy kik ők és hogy mit akarnak. 

-Nocsak-nocsak, csak nem egy aranyoska?-kérdezte valaki játékosan, mire Louis felemelte a hangját, amire felfigyeltem.

-Hozzá ne merj érni!.-sziszegte, és a kezembe adta a sisakot hogy vegyem fel. Kínosan éreztem magam, ugyanis az egyik lány folyamatosan engem bámult, a kutyával az oldalán, ami valljuk be, nem volt egy tünemény.

Igaz a lány gyönyörű volt, szép hosszú lábak, telt idomok, de ez a kinézet nem passzolt hozzá. Főleg az a cigi a kezében. Louis utasítására felültem a motorra, majd követett és villámgyorsan beindította. Fellélegeztem amikor elhagytuk őket. Kicsit sokkos állapotban ültem a motoron és azon gondolkodtam hogy vajon kik voltak? Reméltem hogy többet nem találkozok velük. 

*

Ingadozva szálltam le a motorról, majd mentünk be a házba. Csendben telt az út. Nem mondtunk egymásnak semmit. Louis hanyagul ledobta a cipőjét, majd követtem én is. Viszont én egymás mellé szépen helyeztem el. 

-Hirtelen egy férfi tűnt fel, majd köszönt Louisnak és megölelte. Ő lehetett Louis apja. Kedvesnek és határozott férfinak tűnt. Hasonlított a fiára.

-Apa, bemutatom Samet.-mosolygott Louis.-Jó napot Mr. Tomlinson.-köszöntem.-Ugyan, hívj csak Bobnak.-nevetett és egy "érezd magad itthon" mondattal elment. Louis körbevezetett a házban, majd megmutatta a szobáját és végül a vendég szobát. 

-Clair már biztos felhozta a cuccod, nyugodtan pakolj ki, vacsora pedig 20:00-kor lesz pontban.-beszélt zavartan.

-Louis, ne tereld a témát. Úgyis tudod hogy megkérdezném. Kik voltak azok? Mit akartak tőled?-akadtam ki. 

-Nem tartozom neked magyarázattal.-válaszolt rekedt hangon és elfeketedett a szeme. 

-De tartozol! Így mégis hogy legyek a barátnőd? Hogy bízzak meg benned? Mi van ha bármi bajod esik?-csordult ki a könny a szememből.

-Bajunk..-javított ki csöndben, és végig a szemembe nézett.

-Én nem vagyok lényeg, de tudod mit? Á inkább hagyjuk. Nem akarok már az első nap veszekedni.-adtam meg magam és berontottam a szobába, majd becsuktam magam után az ajtót. Istenem. Mit titkolhat még előttem? Egyáltalán jó ötlet volt ide jönni? Idegesen kezdtem pakolni. A telefonom pittyegni kezdett, ránéztem a képernyőre és Zora hívott. Most túl ideges voltam hogy felvegyem, így inkább kinyomtam. Aggódtam Louis miatt. Mi van ha valami rosszba keveredett? Nem az nem lehet, csak biztos képzelődöm.-ráztam meg a fejem. Mivel muszáj volt elhessegetni a gondolataim, ezért elindultam ki a kertbe, ahol Louis húgai játszottak. Mosolyogva néztem a két kislányt, akik életvidáman futkároztak a napsütésben. Leültem az egyik padra és néztem őket. Vissza emlékeztem az én gyerek koromra, amikor én és Zora élveztük ennyire a napot. Mosolyogva rohangáltunk és kergettük a lepkéket. Miközben majdnem lejátszódott előttem a gyermekkorom, beletúrtam a hajamba és felpillantottam az égre, majd megláttam a ház további részét. Végig pillantottam, majd megakadt a szemem Louison, aki az erkélyről nézett. Méghozzá póló nélkül. Komolyan, miért csinálja ezt velem? Komoly, de mégis lágy tekintettel nézett. Zavarodottan sprinteltem vissza a házba. Hiába hogy világos volt, már fél nyolcat mutatott az óra. Összeszedtem a  tiszta ruhám és megindultam a fürdőbe. Megengedtem a vizet, ami az egész testem átjárta. Mikor kész lettem egy törölközőt tekertem meztelen testem köré és kiszálltam. A karomon lévő lila foltot nézegettem, ami holnapra biztos sötétebb lesz. Óvatosan végig simítottam az ujjammal, majd felszisszentem. Kicsit érzékeny volt. Éreztem hogy valaki hozzáér és lágyan simogatja. Felnéztem az illetőre aki sajnálkozva nézett le rám. 

