11. fejezet.

Sziasztok! Meghoztam a részt, igaz késtem, de ahogy tudtam siettem! Nagyon örültem a 94 rendszeres feliratkozónak! Eszméletlenek vagytok! Oldalt chat-en látom írtatok, mindenkit kitettem! Remélem minden rendben van veletek, és jól vagytok. Jó olvasást, és további szép napot! A facebook csoportba aki még nem lépett be, az tegye meg! Ott írhattok rendszeresen, kérdezhettek, beszélgethettek! (oldalt link) Remélem tetszett ez a rész (is) nektek! Örülnék pár kominak. A RÉSZ DURVA SZAVAKAT ÉS KICSIT INTIM DOLGOKAT IS TARTALMAZ! AZÉRT SZÓLOK HOGY SAJÁT FELELŐSSÉGRE OLVASD!



*Sam szemszöge*
Reggel korán keltem. Megdörzsöltem a szemem és kibújtam Louis öleléséből. Elmosolyodtam ahogy rá néztem. Békésen szuszogott. Körül néztem a szobában, és eszembe jutott a tegnap este történtek. Elkezdtem a félig sötét szobában a ruháimat keresni. Szerencsére nem sikerült levernem semmit. Felöltöztem és kiléptem a szobából. Közben eszembe jutott a családom is. Valyon Zora mit mondott anyának és apának? Hol vagyok? Remélem ha megtudják hol voltam nem fognak kiakadva, bár ez még nekem is gyors. Beszélnem kell Louissal, de előtte Rosshoz megyek. Halkan letipegtem a konyhába, hogy gyorsan bekapjak valamit. Nagy csönd volt. Reméltem hogy mindenki alszik, mert ha rájönnek hogy hova megyek, akkor biztos nem engedtek volna el. Kinyitottam a hűtőt és keresgélni kezdtem ehetőt. Hirtelen nagyot ugrottam amikor valaki köszönt nekem.
-Jó reggelt Sam.-hallottam meg Zayn hagját.
-Öö jó reggelt.-mosolyogtam még mindig egy kicsit ilyedten.
-Ilyen korán?-ásított és öntött mgának inni.
-Öhhm igen. Mennem kell haza.-vigyorogtam mint egy tejbetök és fel vettem a cipőm.
-Louisnak adjak át valamit?-kérdezte és leült. Ez volt az amit nem akartam hallani. Nem szerettem volna hazudni, vagyis kicsit füllenteni, de muszáj volt.
-Ne, ne!-törtem ki.-Vagyis hagytam egy cetlit az éjjeli szekrényen.-mosolyogtam.
-Ja, oké. Akkor heló.-ment fel az emeletre. Kinyitottam az ajtót és mikor ki akartam lépni rajta visszaszólt.
-Edzésre jössz?-beszélt kicsit hangosabban. Bólintottam és kiléptem a házból. A nap kellemesen sütött. Először haza mentem, hogy megbizonyosodjak arról hogy a nővérem mit mondott a szüleimnek.
*
Óvatosan nyitottam ki az ajtót, hátha még alszanak. Tévedtem.
-Szia kislányom. Milyen volt Emilie-nél a pizsiparti?-kérdezte anya az asztalnál, ahol a család reggelizett.
-Öhh.-vontam fel a szemöldököm és Zora-ra néztem, aki kacsintott. Rögtön vettem a jelet.
-Nagyon jó.-mosolyogtam, és reméltem hogy nem buktam le.
-Akkor jó. Reggelizel?-kérdezte apa.
-Nem, köszönöm. Ettem.-válaszoltam és felmentem a szobámba. Becsuktam az ajtót és kerestem valami tiszta ruhát. Felvettem egy csőfarmert és egy ujjatlant. Hajamat kifésültem. Megkerestem a kedvenc karkötőmet és feltettem egy alap sminket. Muszáj lesz Rossnak úgy látnia hogy jól vagyok, bár nincs így, de most így fog látni. Meg kell tudnom hogy mire jó ez neki, és beszélni vele hogy javuljon meg, ami nem lesz egyszerű.
-Na Sam, mesélj.-hallottam Zora hangját hirtelen, és az ajtó csapódását.
-Nem történt semmi.-nevettem.
-Óó.-húzta el a száját.-Hova mész?
-Ott hagytam a telefonom Louiséknál.-biggyesztettem le az ajkam.
-Sam. Ne hazudj! Ott van az ágyadon.-nézett rám szúrós tekintettel.-Nos, hova is mész?-kérdezte újból.
-Rosshoz.-tettem karba a kezem.
-De Sam! Louis megtiltotta hogy oda menj! Ő tud róla egyáltalán? Vagy bárki is? Mi van ha bántani fog?-erősködött Zora. Megráztam a fejem, és inkább csöndben maratam és lezakatoltam a lépcsőn, majd felvettem a cipőm.
-Elmentem.-üvöltöttem és kiléptem a házból. Kihoztam a garázsból a deszkám és ráálltam, majd hajtani kezdtem magam, hogy hamarabb ott legyek.
*
Idegesen kopogtam az ajtón, majd Ross nyitott ajtót, aki eléggé meglepődött.
-Hát te?
-Hát én. Beszélnünk kell.-hajtottam le a fejem, és beléptem a házba, ahol már ezerszer jártam.
-A szüleid itthon vannak?-kérdeztem.
-Nem.-rázta a fejét. Leültem a kanapéra, ő pedig szembe velem állt.
-Ross.-kezdtem bele halkan.-Nos, nem akarsz megváltozni? Vagyis mire jó ez neked?-tértem a lényegre direkt.
-Sam, most komolyan ezért jöttél? Hogy kioktass?-kerekedett ki a szeme.
-Nem, nem.-tiltakoztam.-De gondoltam milyen jó lenne, ha megbeszélnénk és barátok lehetnénk.-beszéltem nehézkesen.
-Nem. Felejts el engem. Mi már nem lehetünk barátok.-hajtotta le a fejét.
-Miért? Azért mert nem kaphatsz meg?-értetlenkedtem.
-Nem. Louis miatt. Utálom azt a patkányt.-sziszegte, mire el állt a lélegzetem.
-Miért mondod ezt? Azért mert megváltozott?-háborodtam fel.
-Nem. Elárult!-kiabált.
-Ne kiabálj velem, és egyébként is, neked is ezt kéne!-bosszankodtam. Mire elvigyorodott, és csöngettek. Sietősen sétált az ajtóhoz, és kinyitottam, majd feltűnt egy másik fiú. Nem ismertem.
-Nocsak, nocsak. Sam ugye?-vigyorgott a gyerek. Nem volt szimpatikus.
-Öö, igen, de honnan tudod a nevem?-húztam fel a szemöldököm.
-Óó. Ross sokat mesélt már lórad.-nyalta meg az alsó ajkát. Lassan közeledni kezdtek felém, én pedig hátráltam. Mindketten két éhes kutyának tűntek, akik épp a zsákmányukat akartál elejteni. A zsákmány pedig én voltam. Elnevették magukat amikor nekimentem az asztalnak.
-Nem gondoltm volna hogy csak így belesétálsz a csapdámba Sam.-nevetett Ross, de én nem találtam viccesnek. Pontosan tudtam mi a szándékuk velem. Sírni tudtam volna, de erősnek kellett mutatni magam.
-Milyen csapda? Mit akartok tenni velem?-remegtem.
-Tudod te azt.-mondta az ismeretlen fiú és levette a pólóját. Rohanni kezdtem az ajtó felé, de esélyem sem volt. Elkaptak.
-Martin, hozz szikszalagot a konyhából.-kiabálta Ross, miközben fogott.

