6. fejezet.

Sziasztok! Először is köszönöm a komikat és lájkokat és a 10000 oldalmegjelenítést, és ne feledkezzünk meg a 65 rendszeres feliratkozóról is! Fantasztikusak vagytok! Nagyon sajnálom hogy ilyen későn hozom a részt, de örülök ha a fejemet nem vesztem el. Nincs sok időm sajnos, ezért gondolkoztam hogy ezt a blogot is szüneteltessem-e, de mivel ígértem nektek részt, ezért megírtam. Nagyon sajnálom hogy a díjakat még nem tettem ki, és nem válaszoltam mindenkinek a cserékre stb..Valahogy kerítek még arra is időt..ígérem..A kövi rész nem tudom mikorra lesz várható...addig is lépjetek be a csopiba: link További jó sulit, tanulást és egyebet. puszi. xoxo. UI: örülnék pár kominak.  

-Bízz bennem..-lihegett. Gyengéden csókolt. Óvatosan felemeltem a kezem, majd a hajába túrtam. Pár perc múlva levegőhiányban váltunk el. Belenéztem gyönyörű kék szemébe, ami szépen csillogott.
-Most végre elmondod, miért utáljátok egymást Rossal?-kérdeztem lihegve. Nem válaszolt, csak hátra lépett egyet.
-Inkább kérdezd meg tőle.-hajtotta le a fejét. 
-Rendben.-boxoltam bele gyengéden a vállába. Felemelte a fejét, és elnevette magát. Szerintem megkönnyebbült a válaszomon. 
-De most ki mennél? Át kéne még öltöznöm.-mosolyogtam.
-Ki.-mondta, majd vett egy 180 fokos fordulatot és elhagyta a lányöltözőt. Fénysebességgel öltöztem át, majd felkötöttem a hajam és készen is voltam. A lányok már a bemelegítésnél tartottak a fiúkkal. Csatlakoztam én is a futáshoz. Hosszasan, sorba írtuk a köröket, majd az utolsónál persze hogy el kell hogy csússzak. Ügyesen a fenekemre estem, és hát a legnagyobb sárba. A rohadt életbe.-szitkozódtam. 
-Hahahaha. Kicsit sáros lettél.-nevetett Louis, és közelebb jött. A többiek addig tovább futottak. Bosszúsan néztem rá, majd egy hirtelen ötletem közepette, belemarkoltam a trutyiba, és megdobtam vele. Elkezdtem nevetni, de ő dühösen nézett rám. 
-Öhhhm, bocsi nem akartam.-magyarázkodtam, de vicces volt a helyzet. Leguggolt, majd ő is felvett egy kis sarat és nekem dobta. Ekkor már röhögött. Nem hagytam magam, vissza dobtam, mire elnevette magát. Felálltam és dobálózni kezdtünk. A többiek röhögve figyelték, majd erőtt vettek magukon és beszálltak. 
*
Még mindig harcoltunk, de én egy kicsit kezdtem már megunni. Elég mocskos voltam már. 
-Mi lenne ha lemennénk a tóhoz fürödni?-kérdezte Louis egyik haverja. 
-Okés.-örült mindneki. Nekem egyáltalán nem tetszett a dolog. Tóban fürdeni? Ez nem szabálytalan? 
-Sam gyere már, jó buli lesz.-rángatott a nővérem. Persze, ő minden hülyeségben benne van. Lassan oda értünk. A hely nem volt ismeretlen, már jártam itt. Rajzoltam már itt is. Elsétáltunk a közeli fűzfához, ahol viszonylag kicsi a víz. Mindenki vetkőzni kezdett, kivétel én.
-Várjatok. Most mesztelenül mentek be?-kerekedett ki a szemem. 
-Nem te butus. Mi alsógatyára, a lányok pedig bugyira és melltartóra.-nevetett a szőke fiú. Azt hiszem Niallnek hívják. 
-Hát ti nem vagytok normálisak.-ültem le a fűbe.
-Mert te az vagy.-nevette el magát Zora.
-Na kussolj.-röhögtem. Mindenki levetkőzött, és befutottak a vízbe. Louis megállt, majd megfordult.
-Na, nem jössz?-vigyorgott. 
-Hát..-pirultam el, de elnevettem magam. Az a baj hogy szégyenlős vagyok. Nem tudom mit tegyek. Bemenjek, vagy maradjak? De egy hang azt ordibálta a fejemben hog "menj be, menj be." Döntenem kellett. 
-Szégyenlős vagyok.-kiabáltam neki. Nem válaszolt csak elnevette magát. 
-De nem előtted.-mondtam határozottan, és vetkőzni kezdtem. Ideje egy kicsit bátrabbnak lenni.-gondoltam, de tudtam hogy egyszer megfogom bánni. Gyorsan fogytak rólam a ruhák. Oda ballagtam a vízhez, és megnéztem nem hideg-e. Hát de, az volt. 
-Segítsek?-kérdezte Louis. 
-Szó sem lehet róla. Neked már elég volt a gyerek napból.-nevettem. 
*

