2013. december 27., péntek

12. fejezet.

Sziasztok! Itt is az új rész. Köszönöm a kommenteket, jól estek. NAGYON, NAGYON köszönöm a 100 rendszeres feliratkozót! Eszméletlenek vagytok! Remélem mindenkinek jól telt a karácsony, és a mi Louisunk 22 éves lett. Hogy repül az idő. Ja és remélem tetszik a blog új kinézete! A zenelejátszóba új zenéket tettem, van magyar, pörgős, rövidebb minden. Remélem páran szoktátok hallgatni. További jó szünetet, remélem tetszik majd a rész. Nyugodtan írjatok, hogy milyen az új kinézet, a rész stb. Mit kaptatok karácsonyra, ilyesmiket! Nyugodtan, nem harapok. xoxo.


*Sam szemszöge*
Lassan nyitottam ki a szemem. Nagyon gyengének éreztem magam. Mikor kitisztúlt a látásom, megpillantottam a többieket, akik sírva ültek az ágy körül. Nem tudtam beszélni, ugyanis valami rá volt kötve a számra. Olyan volt minthogyha egy lélegeztető lett volna. Kicsit megijedtem a gondolattól. Mikor a szeretteim meglátták hogy élet jelet adok, elmosolyodtak, és közelebb jöttek, majd Zora kiabált egy orvosnak. Talán elájultam? Vagy mi történt? Lassan pillantottam le a kezemre, ahol megpillantottam a kék, és lila foltokat. Az emlékek rögtön előtörtek. Anya a homlokomat simogatta, és közben beszélt nekem, apa mellett. A fiúk ültek a székeken, kivétel Louis. Ő nem volt sehol, ami kicsit fájt. Ekkor belépett az orvos Zoraval.
-Jó napot Mrs. Becker. látom felébredt. Hogy érzi magát?-kérdezte. Nem tudtam válaszolni, csak lassan becsuktam a szemem, majd kinyitottam.
-Jól van.-nézegette a leleteim.-Akkor hamarosan elmegyünk és kivesszük a csövet, majd levesszük a lélegeztetőről. Nagyot néztem mikor kimondta a szavakat. Kómában voltam? Kicsit ideges lettem. A sós cseppek folyni kezdtek az arcomról, és fészkelődni kezdtem.
-Ne Sam. Maradj nyugodtan.-szólalt fel mindenki. Rosszul éreztem magam. Nem tudtam beszélni, ami nagyon idegesített, főleg úgy hogy Louis nem volt itt. tudni szerettem volna hogy hol van. Lassan anyáék kimentek a kórteremből, reméltem hogy nem haza mennek, nagy szükségem van most rájuk. Közben a fiúk közelebb jöttek hozzám, és megszorították a kezem, majd elmondták hogy mennyire örülnek, hogy felébredtem. Oldalra pillantottam, majd megláttam a gyönyörű virágokat, amik az ágy melletti asztalon voltak a vázákban. Kiszúrtam rajta egy nárciszt. Kedvenc virágom, imádom. Óvatosan felemeltem a kezemet, és rá mutattam. A fiúk vették a lapot.
-Louis hozta neked.-halkult el Liam. Mikor volt bent? És miért ment el akkor? Össze voltam zavarodba. Elmélyültem a gondolataimban, majd belépett az orvos a szüleimmel. 
-Készen áll kis hölgy?-vizsgált egy orvos. Felhúztam a szemöldököm, nem értettem mire kell még felkészülnöm.