-Sam. Oh én-én nem akartam.-túrt bele a hajamba, majd szemét összeszorítva puszilta meg a homlokom. Éreztem ahogy forró teste hozzányomódik az enyémnek. 

-Ha tehetném.-vissza fordítanám az időt.-beszélt lihegve. Nem csak ő érezte a szikrát, ha nem én is.-Sajnálom Bébi.-ismételgette. Ha nem karol át, tuti elesek. Elgyengültem. 

Szerintem be-beléd szerettem.-beszéltem szakadozottan, majd megcsókoltam határozottan. Ajkaink tökéletesen párosultak. Mint az alkonyatban. A félős bárány és a buta maoista oroszlán. Lihegve váltunk el, és láttam azt a bizonyos csillogást. 

-Öltözz fel. Vacsoránál találkozunk.-pislogott rám mint egy kölyökkutya és kiment a fürdőből.

Elvörösödtem, ugyanis aggasztott hogy, hogyan tudja hogy itt vagyok és honnan tudta hogy végeztem? Talán látott meztelenül? Mindegy is, az biztos hogy este megkérdezem. Mikor kész lettem, felfrissülve léptem ki a fürdőből. Letettem a szobába a további cuccom és megnéztem az időt. Még volt pár percem. Addig elmentem megkeresni Louist. Ajtaja elé léptem és kopogtattam rajta, majd meghallottam rekedt hangját. Lassan benyitottam és amikor megpillantott elvigyorodott. A szemem megakadt tökéletes felsőtestén és a tetkóin. A csodálatos látványt egy szürke póló szakította meg, amit felvett magára, hogy ne félmeztelenül legyen. Elnevettem magam, amikor megláttam rendezetlen haját. Elmosolyodva túrt bele és telefonját az ágyára dobta.

-Indulhatunk?-nézett kék szemembe.-Persze.-válaszoltam és elindultam a konyhába. Szerencsére nem felejtettem el hogy hol az ebédlő. Már mindenki az asztalnál ült, kivéve mi. Helyet foglaltam Bella mellet, aki az ikertestvére oldalán ült. Louis leült mellém, majd velem szemben Bob és mellette Clair. Az asztal tele volt finomságokkal, nem is tudtam hogy mit egyek, de előtte szerettem volna pár szót szólni. 

-Ömm. Én csak szeretném megköszönni hogy itt lehetek. Igazán mesés hely Doncaster és ez a ház is.-mosolyogtam Louis apukájára.

-Igazán nincs mit Sam. Szívesen látjuk Louis barátjait.-beszélt Bob. Elmosolyodtam és kentem magamnak kenyeret. Jó volt látni a családod együtt, csak Louis anyukája hiányzott. Bele se mertem gondolni hogy a húgai mit éltek át akkor amikor ez a tragédia történt. 

Milliónyi gondolat ment át az agyamon, vacsora közben. Eszembe jutott hogy Zoraval sem beszéltem még ma, ezért holnap muszáj lesz felhívnom. 

-Köszönöm szépen a vacsorát.-töröltem meg a kezem és felálltam az asztaltól. Meglepődve néztem ahogy Louis követett. Rendesen tele volt a tányérja, minek szedte ki ha nem eszi meg? Értetlenkedve haladtam tovább a vendégszobáig. 

-Nyugodtan menj vissza enni. Miattam nem kell éheztetni magad.-fordultam felé.-Érted még azt is megtenném S.-tűrte a szőke tincseimet a fülem mögé.-Nem akarok bunkó lenni, csak megkérdezem hogy esetleg velem alszol, vagy jó ez a szoba is?-kérdezte. Na igen. Vártam hogy megkérdezze, de még is külön szerettem volna még egy kicsit maradni.-Most szeretnék egyedül aludni, remélem megérted.-néztem a földet.-Meg, persze.-puszilt bele a hajamba.-Jó éjt. Álmodj szépeket Gyönyörű.-köszönt el és vissza ment enni. Átöltöztem egy pólóba és bugyiba, majd álmosan huppantam be az ágyba, ami már meg volt ágyazva. Élmény volt ez a nap, veszekedés-szerelem-vágy.-gondolkodtam, majd szép lassan álomba merültem. 

