14. fejezet.

Sziasztok! Meghoztam az új részt! Előre is bocsánat hogy későn, de tudjátok iskola, félév stb..Köszönöm a komikat és a kritikákat! Mint látjátok megváltoztattam a blog nevét, ne féljetek ha nem találjátok! Remélem tetszik az új kinézet, szerintem így sokkal jobb hangulata van a blognak!  Ebben a részben Zora szemszögéből is írni fogok. Nem tudom mit csináltam, de a cseréknél az összes blog kitörlődött..Fogalmam sincs hogy hogyan, de megjegyzésbe írjátok le és kiteszem őket újra! Jó olvasást és hétvégét! A felvételizőknek pedig sok sikert!



*Sam szemszöge*
Ha fogsz a vízben.-jelentettem ki, majd vörösödve a földet pásztáztam. Csak felnevetett.
-Héé. Ez nem vicces.-akadtam ki.-Jó rendben. Egyébként is megígértem hogy vigyázni fogok rád.-lépett közelebb, majd megéreztem lehel lettét a nyakamon.. Libabőrös lettem. Halványan elmosolyodtam és belementünk a vízbe. Megtorpantam amikor éreztem hogy újra libabőrös leszek a hideg víztől. Louis kérdőn rám nézett.
Megráztam a fejem és óvatosan bentebb mentem. A többieknek már a közepén voltak, ahol egy kis stég díszelgett és arról ugráltak a mély vízbe. Még a látványtól is kirázott a hideg, nem csak a nem pont kellemes víztől. Kicsit kínosan éreztem magam hogy ilyen félős vagyok, de az ember mit tud csinálni ha fél? Semmit.
-Gyere kislány.-lépett oda hozzám, majd átkarolta a derekam.
-Mit csinálsz? Még leér a lábam.-nevettem.
-Tudom, de ilyen lassúsággal még jövőre sem érünk be.-forgatta meg a szemét, majd leguggolt a derékig érő vízben. Nem tudtam mire készül.
-Miért guggolsz le?-értetlenkedtem.
-Gyere, ülj a nyakamba.-tette ki oldalra a kezét, hogy belekapaszkodjak.
-Mi? Én? És hogyha leesek?-aggódtam.
-Sam.-szólt rám erősebben. Összerezzentem. Soha nem szólt még így. Néma csöndben álltam mellette, majd észrevehette magát és rám nézett.
-Sajnálom S.-szorította össze szemét majd arcomhoz nyúlt és hosszasan belepuszilt a hajamba.
-Szeretném ha a nyakamba ülnél.-beszélt lágyan. Nyeltem egy nagyot, majd belekapaszkodtam a kezébe és feltornáztam magam a nyakába. Két karjával ráfogott a lábamra, hogy hátra ne essek. Mély levegőt vettem, miközben velem sétált az egyre mélyebb vízben. Nem tudtam hogy most aggódjak, vagy örüljek. Minden egyes lépésénél jobban szorítottam haját.
-Ki ne tépd.-figyelmeztetett nevetve.
-Nem fogom.-mosolyodtam el és engedtem egy kicsit a fogásomon. Nem mertem lenézni. A víz már biztos Louis nyakáig ért. Mikor azt hittem megöregedek, kimásztam Louis nyakából egyenesen a stégre. Leültem bátortalanul a szélére és a lábamat a vízbe lógattam.
-Köszönöm.-simogattam meg arcát, majd közelebb hajoltam nyakához és belesuttogtam a fülébe.
-Jó..-adtam meg magam. Felnézett rám csillogó szemekkel, majd elvigyorodott.
***

*Zora szemszöge*
-Zora-Zora-Zora.-hallottam a hangokat. Fáradtan fordultam át a másik oldalamra.-Zoraaa.-hallottam megint a nevem, de hangosabban.-Ahhj, mivan?-duruzsoltam fáradtan a párnába.-Mond már meg anyáéknak hogy nem lesz gond ha én hétvégén elmegyek és te itthon maradsz, mert nem értik meg.-mondta háborodottan, a most már tudom ki.-És most ilyenért keltettél fel?-háborogtam.-Dél elmúlt. Drága nővérem.-vigyorodott el Sam, amikor kimásztam a pihe-puha ágyamból, ami még hívogatott. Felhúztam egy rövidnadrágot és elindultam le, a húgom nyomában. Egyenesen a konyhába ahol a fiúk voltak és a szüleim.
Hirtelen ugrottam egyet, hisz nem számítottam a többiekre.
-Öhhm fiúk. Hát ti?-túrtam bele a hajamba és gyilkos pillantásokat szórtam Sam felé, aki elfelejtettem közölni velem hogy a csapat is itt van, mellesleg fiúk.
-Hát, ha már Sam és Louis elmennek a hétvégére, akkor gondoltuk hogy ne legyél egyedül, ezért megkérdtük a szüleidet hogy hagy gyere velünk hétvégére a házunkba, este lesz egy nagy buli.-vigyorgott Liam.
-Hát ez nagyon f*sza!-örültem. Már nem volt reménytelen a hétvégém.
*
-Kész vagyok.-baktattam le a lépcsőn a cuccommal.-Akkor indulhatunk?-kérdezte Zayn.-Igen.