-Kivesszük a csövet a torkából. Ne aggódjon, nem lesz hosszú.-biztatott az orvos. Nyeltem egy nagyot, majd kitoltak a szobából. 
*
Lassan ébredezni kezdtem. Kitisztult a látásom, majd éreztem hogy magamtól veszek levegőt. Senki nem volt a szobában. Kivétel egy ember, akinek örülnöm kellett volna, de mégis ott volt bennem a kérdőjel. Óvatosan ránéztem, majd elvigyorodott. 
-Hol voltál?-kérdeztem halkan, erőlködve. 
-Itt voltam. Vártam hogy felébredj.-lépett közelebb.
-Nem. Az előtt amikor levették a lélegeztető gépet.-mondtam. 
-Shh.-simogatta meg a homlokom. Már itt vagyok Sam, ne aggódj. 
-Mi történt velem? Miért voltam kómában?-tértem a lényegre. 
-Menekülni próbáltál, de beverted a fejed az ágy sarkába.-halkult el. 
-Meddig voltam kómában?-csordult ki egy könnycsepp a szememből.
-2 napig.-nézte a földet. Nem tudtam hogy szomorú, vagy mérges legyek. Louis megmondta hogy ne menjek oda, és én makacs voltam.
-Te megmondtad.-törtem ki. Zokogtam. Louis lassan mellém ült és megölelt. Sírtam a vállán, miközben nyugtatgatott. 
-Haza szeretnék menni.-néztem rá. 
-Nem lehet. Megfigyelésre bent tartanak.-simította el a kusza tincseimet. 
-Louis.-szóltam rá erélyesebben. Meghúzta a szemöldökét, majd felállt és keresett egy nővért, hogy szóljon az orvosomnak, hogy haza szeretnék menni. Egedül ültem a szobában. Minden olyan csöndes volt. Nagyon álmos voltam, ha nem lép be az orvosom elalszok.
-Nos Sam. Haza mehet, ha felhívjuk a szüleit, akik a gondját viselik. Sokat kell pihennie.-hozta a papírokat.
-Rendben.-ültem fel lassan.-A szüleimmel már beszéltek?-kérdeztem.
-Igen. Nemsokára itt lesznek.-szólalt meg Louis. Kedves volt tőle hogy itt van velem. Úgy döntöttem hogy a beszélést most elhalasztom, jöhet a kemény pihenés, ami nem lesz a legegyszerűbb, hisz nemsokára verseny, és azt igazán tisztelem Louisban, hogy most velem van és nem a csapattal edz. Egy jó pont most nála. Tényleg szeret, lehet hogy meg kéne próbálni ezt a kapcsolatot.
*
Unottan lépte be a házba, majd dobtam le a cuccom. Besétáltam a konyhába, majd levettem a sajtos chipset a polcról. Kibontottam a csomagolást, majd hirtelen Louis kikapta a kezemből. 
-Sam. Nem ehetsz most ilyeneket. Nekünk kell vigyázni rád, kérlek. Legalább most hallgass rám.-dobta ki a szemetesbe. Igen, Louis is itt van. Anyáék megkérték hogy ő és Zora vigyázzanak rám, míg ők dolgoznak. 
-Gyere Sam. Feküdj le egy kicsit.-szólt Zora az emeletről. Felballagtam a szobámba, majd ledőltem az ágyra. 
-Szólj ha kell valami.-figyelmeztettet, majd becsukta az ajtót. Egy 3 éves babának éreztem magam. Mindenki körülöttem ugrál, segít és ezt magamnak köszönhetem. Istenem.-sóhajtottam fel. Én lennék Sam Becker, aki mindig megcsinálja magának a bajt. Ásítottam egy nagyot, majd becsuktam a szemem és hamarosan elaludtam.