*

Szél sivításra és esőre keltem. Fáradtan néztem meg az időt, pont éjfél volt. Lassan feltornáztam magam az ágyból és az ablakhoz sétáltam. Az eső záporként hullott a földre, a szél keservesen fújt, vele együtt a fák ágai hajladoztak.

Mindig is utáltam az esőt. Álmosan a hajamba túrtam és magamra tekertem a takaróm, majd kiléptem a szobából. Az egész házban csönd és sötét volt. Lábujjhegyen tipegtem Louis ajtajához, majd háromszor megfontolva kopogtam halkan. Mikor válasz nem jött, lassan nyitottam be, majd csuktam be magam után az ajtót. Mosolyogva néztem ahogy a hasára fordulva szuszog. Átsétáltam az ágy másik oldalára, majd óvatosan befeküdtem mellé és hozzábújtam. 

-Még hogy külön szeretnél aludni.-hallottam a suttogást és éreztem hogy Louis elmosolyodik. Óvatosan derekamra csúsztatta kezét.-Velem szeretnél aludni?-hallottam hangját és éreztem hogy elvigyorodik, de szemei csukva voltak. 

-Utálom az esőt. Gondoltam megnézem hogy fent vagy-e.-beszéltem zavartan. Nem válaszolt csak felnevetett, de most már nyitva volt a szeme.-Ugye tudod hogy meztelenül alszom?-beszélt a párnába, de teljesen jól hallottam.-Óó. Úgy látszik elállt.-vágtam rá, majd épp álltam volna fel, amikor vissza rántott, de most rá estem, szembe vele.-Ugye tudod hogy csak szívatlak? Imádom amikor zavarba jössz.-harapta meg ajkát. Még sötétben is teljesen jól láttam. Ideje hogy egy kicsit én is szívassam. Oldalra dobtam a takaróm, majd az egyik lábamat oldalra lendítettem és az ágyékára ültem.-Most komoly? Sam, a puszta jelenléted felizgat, szerinted most hogy érzem magam, főleg úgy hogy pont oda ültél? Egyébként azt hittem szégyenlős vagy.-nézett olyan szállj le fejjel, vagy megbánod tekintettel, de nem féltem. Előtted már nem vagyok szégyenlős.-húztam ki magam rajta.-Tényleg? Akkor ez a felső minek?-kérdezte játékosan és a pólóm alját végigsimította. Megadva magam szálltam le róla és bújtam be mellé. Újra elhelyezkedett a hasára, majd követtem.-Aludj szépség.-húzott magához közel. Teljes biztonságban éreztem magam, lassan és boldogan merültem álomba. 

*

Reggel teljes boldogsággal keltem. Hunyorogtam egy kicsit, majd kitisztult a látásom. Lassan fel könyököltem fel, majd felmértem a helyzetet. Eszembe jutott a tegnapi játékunk, sajnos 1-0-ra állt. Oldalra pillantottam és elmosolyodtam ahogy aludt. Kicsit fáztam, ezért előkerestem a melegítőjét, ami már ismert volt számomra. Mélyen belélegeztem illatát, majd hallottam ahogy tapogatózik az ágyon. Vajon engem keresett? Ásítva nézett fel, majd elmosolyodott amikor meglátott. 

-Jó reggelt.-beszélt halkan.-Neked is.-nevettem és az ágyra térdeltem, majd rendezgetni kezdtem rakoncátlan tincseit.

-Már fél tíz van?-lepődött meg.-Bizony, sokáig aludtál Tomlinson.-nevettem.-Csak mert valaki nem hagyott aludni éjszaka.-nyújtotta ki nyelvét.-Ne fogd rám.-Te szívattál.-vádoltam meg.-Óó igen?-kezdett el csikizni, majd birkózni kezdtünk.

