6. fejezet.

Sziasztok! Először is köszönöm a komikat és lájkokat és a 10000 oldalmegjelenítést, és ne feledkezzünk meg a 65 rendszeres feliratkozóról is! Fantasztikusak vagytok! Nagyon sajnálom hogy ilyen későn hozom a részt, de örülök ha a fejemet nem vesztem el. Nincs sok időm sajnos, ezért gondolkoztam hogy ezt a blogot is szüneteltessem-e, de mivel ígértem nektek részt, ezért megírtam. Nagyon sajnálom hogy a díjakat még nem tettem ki, és nem válaszoltam mindenkinek a cserékre stb..Valahogy kerítek még arra is időt..ígérem..A kövi rész nem tudom mikorra lesz várható...addig is lépjetek be a csopiba: link További jó sulit, tanulást és egyebet. puszi. xoxo. UI: örülnék pár kominak.  

-Bízz bennem..-lihegett. Gyengéden csókolt. Óvatosan felemeltem a kezem, majd a hajába túrtam. Pár perc múlva levegőhiányban váltunk el. Belenéztem gyönyörű kék szemébe, ami szépen csillogott.
-Most végre elmondod, miért utáljátok egymást Rossal?-kérdeztem lihegve. Nem válaszolt, csak hátra lépett egyet.
-Inkább kérdezd meg tőle.-hajtotta le a fejét. 
-Rendben.-boxoltam bele gyengéden a vállába. Felemelte a fejét, és elnevette magát. Szerintem megkönnyebbült a válaszomon. 
-De most ki mennél? Át kéne még öltöznöm.-mosolyogtam.
-Ki.-mondta, majd vett egy 180 fokos fordulatot és elhagyta a lányöltözőt. Fénysebességgel öltöztem át, majd felkötöttem a hajam és készen is voltam. A lányok már a bemelegítésnél tartottak a fiúkkal. Csatlakoztam én is a futáshoz. Hosszasan, sorba írtuk a köröket, majd az utolsónál persze hogy el kell hogy csússzak. Ügyesen a fenekemre estem, és hát a legnagyobb sárba. A rohadt életbe.-szitkozódtam. 
-Hahahaha. Kicsit sáros lettél.-nevetett Louis, és közelebb jött. A többiek addig tovább futottak. Bosszúsan néztem rá, majd egy hirtelen ötletem közepette, belemarkoltam a trutyiba, és megdobtam vele. Elkezdtem nevetni, de ő dühösen nézett rám. 
-Öhhhm, bocsi nem akartam.-magyarázkodtam, de vicces volt a helyzet. Leguggolt, majd ő is felvett egy kis sarat és nekem dobta. Ekkor már röhögött. Nem hagytam magam, vissza dobtam, mire elnevette magát. Felálltam és dobálózni kezdtünk. A többiek röhögve figyelték, majd erőtt vettek magukon és beszálltak. 
*
Még mindig harcoltunk, de én egy kicsit kezdtem már megunni. Elég mocskos voltam már. 
-Mi lenne ha lemennénk a tóhoz fürödni?-kérdezte Louis egyik haverja. 
-Okés.-örült mindneki. Nekem egyáltalán nem tetszett a dolog. Tóban fürdeni? Ez nem szabálytalan? 
-Sam gyere már, jó buli lesz.-rángatott a nővérem. Persze, ő minden hülyeségben benne van. Lassan oda értünk. A hely nem volt ismeretlen, már jártam itt. Rajzoltam már itt is. Elsétáltunk a közeli fűzfához, ahol viszonylag kicsi a víz. Mindenki vetkőzni kezdett, kivétel én.
-Várjatok. Most mesztelenül mentek be?-kerekedett ki a szemem. 
-Nem te butus. Mi alsógatyára, a lányok pedig bugyira és melltartóra.-nevetett a szőke fiú. Azt hiszem Niallnek hívják. 
-Hát ti nem vagytok normálisak.-ültem le a fűbe.
-Mert te az vagy.-nevette el magát Zora.
-Na kussolj.-röhögtem. Mindenki levetkőzött, és befutottak a vízbe. Louis megállt, majd megfordult.
-Na, nem jössz?-vigyorgott. 
-Hát..-pirultam el, de elnevettem magam. Az a baj hogy szégyenlős vagyok. Nem tudom mit tegyek. Bemenjek, vagy maradjak? De egy hang azt ordibálta a fejemben hog "menj be, menj be." Döntenem kellett. 
-Szégyenlős vagyok.-kiabáltam neki. Nem válaszolt csak elnevette magát. 
-De nem előtted.-mondtam határozottan, és vetkőzni kezdtem. Ideje egy kicsit bátrabbnak lenni.-gondoltam, de tudtam hogy egyszer megfogom bánni. Gyorsan fogytak rólam a ruhák. Oda ballagtam a vízhez, és megnéztem nem hideg-e. Hát de, az volt. 
-Segítsek?-kérdezte Louis. 
-Szó sem lehet róla. Neked már elég volt a gyerek napból.-nevettem. 
*

-Zora, hol van a szemceruzám?-ordibáltam. Sehol sem találtam, és még volt 10 percem hogy elkészüljek, ugyanis elmegyünk moziba a lányokkal és a fiúkkal. Pár perc múlva be ballagott, kezében a cuccal amit keresek. 

-Úúú Zora, hangosítsd fel.-kértem meg, mert meghallottam Katy Perry új számát. Egyszerűen imádom. Felhangosította, majd énekelni kezdtünk, és bohóckodni. Beálltunk a tükör elé és fejeket vágtunk. 
Kiröhögtük magunkat, és az órára pillantottam. 18:12 volt.
-Te jó isten. Elkésünk.-futottam le az emeletre. Felvettem a cipőm, lekaptam a táskám a fogasról és szaladtunk Zoraval. A parkban volt megbeszélve hogy találkozunk. Rekord idő alatt értünk oda, majd kiszúrtam  a nagy  tömeget. Ahogy egyre közelebb értünk láttam hogy a többiek azok. Befurakodtam a tömeghez és megláttam hogy Ross üti Louist. 
-Hagyd abba Ross.-kiabáltam neki. Szó szerint majdnem szétverte. A barátom idegesen állt fel a földről, majd én is elé álltam. Mérgemben csak pofon tudtam vágni, de az idegességemet elkellett hesegetni és Louisnak segíteni. Hiába próbáltam felkelteni, nem ment. 
-Valaki hívjon már mentőt.-kiabáltam kétségbeesve. Zora elővette a telefonját, majd tárcsázta őket. A tudat hogy a legjobb fiú barátom szétverte azt a fiút, akibe azt hiszem belezúgtam, borzalmas érzés volt...

(bocsi a helyesírási hibákért, remélem jó lett! a kövi rész nem tudom mikorra várható, de hozom, amint csak tudom!:)