*Sötét volt. Egy fekete szobában voltam. Be volt kötve a szemem és a kezem. Halk lépteket hallottam. Egyre jobban hallottam őket, majd egyszer csönd lett. Hirtelen levették a szememről a kötést és megpillantottam Louist. Haja kócosan, kék szeme csillogott. Óvatosan megcsókolt. Hosszú és érzelmekkel teli csók volt. Kikötötte a kezem, majd egyenesen a hajába túrtam, úgy csókolóztunk. Épp hogy látszódtam, magassága miatt. Ölébe vett, de a csókunk nem szakadt meg. Sétálni kezdett velem, és reménykedtem hogy nem fogunk elesni. Hirtelen megállt, majd letett egy matracra. Levette magáról a pólóját, és megláttam kockás hasát. Szívem hevesebben vert. Két lábam közé furakodott, majd az oldalamon éreztem meg kezét, ahogy fel le húzza. Libabőrös lettem az érintésétől. Akaratlanul is kicsúszott a számon egy kéjes nyögés, amin elvigyorodott. Kezei a póló aljához vándorolt, majd kérdőn nézett rám, mire bólintottam. Kibújtam a pólómból, amit eldobott valamerre. Nagyon szégyenlős voltam, ezért kezeimmel eltakartam felsőtestem. Felhúzta a szemöldökét, majd megrázta a fejét. 
-Csodálatos vagy.-beszélt akadozva. Kezeimet a hajából, a hátára, majd a gatyájához csúsztattam. Lassan gomboltam ki, majd kilépett belőle. Láttam hogy férfiassága küzd az alsógatya ellen. Határozott mozdulattal felülre kerekedtem, majd kibújtam a gatyámból kicsit hezitálva. A bugyim passzolt a melltartómhoz. Fekete csipke. Visszaültem Louisra, aki már nagyon nem bírt magával, de miattam tartotta magát. Mikor végig pusziltam a hasát, kezdve az ágyékától és a V vonalától, megint alulra kerültem. Lassan, körkörösen masszírozni kezdte a mellem, egy halk sóhaj hagyta el a számat. Lassan lehúzta a pántokat a vállamról és kikapcsolta. Automatikusan takartam volna el maga, de megfogta két kezem, és oldalra kifeszítette. Puszilni, kezdte domborulatom, majd mellbimbóim megkeményedtek. Mikor látta rajtam hogy megadtam magam, elengedte a kezem és lassan lehúzta a bugyim. Elvörösödtem. Látta rajtam, ezért elvigyorodott. Fehérneműimet oldalra söpörte, és egy határozott mozdulattal lehúzta magáról az alsógatyát. Nagyot néztem méretén. Lassan lefeküdt rám, majd csókolni kezdett. Kezemet megint a hajába túrtam, és éreztem hogy óvatosan belém nyomja magát. Megfeszültem. Elő törtek a könnyeim. Nem gondoltam hogy ennyire fáj az első, de végre érezhettem azt az embert, akit a legjobban szeretek.*

Hirtelen riadtam fel az álmomból. Óvatosan felültem és körülnéztem. A fejemhez kaptam. Szóval álom volt. Pár percig néztem ki a fejemből, majd mikor felfogtam mit álmodtam elnevettem magam. 
-Úristen.-röhögtem, majd visszadőltem az ágyamba. 
-Jól vagy Sam?-nyitott be hirtelen Louis. Elvigyorodtam és az alsó ajkamba haraptam. 
-Nagyszerűen.-nevettem. 

2013. december 15., vasárnap

11. fejezet.

Sziasztok! Meghoztam a részt, igaz késtem, de ahogy tudtam siettem! Nagyon örültem a 94 rendszeres feliratkozónak! Eszméletlenek vagytok! Oldalt chat-en látom írtatok, mindenkit kitettem! Remélem minden rendben van veletek, és jól vagytok. Jó olvasást, és további szép napot! A facebook csoportba aki még nem lépett be, az tegye meg! Ott írhattok rendszeresen, kérdezhettek, beszélgethettek! (oldalt link) Remélem tetszett ez a rész (is) nektek! Örülnék pár kominak. A RÉSZ DURVA SZAVAKAT ÉS KICSIT INTIM DOLGOKAT IS TARTALMAZ! AZÉRT SZÓLOK HOGY SAJÁT FELELŐSSÉGRE OLVASD!