*

-Le kéne menni enni.-fogta meg hasát Louis.-Szerintem is.-helyeseltem. Levettem a melegítőjét, ugyanis teljesen leizzadtam a birkózásban.-Várj, csak elmegyek felvenni valamit.-beszéltem.-Ne, nem kell.-nevetett.-Louis, te lehet hogy itthon vagy, de én nem.-nevettem. Kizárt hogy bugyiban lemenjek az apjához a húgaihoz és Clairhez.-Akkor tessék.-nyomott a kezembe egy rövid gatyáját. Óvatosan felhúztam, majd hálául megöleltem. Szorosan követtem le a konyhába. Meglepetésünkre senki sem volt itthon. Louis talált egy cetlit amit mosolyogva elolvasott és visszatette. 

-Nincs itthon senki. Clair vásárol és apa elvitte a lányokat játszótérre.-nézett be a hűtőbe. 

-Igazán figyelmes.-mosolyodtam el.-Hát nincs más választása.-beszélt Louis keservesen.-Nutella?-terelte a témát.-Tökéletes.-ültem le a székre, majd elém tett egy vörös bögrét. Rögtön eszembe jutott a lány tegnapról. Bizonytalanul néztem ki a fejemből. 

-Sam. Jól vagy?-rázta meg a kezét előttem Louis.-Persze, csak elkalandoztam.-mosolyodtam el.-Min gondolkoztál?-harapott bele a kenyerébe.-Á Semmi.-ráztam meg a fejem.-Valamin biztos, nekem nyugodtan elmondhatod.-fogta meg a kezem.-Öö. Csak eszembe jutott tegnap az a vörös-fekete ruhás lány. Úgy nézett rám mint egy véres rongyra. Ismered?-hadartam gyorsan. Louis csak sóhajtott egyet, majd mint az elefánt úgy tombolt ki a teraszra. Jajj. Sikerült elrontanom mindent. De még is fúrta a kíváncsiság az oldalam. Vajon ki lehet, ha nem mondja el? Vártam hogy vissza jöjjön, de nem jött. Felálltam, majd utána mentem ki. A szám "o" alakot formált, amikor megláttam a cigit a kezében, és a füstöt ahogy távozik a száján. Olyan szexi volt. Mi micsoda? Jól vagy Becker?

-Te mióta cigizel?-fontam össze a karom a mellem alatt, majd rám tekintett.

14. fejezet.

Sziasztok! Meghoztam az új részt! Előre is bocsánat hogy későn, de tudjátok iskola, félév stb..Köszönöm a komikat és a kritikákat! Mint látjátok megváltoztattam a blog nevét, ne féljetek ha nem találjátok! Remélem tetszik az új kinézet, szerintem így sokkal jobb hangulata van a blognak!  Ebben a részben Zora szemszögéből is írni fogok. Nem tudom mit csináltam, de a cseréknél az összes blog kitörlődött..Fogalmam sincs hogy hogyan, de megjegyzésbe írjátok le és kiteszem őket újra! Jó olvasást és hétvégét! A felvételizőknek pedig sok sikert!