-Zora, hol van a szemceruzám?-ordibáltam. Sehol sem találtam, és még volt 10 percem hogy elkészüljek, ugyanis elmegyünk moziba a lányokkal és a fiúkkal. Pár perc múlva be ballagott, kezében a cuccal amit keresek. 

-Úúú Zora, hangosítsd fel.-kértem meg, mert meghallottam Katy Perry új számát. Egyszerűen imádom. Felhangosította, majd énekelni kezdtünk, és bohóckodni. Beálltunk a tükör elé és fejeket vágtunk. 
Kiröhögtük magunkat, és az órára pillantottam. 18:12 volt.
-Te jó isten. Elkésünk.-futottam le az emeletre. Felvettem a cipőm, lekaptam a táskám a fogasról és szaladtunk Zoraval. A parkban volt megbeszélve hogy találkozunk. Rekord idő alatt értünk oda, majd kiszúrtam  a nagy  tömeget. Ahogy egyre közelebb értünk láttam hogy a többiek azok. Befurakodtam a tömeghez és megláttam hogy Ross üti Louist. 
-Hagyd abba Ross.-kiabáltam neki. Szó szerint majdnem szétverte. A barátom idegesen állt fel a földről, majd én is elé álltam. Mérgemben csak pofon tudtam vágni, de az idegességemet elkellett hesegetni és Louisnak segíteni. Hiába próbáltam felkelteni, nem ment. 
-Valaki hívjon már mentőt.-kiabáltam kétségbeesve. Zora elővette a telefonját, majd tárcsázta őket. A tudat hogy a legjobb fiú barátom szétverte azt a fiút, akibe azt hiszem belezúgtam, borzalmas érzés volt...

(bocsi a helyesírási hibákért, remélem jó lett! a kövi rész nem tudom mikorra várható, de hozom, amint csak tudom!:)   

5. fejezet.

Sziasztok! Nos itt a várva várt 5. fejezet. Sajnálom hogy ilyen későn, de tudjátok suli, és sajnos ezentúl a blogon, hétvégenként lesz új rész. Megpróbálom őket hamarabb hozni, ha tudom, de nem ígérek semmit. Köszönöm a komikat. Remélem kapok párat erre is. Öhhm több dolog nem is lenne. További jó tanulást, és szép napot! Jó olvasást. 

