2013. november 8., péntek

10. fejezet

Sziasztok! Meghoztam a kövi részt! Köszönöm a 9 kommentet és a 43 komit! El sem hiszem hogy már 86 rendszeres olvasója van a blognak, és átléptük a 20000 oldalmegejelenítést! Köszönöm, köszönöm! Pár hete kezdtem egy új blogot, ahova szeretném ha benéznétek:KATT! Most pedig szeretnék nektek egy kicsit "szomorú" dolgot mondani. A rész azért nem jött időben, mert nem volt időm írni. Mostanában nagyon nincs a suli miatt, még a kötelező olvasmányt sem kezdtem el..ezért a részek nem tudom mikor fognak jönni! Nem azt mondom hogy szüneteltetem a blogot, hanem hogy a fejezetek akkor jönnek, amikor van ötletem, időm írni. Nagyon sajnálom, de remélem azért megértitek! További szép napot és jó olvasást mindenkinek!c: #örülnékpárvéleménynek

Kicsit idegesen léptem be a fiúk házába. Nem tudom miért. Vagy azért mert megcsókoltam Louist, vagy mert féltem hogy Ross még ott lesz. Levettük a cipőnket, majd besétáltunk a nappaliba, ahol mindenki ott ült és beszélgetett. Még a nővérem is ott volt.
-Sziasztok.-tipegtem be, majd mindenki elvigyorodott. Rögtön beugrott hogy miért.
-Zora, u-ugye nem..-nyavajogtam.
-De.-mosolyodott el Liam.
-Uhh basszus. Nővérek.-forgattam meg a szemem, és Louis mellém sétált. A csípőmre helyezte kezét és onnan lecsúszott a fenekemre, amit erősen megmarkolt. Furcsa, ilyet nem engedtem volna meg senkinek, de ő más volt. Most nem hagytam magam, én is megmarkoltam a fenekét, amire rám nézett. Oldalra billentettem a fejem és elmosolyodtam. Olyan jó segge van.-állapítottam meg miközben fogtam.
-Egy-null nekem.-suttogtam halkan és szexin a fülébe és leültem a nővérem és Harry mellé.
-Ross mikor ment el?-kérdeztem.
-Nem sokkal azután amikor tökön rúgtad.-nevette el magát Niall. Gondolom lejátszódott benne a csodás jelenetem.
-Micsoda? Megverted?-kerekedett ki Louis szeme.
-De, még hogy.-röhögött Zayn, és elnevette magát mindenki, csak én nem. Hiába hogy vicces volt, de nem nagyon fájt. Fájt hogy eddig megbíztam benne, és a legjobb fiú barátomnak neveztem őt, pedig csak kihasznált volna egyszer. Sírás szélén álltam, de nem akartam hogy lássák, ezért kisétáltam és kerestem egy szobát, ahol elbújhatok. Felsétáltam a lépcsőn és benyitottam az első szobába. Kicsit volt kupi, de ez most egy cseppet sem érdekelt. Beljebb sétáltam és óvatosan becsuktam az ajtót hogy a többiek ne hallják hogy merre mentem. Végigsimítottam a komódot ami mellett elmentem és a kezem beleütközött egy képbe. Amilyen gyorsan csak tudtam megragadtam hogy nehogy leessen és a rajta lévő embereket kezdtem nézegetni. Szép nagy család volt sok lánnyal, és az egyiket fel is ismertem. Szóval ez Louis szobája. Kifújtam a levegőt, ami addig fel halmozódott bennem. Visszatettem és bekuporogtam az egyik sarokba és utat engedtem a könnyeimnek. Hirtelen olyan méreg öntött el hogy kitörölgettem a közös képeimet Rossal, majd a falhoz vágtam. A telefon ketté tört. Beletúrtam a hajamba és úgy nézhettem ki mint egy ideg beteg, de nem érdekelt. Utáltam hogy mindig engem vernek át. Mindig bedőlök valakinek. Mindig valaki belém rúg.-gondoltam és hallottam ahogy jönnek fel a többiek és Louis benyit, majd mögötte a többiek álldogálnak. Mikor meglátottak hozzám siettek.
-Jól vagy Sam.-ölelt át Zora.
-Igen.-szipogtam.
-Biztos? Ne menjünk haza?-aggódott.
-Nem, te menj nyugodtan. Én maradok. Ha nem baj.-halkultam és rá néztem Louisra.
-Nem, nem baj.-válaszolt azonnal, de most látszott rajta hogy aggódik, nem volt az arcán vigyor.
-Rendben. Akkor sziasztok. Holnap találkozunk Hugi.-mosolyodott el Zora. Tudtam hogy azért mert megyünk Párizsba, de most nekem ez a legkevesebb.
-Öhhm csinálok vacsorát.-ajánlotta Niall.-Én pedig egy habos fürdőt.-jelentkezett Liam.-És én mit csináljak?-szomorodott el Harry és Zayn.-Segítsetek nekem.-ordított Niall, amin elmosolyodtam. Niallnek segíteni vacsorafőzés közben? Elég furcsa.