*Sam szemszöge*
Ha fogsz a vízben.-jelentettem ki, majd vörösödve a földet pásztáztam. Csak felnevetett.
-Héé. Ez nem vicces.-akadtam ki.-Jó rendben. Egyébként is megígértem hogy vigyázni fogok rád.-lépett közelebb, majd megéreztem lehel lettét a nyakamon.. Libabőrös lettem. Halványan elmosolyodtam és belementünk a vízbe. Megtorpantam amikor éreztem hogy újra libabőrös leszek a hideg víztől. Louis kérdőn rám nézett.
Megráztam a fejem és óvatosan bentebb mentem. A többieknek már a közepén voltak, ahol egy kis stég díszelgett és arról ugráltak a mély vízbe. Még a látványtól is kirázott a hideg, nem csak a nem pont kellemes víztől. Kicsit kínosan éreztem magam hogy ilyen félős vagyok, de az ember mit tud csinálni ha fél? Semmit.
-Gyere kislány.-lépett oda hozzám, majd átkarolta a derekam.
-Mit csinálsz? Még leér a lábam.-nevettem.
-Tudom, de ilyen lassúsággal még jövőre sem érünk be.-forgatta meg a szemét, majd leguggolt a derékig érő vízben. Nem tudtam mire készül.
-Miért guggolsz le?-értetlenkedtem.
-Gyere, ülj a nyakamba.-tette ki oldalra a kezét, hogy belekapaszkodjak.
-Mi? Én? És hogyha leesek?-aggódtam.
-Sam.-szólt rám erősebben. Összerezzentem. Soha nem szólt még így. Néma csöndben álltam mellette, majd észrevehette magát és rám nézett.
-Sajnálom S.-szorította össze szemét majd arcomhoz nyúlt és hosszasan belepuszilt a hajamba.
-Szeretném ha a nyakamba ülnél.-beszélt lágyan. Nyeltem egy nagyot, majd belekapaszkodtam a kezébe és feltornáztam magam a nyakába. Két karjával ráfogott a lábamra, hogy hátra ne essek. Mély levegőt vettem, miközben velem sétált az egyre mélyebb vízben. Nem tudtam hogy most aggódjak, vagy örüljek. Minden egyes lépésénél jobban szorítottam haját.
-Ki ne tépd.-figyelmeztetett nevetve.
-Nem fogom.-mosolyodtam el és engedtem egy kicsit a fogásomon. Nem mertem lenézni. A víz már biztos Louis nyakáig ért. Mikor azt hittem megöregedek, kimásztam Louis nyakából egyenesen a stégre. Leültem bátortalanul a szélére és a lábamat a vízbe lógattam.
-Köszönöm.-simogattam meg arcát, majd közelebb hajoltam nyakához és belesuttogtam a fülébe.
-Jó..-adtam meg magam. Felnézett rám csillogó szemekkel, majd elvigyorodott.
***

*Zora szemszöge*
-Zora-Zora-Zora.-hallottam a hangokat. Fáradtan fordultam át a másik oldalamra.-Zoraaa.-hallottam megint a nevem, de hangosabban.-Ahhj, mivan?-duruzsoltam fáradtan a párnába.-Mond már meg anyáéknak hogy nem lesz gond ha én hétvégén elmegyek és te itthon maradsz, mert nem értik meg.-mondta háborodottan, a most már tudom ki.-És most ilyenért keltettél fel?-háborogtam.-Dél elmúlt. Drága nővérem.-vigyorodott el Sam, amikor kimásztam a pihe-puha ágyamból, ami még hívogatott. Felhúztam egy rövidnadrágot és elindultam le, a húgom nyomában. Egyenesen a konyhába ahol a fiúk voltak és a szüleim.
Hirtelen ugrottam egyet, hisz nem számítottam a többiekre.
-Öhhm fiúk. Hát ti?-túrtam bele a hajamba és gyilkos pillantásokat szórtam Sam felé, aki elfelejtettem közölni velem hogy a csapat is itt van, mellesleg fiúk.
-Hát, ha már Sam és Louis elmennek a hétvégére, akkor gondoltuk hogy ne legyél egyedül, ezért megkérdtük a szüleidet hogy hagy gyere velünk hétvégére a házunkba, este lesz egy nagy buli.-vigyorgott Liam.
-Hát ez nagyon f*sza!-örültem. Már nem volt reménytelen a hétvégém.
*
-Kész vagyok.-baktattam le a lépcsőn a cuccommal.-Akkor indulhatunk?-kérdezte Zayn.-Igen.