 Kapálóztam, és kiabáltam de hiába. A kicsit termetemmel, nem mentem semmire. Beragasztották a szám, és felvittek a szobába. Zokogni kezdtem. Louis megmondta. Megmondta, én pedig nem hittem neki.

-Ne sírj.-röhögött Martin. Most már tudom hogy hívják. Nem tudtam kiabálni. Lassan a két fiú simogatni kezdett, mire mégjobban sírni kezdtem.
Elővettek egy kötelet, mire nyelni, se köpni nem tudtam. Kikötöttek, és letépték róla a pólóm, majd a gatyám. Kivették az övem, majd megcsaptak vele. Bele ordítottam a cellukszba. Nagyon fájt. Próbáltam rúgni, de hiába. Lábamra láültek, és éreztem mindkettőnek merevedését. Azt akartam hogy egy rossz élom legyen. Egy borzalmasan rossz álom. Mesztelenre vetkőztek majd, szívni kezdték a mellem. Ficánkoltam, ahogy tudtam. Nagyon fáradt voltam, már kezdtem feladni. Úgy éreztem hogy mindjárt elájlok, de nem a fájdalom miatt. Óvatosan húzták volna le rólam a bugyim, amikor valaki(k) berontottak a szobába. Hirtelen megpillantottam Louist, egymás szemébe néztünk, és leolvastam mindent az arcáról. Nyögdécseltem egyet, és hirtelen elsötétült minden. Már csak annyitt hallottam, hogy Louis a nevem kiabálja.