Ott álltam karbatett kézzel, és soroltam a szabályokat. Szegény már biztos fázhatott. Elég sötét volt kint.
-Megértetted?-néztem rá komolyan. Biztos hallotta, mert elvigyorodott. Hátra fordult, majd megláttam a kezében a melltartóm. A csudába is, elfelejtettem hogy ki vittem száradni. Kinyitottam az ajtót, majd kikaptam volna a kezéből, ha nem emeli a feje fölé. Lábujjhegyre ereszkedtem, de hiába volt, hisz ő is követte a példám, így nem értem el.
-Add ide.-néztem kérlelően. Megint nem válaszolt csak elvigyorodott.
***
Reggel kellemesen keltem, mivel este lesz edzés. Feltápászkodtam az ágyból, majd hirtelen beleléptem a maradék kukoricás tálba. Remek.-gondoltam magamban. Felkaptam, majd kivittem a konyhába.
-Jó reggelt.-köszöntem a reggeliző családomnak.
-Jó reggelt kislányom. Mi történt tegnap?-kezdett el kérdezősködni apum.
-Semmi extra. Louissal megnéztünk egy filmet, majd haza ment.-vontam meg a vállam.
-Haza ment? Akkor nem kisért haza?-döbbent le anya.
-Nem kellett, hisz a szobámban néztük meg a filmet.-mondtam, de bár ne tettem volna meg. Zora csak elnevette magát, de anyáék nem találták viccesnek.
-Nem történt semmi.-tettem szét a kezem.
-Persze.-morgott apa, majd beleharapott a kenyerébe. Nem értettem őket. Soha nem hazudtam még nekik, és tegnap este tényleg nem történt semmi. Mikor a szüleim egy kicsit lenyugodtak, visszamentem a szobámba. Ledőltem az ágyra majd becsuktam a szemem. Fájdalmasan nyögtem fel amikor meghallottam a telefonom pittyegését a párnám alól. Feloldottam a képernyőt és megpillantottam Louis nevét. A szám a földet súrolta. Az üzenetben ez állt:
-Jó reggelt drága. Remélem nem baj hogy leírtam a számod. Este találkozunk. L..-Nem is fogtam fel. Még mindig döbbenten írtam neki vissza.
-Jó reggelt. Nem vagyok drága. S.-válaszoltam. Vissza dobtam a telefont a párnám alá majd, visszadőltem. Nem tudom mit tervezek a mai napra, de este biztos voltam benne hogy számon kérem, hogy kitől tudta meg a számom. Fel álltam és kisétáltam a kicsi erkélyemre. Imádok itt lenni, szép a kilátás.
-Milyen szép vagy.-hallottam egy hangot. Nézelődtem egy kicsit, majd megláttam az illetőt. Na ki más lett volna mint Louis? Elmosolyodtam és visszamentem a szobámba. Mindig ott van ahol én. Megcéloztam a szekrényem és felöltöztem. Rendbe raktam egy kicsit a szobám majd leballagtam a földszintre.
-Kié ez a kutyus?-néztem Zora kezében lévő állatra.
-Új családtag.-mosolygott.
-Elég aranyos.-simogattam meg.
-De én most megyek.-vettem fel a cipőm. Megbeszéltem Rossal hogy találkozunk. Ő a legjobb fiú barátom. Imádom, mindent elmondhatok neki. Eltettem a telefonom és elindultam. Vittem a focilabdám is. Reméltem hogy Louis már elment. Egy kicsit focizunk majd, mikor oda értem a házhoz, becsöngettem, majd vigyorogva nyitotta ki.
-Ross.-öleltem meg.
*
Már 1 órája fociztunk. Közben a csapat felével is találkoztam. Jól telt eddig a nap. Elmeséltem Rossnak Louist, csak nevetett rajta.
-És te hogy állsz a lányokkal?-ültem mellé.
-Hát van kiszemelt, de nem tudom hogy ő mit érez irántam.-nevetett.
-Hajrá.-mosolyogtam.
-Eszünk egy fagyit?-kérdezte és rámutatott a fagyis bódéra.
-Felőlem.-rántottam meg a vállam és versenyeztünk ki ér oda hamarabb.
-Juj van csokis.-pattogtam ott mint egy óvodás. Kifizettük az édességet, és leültünk egy padra.
-Képzeld van egy új családtagunk.-jutott eszembe a kutyus.
-Tényleg? Mi a neve?-kérdezte.
-Nem tudom.-nevettem fel. Közben elég melegem lett. Miközben nyaltam a fagyim, megpillantottam két kislányt a játszótéren. Nagyon hasonlítottak egymásra, gondoltam ikrek. Szegény nem tudott felmászni a mászókára. Szó nélkül Ross kezébe nyomtam a fagyim, és oda rohantam segíteni nekik.