*Sam szemszöge*
-Akkor majd találkozunk.-öleltem meg Zorat. Hiába hogy nagyok vagyunk és csak pár napig nem látjuk egymást, akkor is hiányozni fog. Ő egyben a legjobb barátnőm és testvérem.
-Ne bénázz, és védekezz.-súgta.-De hülye vagy.-nevettem.-Inkább te ne csinálj semmi hülyeséget és ha-ha-ha.-nyújtottam ki a nyelvem. Elköszöntem a többi fiútól is, és felmentem pakolni.
-Louis, Louis.-hívogattam, mert nem láttam sehol sem.
Itt vagyok.-hallottam a hangot pár másodperc után a nappaliból. Louis a kanapén ült, vele szemben a szüleim, és kellemesen beszélgettek. Meglepődtem.
-Indulhatunk?-vigyorgott rám Louis.-Igen.-mosolyodtam el. Elbúcsúztunk a szüleimtől, majd apa Louis szívére kötötte hogy vigyázzon rám, és ne tartson szem elől. Minthogyha 5 éves lennék, komolyan. Beszálltam Louis autójába. Ismerős volt, hisz már ültem benne. Beült a kormány mögé, majd beindítottam a motort és elindultunk. Irány Doncaster.
Egyébként nem is mondtad hogy 6 évesen még cumiztál.-törte meg a csendet Louis. Felnevettem. Pont ezt nem akartam hogy anyáék meséljenek rólam.
-Nem kérdezted.-nevettem és ránéztem.-Mit mondtak még rólam?-haraptam az ajkamba.
-Meséltek kicsit rólad, és az apád még vagy 20-szor elismételte hogy nagyon vigyázzak rád.-vigyorgott és a szemembe nézett.
-Úgy érzem magam mint egy óvodás.-nevettem fel kínomban.
-Legalább téged valaki félt..-halkult el. Kérdőn néztem rá. Mi az hogy legalább engem? És őt nem féltik? Inkább nem szóltam semmit, de tudtam hogy kihúzom belőle. Visszafordítottam a fejemet és néztem ki az ablakon. Az út hátralévő része csöndben telt.
*
*Louis szemszöge*

Majd nem elszóltam magam. Nem akarom sajnáltatni magam, főleg nem Sam előtt. Nem szabad hogy megtudja a múltam. Bármit megteszek hogy legalább ő ne tudja meg.

Óvatosan feltértem az ismert kavicsos parkolóba, majd kiszálltunk az autóból. Gyorsan a másik oldalra kocogtam, hogy Samnek is kinyissam az ajtót. Gyönyörű arcát kémleltem, ahogy tátott szájjal nézelődik.
-Valami baj van?-álltam meg mellette.
-Nem, nem csak. Gyönyörű ez a ház.-csodálkozott.-Hát köszönjük.-mosolyodtam el, majd bevezettem.

*Sam szemszöge*
Louis kinyitotta előttem az ajtót, majd óvatosan léptem be. Ekkor két kislány szaladt oda hozzánk. Már találkoztam velük. Szorosan ölelték Louist, aki alig kapott levegőt. Egyszer csak egy kedvesnek tűnő nő rohant hozzánk. Olyan 50 éves lehetett. Üdvözölte Louist, majd felém fordult.
-Szia kislányom. Clair vagyok, a háztartásban segítek Mr. Tomlinsonnak. Te Louis barátnője vagy?-mosolygott rám.
-Clair. Ne.-rázta meg a fejét Louis. A nő vette a lapot és elment a lányokkal. Louis megfogta a kezem, majd vezetni kezdett. Meglepődve mentem utána, majd a garázsban kötöttünk ki.
-Mit csinálunk?-kérdeztem zavartan. A szemem rögtön kiszúrta azt a nagy valamit a pokróc alatt-Majd meglátod.-nevetett és lerántotta az említett tárgyat. Egy motor volt. Méghozzá gyönyörű, de az előbbi gondolat nem szállt ki a fejemből.
-Louis. Öhhm. Clair miért csak az apukádat említette?-kérdeztem félve, és a földet pásztáztam.
-A francba is.-hallottam szitkozódását, majd ahogy valami eltörik. Összerezzentem. Most biztos egy rossz pontot találtam.
-Bocsi, én nem akartam..-mondtam, de közbevágott.-Meghalt. Már rég nem él velünk. Azóta egyedül érzem magam.-nézett a szemembe és hozzám sétált. Kezét az arcomra helyezte és simogatta.
-Nem tudtam..én sajnálom.-bújtam oda hozzá.-Sok mindent nem tudsz még rólam, Bébi.-erőltetett magára egy mosolyt. Úgy látszik megtaláltam Louis gyenge pontját. Nem lehet jó anya nélkül felnőni. Úgy látszik ez a hétvége esemény dús lesz. Ideje többet megtudnom róla, ha jobban meg akarom ismerni..
Óvatosan felnéztem tenger kék szemébe, majd a hajába túrtam.
-Nem vagy egyedül..

13. fejezet.