-Nem akarsz felülni az ágyra?-fogta meg a kezem Louis.
-De, de jobb lenne.-motyogtam és segített felállni, majd leültem az ágyára és felhúztam a lábam.
-L-louis.-suttogtam.
-Igen?-suttogott ő is.
-Ugye te nem fogsz átverni?-néztem rá kisírt szemekkel. Elmosolyodott és letörölte a sós cseppet az arcomról.
-Ezt vegyem egy igennek?-mosolyodtam el.
-Hát.-vigyorodott el.
-Na, ne játssz velem.-nevettem el magam és fölé kerekedtem. Hirtelen félre tettem a szomorúságot és elő vettem a jobb formám. Ott feküdt alattam életnagyságban. Kinyújtotta a lábát és a csípőjére ültem.
-Ugye nem csinálok semmi izgatót?-pirultam el, mert nem nagyon akartam volna. Én még nem állok készen arra, és még azt se tudom hogy együtt vagyunk-e.
-A puszta jelenléteddel is felizgatsz.-vigyorodott el. Kicsit kínosan éreztem magam, nem akartam a szemébe nézni.
-Ne érezd magad kellemetlenül.-mosolygott.
-Nem, nem érzem.-füllentettem.
-Nos, Sam Becker. Először enni, vagy fürdeni szeretnél menni?-kérdezte meg.
-Először szerintem enni szeretnék.-mosolyodtam el.
-Rendben. Akkor gyere.-állt volna fel, de nem tudott a rajta nehezedő súly miatta, aki persze én voltam.
-Fel szeretnél állni?-játszottam vele.
-Jó lenne.-vigyorgott.
-Na gyere.-szálltam le róla. Összeszedtem magam és lesétáltunk a konyhába.
*
-Öhhm Louis.-pásztáztam a földet.
-Tessék?-nézett rám.
-Kérhetek egy boxert és egy pólót?-mosolyodtam el.
-Ohh persze.-vigyorgott. Oda sétált a szekrényhez is kivett belőle egy fekete boxert, és egy szürke pólót.
-Tessék.-adta oda nekem és szó nélkül kisétált az ajtón. Gyorsan dobtam le magamról a ruhadarabokat, majd vettem fel az övét magamra. A póló a térdemig ért. Nem volt meglepő, hisz sokkal kisebb vagyok mint ő. Kicsit kezdtem fázni a kevesebb ruha miatt, ezért bebújtam a megágyazott ágyba és magamhoz öleltem a takarót. Kicsit féltem hogy mi lesz. Soha nem aludtam még egy fiúval egy ágyban, na jó igen, Rossal, de ő más volt. Reméltem hogy ha anyáék megtudják hogy hol vagyok, akkor nem fognak nagy feneket keríteni ennek. Mikor már kezdtem megunni a várakozást, jött is Louis.
-Azért ennyit nem kellett volna várni. Egy perc alatt átöltöztem.-támaszkodtam meg.
-Nem is rád vártam. Lent voltam a konyhában.-válaszolta egyszerűen.
-Szóval simán bejöttél volna, hamarabb ha nem mész le?-vontam fel a szemöldököm.
-Még szép.-nevetett.
-Höhh.-sápadtam el és kirántottam magam alól a párnám, majd fejbe csaptam vele.
-Egyébként miért voltál lent?-tettem le a "fegyverem".
-Megbeszéltük a reggeli edzést a fiúkkal. Összehívjuk a csapatot.-feküdt be mellém.
-Öö reggel?-kérdeztem vissza.
-Igen, miért? Baj?-húzta fel a szemöldökét.
-Hát..-húztam el a szám. Nem hiszem hogy jó lenne neki elmondani, hogy én reggel hova akartam menni. Muszáj volt még beszélnem Rossal.
-Mond el nyugodtan.-nyugtatgatott.
-Hát..Én még beszélni akartam volna Rossal.-néztem akárhova, csak nem az ő szemébe.
-Mi? Micsoda? Nem, te oda nem mész.-beszélt haragosan.
-Ezt nem neked kéne eldönteni.-fordultam felé.
-Márpedig oda nem foglak elengedni. Nem kell az hogy bántson..vagy vagy mást csináljon veled.-rázta meg a fejét. Gondoltam hogy mit akart mondani, de nem tette. Még én is beleborzongtam a gondolatba..
-Ő nem ilyen. Nem bántana.-emeltem fel egy kicsit a hangom.
-Nem érdekel hogy milyen.-kiabált.
-Jó.-mondtam neki mérgesen és elfordultam tőle.
-Sam. Ugye nem fogsz elmenni hozzá?-kérdezte már sokkal halkabban és lágyabban. Kicsit megsértődtem. Nem fogja megmondani nekem hogy hova menjek és hova ne. El fogok menni.
-Ok.-dörmögtem neki és behunytam a szemem. Leoltotta a villanyt és bebújt a paplan alá. Mozgolódni kezdett, átakarta ölelni a derekamat, de hezitált egy kicsit, majd megtette. Lába hozzáért az enyémhez, és libabőrös lettem. Kicsit arrébb húztam és belepuszilt a hajamba.
-Jó éjt.-motyogtam és már aludtam is.