-Sziasztok.-mosolyogtam a két kislányra.
-Hogy hívnak titeket?-guggoltam eléjük.
-Phoebe és Daisy.-hallottam egy férfi hangot mögöttem. Ismertem ezt a hangot. Nem is rég hallottam. Reménykedve fordultam meg, hogy nem Ő áll mögöttem. Hát igazam lett. Csöndben néztem rá, majd megszólaltam.
-Louis, te mit keresel itt?-döbbentem le.
-Phoebe és Daisy az én húgom.-mosolyodott el.
-Komolyan? Hogy lehet két ilyen aranyos kislány, egy ilyen köcsög, perverznek a húga?-tettem csípőre a kezem.
-Azt hittem szexit akarsz mondani.-nevetett. Nem hittem volna hogy még ekkora egoista is. Közben segítettem Daisynek felmászni a mászókára.
-Egyébként megismételhetnénk a tegnap estét?-varázsolt el megint a szemével.
-Nem.-válaszoltam egyszerűen, ekkor Ross is oda jött. Viszont amikor megláttam nagyon haragos volt. Mellém sétált majd Louisra néztem, a szeme besötétült, keze ökölbe szorult.
-Öhhm fiúk, minden rendben?-kérdeztem meg kínosan. Louis hirtelen megfogta a kezem, majd magához húzott. Ellenkeztem, de be kell vallani hogy kicsit jól esett.
-Sam. Honnan ismered?-kérdezte hidegen. Kirántottam a kezem a kezei közül, majd válaszoltam.
-Ross, ő itt Louis. Louis, ő itt Ross a legjobb barátom.-cikázott a szemem köztük. A fiúk nem mondtak semmit. A szemükkel villámokat szórtak egymásra. Hirtelen Louis megfogta a karom és rángatni kezdett. Felszisszentem. Ross segíteni akart, de Louis ellökte, majd bevert neki egyet és rá nézett bosszúsan. Szólt a két húgának, akik utánunk jöttek.
-Ross, jól vagy?-kérdeztem kétségbeesetten. Nem válaszolt, csak bólintott egyet.
-Louis miért ráncigálsz?-kérdeztem a sírás határán. Nagyon megijedtem. Soha nem láttam még így Rosst nézni, se Louist. Ha nem lettem volna ott, akkor biztos megölik egymást, de mi a bajuk? Talán már ismerik egymást?
-Figyelj Sam. Nem bízhatsz benne. Kérlek.-nézett rám kétségbeesetten.
-Miért? Ismered? Most verted meg, és benne nem bízhatok?-ordibáltam vele.
-Nem mondhatom el.-hajtotta le a fejét.
-Köszönöm a nagy semmit.-futottam haza. Már nem értettem semmit. Idegesen csaptam be az ajtót, majd viharoztam fel a szobámba. Mi volt a bajuk a fiúknak? Nem értettem őket. "Nem bízhatsz benne." Louis szavai jártak az eszembe.
***
Itt az edzés ideje. Az eső esik. Hideg van, pocsolya és sár. Nagyon jó lesz így focizni. Még mindig a fiúk jártak a fejemben. Így aztán tudok majd edzeni. Gondolataim közepette pakoltam a cuccom.
-Mi van csajszi?-bökött oldalba Zora. Kifújtam a levegőt majd válaszoltam neki.
-Ahhj, semmi.-néztem a földet. Bevallom kicsit féltem már Louistól. Ki tudja mi történik, ha nem vagyok ott. Ha Rosst megverte, akkor velem mit fog csinálni?-gondoltam magamban, és még a gondolattól is kirázott a hideg. Végül megérkeztünk. Már mindenki ott volt. Szerencsére Louist még nem láttam. A lányok már át voltak öltözve. Mivel én rendes ruhában jöttem, bementem az öltözőbe átöltözni. Ledobtam a cuccom, és hallottam hogy csapódik az ajtó. Hirtelen megfordultam, majd lefagytam. Louis állt előttem.
-L-Louis, mit keresel itt?-dadogtam és hátrébb léptem. A szeme már nem volt olyan sötét, de még mindig nem tudtam hogy bízzak e benne.
-Sam, te félsz tőlem?-állt meg.
-N-nem.-hajtottam le a fejem. Hiába mutattam magam erősnek kívülről, de most nem sikerült, se belülről. Az egyik felem bízott benne, a másik félt. Lassan lépkedett közelebb. Potyogni kezdtek a könnyeim. Össze voltam zavarodva. Két kezét a csípőmre tette, majd megpuszilta a nyakam. Libabőrös lettem. Óvatosan csókolta le a sós cseppeket, majd duzzadt ajkaival súrolta a szám, és motyogott.
-Bízz bennem..-lihegett.
                                             
                                                (remélem megér pár komit, puszi♥)