Sziasztok! Itt is az újabb rész! Köszönöm a komikat és a lájkokat. Örültem hogy megjegyzésként ketten is írtak kicsit hosszabbat, persze a többinek is örültem. Nem tudom kinek/kiknek nem tetszenek a részek, de azt legyen szíves írja le, vagy akkor ne nézze a blogot, ugyanis ennek így nincs értelme. Nyugodtan keress meg facebookon, vagy bárhol, tényleg! Mindig örülök az építő kritikáknak is. Jut eszembe, ha már ott járunk, akkor kaptam kettő remek kritikát, ha kíváncsiak vagytok akkor itt a link: 1. kritika 2. kritika Köszönöm szépen mindkettő szerkesztőnek, és örülök hogy olvassák/nyomon követik a blogom! Mellesleg ajánlom mindenkinek a blogot, ugyanis nagyon jól végzik a munkájukat! Ja, és ahogy az egyik szerkesztő is írta, hogy  jó lenne ha Zora szemszögéből is írnék, meg gondolom lehet hogy már nektek is megfordult a fejetekben, ezért Zora szemszögéből is fogok írni, de ebben a részben még nem lesz rá példa. Remélem jól telik a szünetetek, sajnos mindjárt suli, élvezzétek ki a napokat! További szép estét. xoxo