*Sam szemszöge*
-Akkor majd találkozunk.-öleltem meg Zorat. Hiába hogy nagyok vagyunk és csak pár napig nem látjuk egymást, akkor is hiányozni fog. Ő egyben a legjobb barátnőm és testvérem.
-Ne bénázz, és védekezz.-súgta.-De hülye vagy.-nevettem.-Inkább te ne csinálj semmi hülyeséget és ha-ha-ha.-nyújtottam ki a nyelvem. Elköszöntem a többi fiútól is, és felmentem pakolni.
-Louis, Louis.-hívogattam, mert nem láttam sehol sem.
Itt vagyok.-hallottam a hangot pár másodperc után a nappaliból. Louis a kanapén ült, vele szemben a szüleim, és kellemesen beszélgettek. Meglepődtem.
-Indulhatunk?-vigyorgott rám Louis.-Igen.-mosolyodtam el. Elbúcsúztunk a szüleimtől, majd apa Louis szívére kötötte hogy vigyázzon rám, és ne tartson szem elől. Minthogyha 5 éves lennék, komolyan. Beszálltam Louis autójába. Ismerős volt, hisz már ültem benne. Beült a kormány mögé, majd beindítottam a motort és elindultunk. Irány Doncaster.
Egyébként nem is mondtad hogy 6 évesen még cumiztál.-törte meg a csendet Louis. Felnevettem. Pont ezt nem akartam hogy anyáék meséljenek rólam.
-Nem kérdezted.-nevettem és ránéztem.-Mit mondtak még rólam?-haraptam az ajkamba.
-Meséltek kicsit rólad, és az apád még vagy 20-szor elismételte hogy nagyon vigyázzak rád.-vigyorgott és a szemembe nézett.
-Úgy érzem magam mint egy óvodás.-nevettem fel kínomban.
-Legalább téged valaki félt..-halkult el. Kérdőn néztem rá. Mi az hogy legalább engem? És őt nem féltik? Inkább nem szóltam semmit, de tudtam hogy kihúzom belőle. Visszafordítottam a fejemet és néztem ki az ablakon. Az út hátralévő része csöndben telt.
*
*Louis szemszöge*

Majd nem elszóltam magam. Nem akarom sajnáltatni magam, főleg nem Sam előtt. Nem szabad hogy megtudja a múltam. Bármit megteszek hogy legalább ő ne tudja meg.

Óvatosan feltértem az ismert kavicsos parkolóba, majd kiszálltunk az autóból. Gyorsan a másik oldalra kocogtam, hogy Samnek is kinyissam az ajtót. Gyönyörű arcát kémleltem, ahogy tátott szájjal nézelődik.
-Valami baj van?-álltam meg mellette.
-Nem, nem csak. Gyönyörű ez a ház.-csodálkozott.-Hát köszönjük.-mosolyodtam el, majd bevezettem.

*Sam szemszöge*
Louis kinyitotta előttem az ajtót, majd óvatosan léptem be. Ekkor két kislány szaladt oda hozzánk. Már találkoztam velük. Szorosan ölelték Louist, aki alig kapott levegőt. Egyszer csak egy kedvesnek tűnő nő rohant hozzánk. Olyan 50 éves lehetett. Üdvözölte Louist, majd felém fordult.
-Szia kislányom. Clair vagyok, a háztartásban segítek Mr. Tomlinsonnak. Te Louis barátnője vagy?-mosolygott rám.
-Clair. Ne.-rázta meg a fejét Louis. A nő vette a lapot és elment a lányokkal. Louis megfogta a kezem, majd vezetni kezdett. Meglepődve mentem utána, majd a garázsban kötöttünk ki.
-Mit csinálunk?-kérdeztem zavartan. A szemem rögtön kiszúrta azt a nagy valamit a pokróc alatt-Majd meglátod.-nevetett és lerántotta az említett tárgyat. Egy motor volt. Méghozzá gyönyörű, de az előbbi gondolat nem szállt ki a fejemből.
-Louis. Öhhm. Clair miért csak az apukádat említette?-kérdeztem félve, és a földet pásztáztam.
-A francba is.-hallottam szitkozódását, majd ahogy valami eltörik. Összerezzentem. Most biztos egy rossz pontot találtam.
-Bocsi, én nem akartam..-mondtam, de közbevágott.-Meghalt. Már rég nem él velünk. Azóta egyedül érzem magam.-nézett a szemembe és hozzám sétált. Kezét az arcomra helyezte és simogatta.
-Nem tudtam..én sajnálom.-bújtam oda hozzá.-Sok mindent nem tudsz még rólam, Bébi.-erőltetett magára egy mosolyt. Úgy látszik megtaláltam Louis gyenge pontját. Nem lehet jó anya nélkül felnőni. Úgy látszik ez a hétvége esemény dús lesz. Ideje többet megtudnom róla, ha jobban meg akarom ismerni..
Óvatosan felnéztem tenger kék szemébe, majd a hajába túrtam.
-Nem vagy egyedül..