*Sam szemszöge*
Reggel korán keltem. Megdörzsöltem a szemem és kibújtam Louis öleléséből. Elmosolyodtam ahogy rá néztem. Békésen szuszogott. Körül néztem a szobában, és eszembe jutott a tegnap este történtek. Elkezdtem a félig sötét szobában a ruháimat keresni. Szerencsére nem sikerült levernem semmit. Felöltöztem és kiléptem a szobából. Közben eszembe jutott a családom is. Valyon Zora mit mondott anyának és apának? Hol vagyok? Remélem ha megtudják hol voltam nem fognak kiakadva, bár ez még nekem is gyors. Beszélnem kell Louissal, de előtte Rosshoz megyek. Halkan letipegtem a konyhába, hogy gyorsan bekapjak valamit. Nagy csönd volt. Reméltem hogy mindenki alszik, mert ha rájönnek hogy hova megyek, akkor biztos nem engedtek volna el. Kinyitottam a hűtőt és keresgélni kezdtem ehetőt. Hirtelen nagyot ugrottam amikor valaki köszönt nekem.
-Jó reggelt Sam.-hallottam meg Zayn hagját.
-Öö jó reggelt.-mosolyogtam még mindig egy kicsit ilyedten.
-Ilyen korán?-ásított és öntött mgának inni.
-Öhhm igen. Mennem kell haza.-vigyorogtam mint egy tejbetök és fel vettem a cipőm.
-Louisnak adjak át valamit?-kérdezte és leült. Ez volt az amit nem akartam hallani. Nem szerettem volna hazudni, vagyis kicsit füllenteni, de muszáj volt.
-Ne, ne!-törtem ki.-Vagyis hagytam egy cetlit az éjjeli szekrényen.-mosolyogtam.
-Ja, oké. Akkor heló.-ment fel az emeletre. Kinyitottam az ajtót és mikor ki akartam lépni rajta visszaszólt.
-Edzésre jössz?-beszélt kicsit hangosabban. Bólintottam és kiléptem a házból. A nap kellemesen sütött. Először haza mentem, hogy megbizonyosodjak arról hogy a nővérem mit mondott a szüleimnek.
*
Óvatosan nyitottam ki az ajtót, hátha még alszanak. Tévedtem.
-Szia kislányom. Milyen volt Emilie-nél a pizsiparti?-kérdezte anya az asztalnál, ahol a család reggelizett.
-Öhh.-vontam fel a szemöldököm és Zora-ra néztem, aki kacsintott. Rögtön vettem a jelet.
-Nagyon jó.-mosolyogtam, és reméltem hogy nem buktam le.
-Akkor jó. Reggelizel?-kérdezte apa.
-Nem, köszönöm. Ettem.-válaszoltam és felmentem a szobámba. Becsuktam az ajtót és kerestem valami tiszta ruhát. Felvettem egy csőfarmert és egy ujjatlant. Hajamat kifésültem. Megkerestem a kedvenc karkötőmet és feltettem egy alap sminket. Muszáj lesz Rossnak úgy látnia hogy jól vagyok, bár nincs így, de most így fog látni. Meg kell tudnom hogy mire jó ez neki, és beszélni vele hogy javuljon meg, ami nem lesz egyszerű.
-Na Sam, mesélj.-hallottam Zora hangját hirtelen, és az ajtó csapódását.
-Nem történt semmi.-nevettem.
-Óó.-húzta el a száját.-Hova mész?
-Ott hagytam a telefonom Louiséknál.-biggyesztettem le az ajkam.
-Sam. Ne hazudj! Ott van az ágyadon.-nézett rám szúrós tekintettel.-Nos, hova is mész?-kérdezte újból.
-Rosshoz.-tettem karba a kezem.
-De Sam! Louis megtiltotta hogy oda menj! Ő tud róla egyáltalán? Vagy bárki is? Mi van ha bántani fog?-erősködött Zora. Megráztam a fejem, és inkább csöndben maratam és lezakatoltam a lépcsőn, majd felvettem a cipőm.
-Elmentem.-üvöltöttem és kiléptem a házból. Kihoztam a garázsból a deszkám és ráálltam, majd hajtani kezdtem magam, hogy hamarabb ott legyek.