-Zora, Zora, Zora.-zakatoltam le a lépcsőn, ugyanis nem találtam az egyik felsőm.-Hol van a rózsaszín kötött pulcsim?-álltam meg mellette. Mint aki nincs is itt, úgy ült a kanapén.
-Zora.-szóltam rá hangosabban, majd meglóbáltam a kezem a szeme előtt.-Hol van a rózsaszín pulcsim?-ismételtem meg a kérdésem.
-Öhhm, a szobámban felakasztva.-válaszolt.
-Köszi, de miért  van nálad, és egyébként min gondolkodtál úgy?-vigyorodtam el.
-Á semmin.-legyintett, majd bekapcsolta a tévét. Megrántottam a vállam és felmentem az emeltre, Zora szobájába, hogy elővegyem a pulcsim. Mikor kész lettem, leballagtam a nővéremhez.
-Nem jössz el velem nézelődni?-mosolyodtam el, a lusta nővéremre.
-Hát nem is tudom.-kuporodott jobban össze a kanapén.
-Na, ne legyél már ennyire lusta.-nevettem.
-Nem vagyok.-nyújtotta ki a nyelvét.
-Bizonyítsd be.-cukkoltam. Nem mondott semmit, felpattant az ágyról, majd bosszankodva felfutott a szobájába. Vigyorogva sétáltam át a konyhába, hogy valami ehetőt keressek. Már szerencsére jobban vagyok, de anyáék jobban örülnek, ha van velem valaki minden nap. Szerencsére vagy Zoraval, vagy a csapattal vagyok, így nem eshet semmi bajom. Rossal szerencsére nem találkoztam, de nem is akarok. Remélem bűntudata van, amit velem tett. Gondolataimat Zora zavarta meg, aki rendesen felöltözve várt.
-Mehetünk?-kapta kezébe a telefonját.
-Igen, persze.-mosolyodtam el. Bezártam az ajtót, majd a legközelebbi plázába mentünk.
-Mi lenne ha benéznénk a sportboltba?-ajánlotta a nővérem.
-Okés.-lelkesedtem, majd a focilabdákhoz vezetett az utunk. Különös érzésem támadt. Minthogyha valaki figyelne. Kicsit kellemetlenül éreztem magam, és a hátam mögé pillantottam. Megijedtem, mikor láttam a kirakat előtt egy fekete ruhában lévő pasast, akin fekete napszemüveg volt. Összetalálkozott a tekintetünk, de nem tartott sokáig, ugyanis gyorsan visszafordítottam a fejem Zorahoz.
-Öhhm, Zora. Minket néz az a pasas.-suttogtam.
-Hol?-nézett hátra röhögve.
-Ott.-mutattam volna a személyre, de már nem volt ott.
-Jól vagy?-kérdezte nővérem.
-Persze, persze, de ott volt.-akadtam ki.
-Nem tudom mi van veled Sam. Remélem nem őrültél meg, amúgy ezt a labdát megveszem.-csillant fel a szeme. Szar volt hogy hülyének néz, de megmertem volna esküdni, hogy láttam valakit. Kifizettük a labdát, majd haza indultunk. Autó út közben néztem kifele az ablakon, igen. Zoranak van már jogosítványa, ő sikeresen letette, de én. Harmadjára is elbuktam.
-De én tényleg láttam ott valakit.-nevettem fel kínomban.
-Sam. Nem megbeszéltük? Hagyjuk már a témát. Biztos megint képzelődtél, vagy megfájdult a fejed.-szált ki az autóból, ugyanis megérkeztünk.
-Nem, tuti nem.-szálltam ki én is.
-Jó, mind egy. Szerintem hagyjuk.-nevetett fel, majd csöngetni kezdett. Fel sem tűnt, hogy nem haza mentünk.
-Hol vagyunk?-ráncoltam össze a homlokom, de késő volt, ugyanis a fiúk és lányok üdvözöltek minket.
-Sziasztok.-köszönt vidáman Harry.
-Sziasztok.-köszöntünk a csapatnak.-Mit lesz itt?-kérdezősködtem.
-Kimegyünk focizni a térre.-örültek a többiek.
-Jó, de farmerban focizzak?-panaszkodtam szokásosan.-Nem. Itt az egyik melegítőm, vedd fel.-gondoskodott rólam Louis megint. Mostanában jobban oda figyel rám, de nem minthogyha lenne rá szükségem. Felmentem a házba, majd beleugrottam Louis cuccába, aminek elég jó illata volt. Összeszedtem magam, majd visszamentem a többiekhez, akik besózva várták már hogy mehessenek. Ahogy elnéztem Zora is átöltözött. Mire mindenki kész lett, elindultunk egyet mulatni.
-Kié a ruha?-kíváncsiskodtam egy kicsit.
-Liam adta.-vigyorodott el, amire nem tudtam hogy mit mondjak. Inkább örültem.
*
-Uhh, de fáradt vagyok.-huppantam le a fűre.
-Tényleg jól játszol.-dicsért meg Louis.
-Köszönöm, de azért te még mindig jobban. Egyébként mi a programotok délutánra?-kérdeztem.
-Úgy látszik hogy haza megyünk. Mármint csak egy kis időre.-vigyorgott.-Ha már múltkor nem tudtam.-célzott. Erre felnevettem.
-Figyelj Louis. Öhhm, nekem ez túl gyors. Nem is ismerjük annyira egymást, és már nálad aludtam.-húztam el a szám, de nem azért mert nem volt jó, hanem azért, mert nekem tényleg gyors volt. Én még nem voltam fiúval, és félek hogy elszúrnám.
-Akkor épp itt az ideje hogy jobban megismerjelek. Gyere velem a szüleimhez.-csillant fel a szeme. Felhúztam a szemöldököm. Nem díjaztam az ötletet.
-Gondolj csak arra hogy egy kis kiruccanás, de ha nem akarsz jönni akkor megértem. Pedig vigyáznék rád.-ivott bele a vízébe. Azok a szemek, ajkak. 
-Még meglátom.-nevettem fel, mikor Zora elkiabálta magát hogy fürödjünk meg a tóban, amiben múltkor. Persze, nekünk is ide kellett jönni. Még a gondolattól is rosszul voltam. De volt egy nagyobb gondom, ugyanis a park másik felén vagyunk. Múltkor nem itt voltunk, és itt mélyebb a víz. A lábam biztos nem ér le, úszni pedig nem tudok.
-Zora, ezért el is vihetnek a rendőrök.-akadtam ki. Nem mondhattam hogy nem tudok úszni, és gyáva vagyok.
-Jaj Sam.-nevetett-Gyere.-húzta a karom Louis.
-Öö. Inkább kihagyom.-pirultam. Kicsit kínos volt.
-Sam, ne legyél beszari.-kiabált Josh. Utálom mikor beszólnak nekem. Nem vagyok beszari, igenis bemegyek. Hirtelen kapkodtam le magamról a ruhákat, csak a fehérneműt hagytam.
-Louis, elmegyek veled, ha..-haraptam bele az ajkamba.