*
Idegesen kopogtam az ajtón, majd Ross nyitott ajtót, aki eléggé meglepődött.
-Hát te?
-Hát én. Beszélnünk kell.-hajtottam le a fejem, és beléptem a házba, ahol már ezerszer jártam.
-A szüleid itthon vannak?-kérdeztem.
-Nem.-rázta a fejét. Leültem a kanapéra, ő pedig szembe velem állt.
-Ross.-kezdtem bele halkan.-Nos, nem akarsz megváltozni? Vagyis mire jó ez neked?-tértem a lényegre direkt.
-Sam, most komolyan ezért jöttél? Hogy kioktass?-kerekedett ki a szeme.
-Nem, nem.-tiltakoztam.-De gondoltam milyen jó lenne, ha megbeszélnénk és barátok lehetnénk.-beszéltem nehézkesen.
-Nem. Felejts el engem. Mi már nem lehetünk barátok.-hajtotta le a fejét.
-Miért? Azért mert nem kaphatsz meg?-értetlenkedtem.
-Nem. Louis miatt. Utálom azt a patkányt.-sziszegte, mire el állt a lélegzetem.
-Miért mondod ezt? Azért mert megváltozott?-háborodtam fel.
-Nem. Elárult!-kiabált.
-Ne kiabálj velem, és egyébként is, neked is ezt kéne!-bosszankodtam. Mire elvigyorodott, és csöngettek. Sietősen sétált az ajtóhoz, és kinyitottam, majd feltűnt egy másik fiú. Nem ismertem.
-Nocsak, nocsak. Sam ugye?-vigyorgott a gyerek. Nem volt szimpatikus.
-Öö, igen, de honnan tudod a nevem?-húztam fel a szemöldököm.
-Óó. Ross sokat mesélt már lórad.-nyalta meg az alsó ajkát. Lassan közeledni kezdtek felém, én pedig hátráltam. Mindketten két éhes kutyának tűntek, akik épp a zsákmányukat akartál elejteni. A zsákmány pedig én voltam. Elnevették magukat amikor nekimentem az asztalnak.
-Nem gondoltm volna hogy csak így belesétálsz a csapdámba Sam.-nevetett Ross, de én nem találtam viccesnek. Pontosan tudtam mi a szándékuk velem. Sírni tudtam volna, de erősnek kellett mutatni magam.
-Milyen csapda? Mit akartok tenni velem?-remegtem.
-Tudod te azt.-mondta az ismeretlen fiú és levette a pólóját. Rohanni kezdtem az ajtó felé, de esélyem sem volt. Elkaptak.
-Martin, hozz szikszalagot a konyhából.-kiabálta Ross, miközben fogott.
 Kapálóztam, és kiabáltam de hiába. A kicsit termetemmel, nem mentem semmire. Beragasztották a szám, és felvittek a szobába. Zokogni kezdtem. Louis megmondta. Megmondta, én pedig nem hittem neki.
-Ne sírj.-röhögött Martin. Most már tudom hogy hívják. Nem tudtam kiabálni. Lassan a két fiú simogatni kezdett, mire mégjobban sírni kezdtem.
Elővettek egy kötelet, mire nyelni, se köpni nem tudtam. Kikötöttek, és letépték róla a pólóm, majd a gatyám. Kivették az övem, majd megcsaptak vele. Bele ordítottam a cellukszba. Nagyon fájt. Próbáltam rúgni, de hiába. Lábamra láültek, és éreztem mindkettőnek merevedését. Azt akartam hogy egy rossz élom legyen. Egy borzalmasan rossz álom. Mesztelenre vetkőztek majd, szívni kezdték a mellem. Ficánkoltam, ahogy tudtam. Nagyon fáradt voltam, már kezdtem feladni. Úgy éreztem hogy mindjárt elájlok, de nem a fájdalom miatt. Óvatosan húzták volna le rólam a bugyim, amikor valaki(k) berontottak a szobába. Hirtelen megpillantottam Louist, egymás szemébe néztünk, és leolvastam mindent az arcáról. Nyögdécseltem egyet, és hirtelen elsötétült minden. Már csak annyitt hallottam, hogy Louis a nevem kiabálja.