8. fejezet

Sziasztok itt is az új rész! Bocsi a késésért! Sajnos mostanában egyre kevesebben jeleztek vissza..Kérlek ha elolvastad a részt akkor lájkolj-vagy piálj, mert szükségem van a véleményetekre! Chatben is írhattok. Nagyon szépen köszönöm a 79 rendszeres feliratkozót! Fantasztikusak vagytok!  Végre volt időm és a díjakat is kitettem, amiket köszönök szépen mindenkinek, de nem is rizsázok többet. Jó olvasást! További szép napot!

Reggel a megfelelő időben keltem. Felültem az ágyban, majd lassan kitisztult a látásom. Sietve álltam fel, majd rohantam a fürdőbe rendbe szedni magam, nehogy elkéssek a Louissal való találkozásomról. Tegnap este nagy nehezen beleegyeztem hogy meghallgatom, ezért a legközelebbi kávézóba fogunk találkozni. Rendbe szedtem magam és felvettem valami melegebb öltözetet. Rendbe raktam a szobámat is, és a táskámmal együtt futottam le a konyhába. Meglepődve néztem anyát ahogy a konyhában szorgoskodik, és egy tálca sütit pakolgat a tányérra. Elloptam egyet, majd köszöntem neki és indultam is a cipőmért. Felvettem, és az órára pillantottam. Nem is voltam késésben. Pakolásztam még egy kicsit, majd anyához szóltam.
-Zora hol van?-kérdeztem és megálltam az ajtóban.
-Nem tudom kicsim, ma még nem láttam. Nem reggelizel?-kérdezte.
-Nem sietek, Louissal találkozok.-Szia.-köszöntem el és elindultam. Hívtam egy taxit, mert nem volt kedvem sétálni.
-Megérkeztünk kisasszony.-szólt a taxis pár perc múlva. Kifizettem az utam, majd bementem a kávézóba. Megálltam az ajtóban és körül néztem, hogy Louis itt van-e már. Mikor az utolsó asztalt néztem megpillantottam. Ott ült és épp belekortyolt az italába. Akartalanul is elmosolyodtam, maj elindultam az asztalhoz.
-Szia.-köszöntem neki.
-Szia.-állt fel és megakart ölelni, amikor hátra léptem és a földet pásztáztam, majd inkább leültem. Bármennyire is akartam azt az ölelést nem tehettem.
-Nos akkor elmondod hogy végre miért hívtál ide?-kérdeztem.
-Mit mondott neked Ross?-kérdezte nyugtalanul. Furcsa volt a viselkedése.
-Miért is kéne elmondanom?-húztam fel a szemöldököm.-Egyébként meg pont jól tudod.-piszkáltam a kezem.
-Nem Sam. Nem tudom, és ez bosszant a legjobban.-emelte fel a fejem.
-Igaz hogy a lányokat csak kihasználod?-néztem könnyes szemmel rá.

*Louis szemszöge*
Csak néztem Sam kérdésére. Kihasználom a lányokat? Honnan szedte ezt a hülyeséget?
-Nem. Én nem használom ki a lányokat.-nevettem fel kínosan.-Ezt honnan szedted?
-Ross mondta.-hajtotta le a fejét.
-És te még hiszel annak az idiótának?-háborodtam fel.
-Miért szerinted neked jobban fogok hinni? Körülbelül 1 hete ismerlek, Rosst pedig már a suli óta.-mondta cinikusan. Rosszul esett amit mondott. Ebben a percben úgy éreztem hogy elmondom neki az igazat, de nem itt.
-Figyelj, elmondom az igazat,de ne itt beszéljük. Sétáljunk egyet.-ajánlottam.
-Nos, szóval mégsem voltál őszinte? Felőlem.-halkult el. Kifizettem a rendelésem, és elindultunk. A közeli parkhoz indultunk, ahol legelőször találkoztunk.
-Akkor elmondod?-kérdezte Sam türelmetlenül. Nyeltem egy nagyot, majd belekezdtem.
-Amit előbb mondtál..az igaz, de nem rám, hanem Rossra.-halkultam el, közben pedig leültünk egy padra.
Kérdőn nézett rám, erre pedig csak elmosolyodtam és folytattam.
-Rosst 2 és fél éve ismerem. Belekeveredtem egy rossz bandába ahol ő is benne van. Az a banda kihasználja a lányokat, mindenféle hülyeséget csinálnak, drogoznak és lopnak.-hajtottam le a fejem.
-Te is lopsz é-és drogozol?-dadogott mellettem Sam. Annyira rossz volt így hallani a hangját. Most tényleg látni lehetett rajta hogy fél. Szomorúan beszéltem neki a múltamról.
-De én már nem tartozom oda. Rendes életet kezdtem, tiszta lappal. Megváltoztam.-fordultam felé és megfogtam a kezét.
-Szeretlek Sam.-mondtam ki végre. Kis idő után felnézett rám, gyönyörű volt a kék szeme, de bár nem sírt volna. Óvatosan letöröltem a sós cseppeket az arcáról és belepusziltam a hajába. Kis idő után feleszmélt, majd sietősen letörölte az arcáról a könnyeit és felállt.
-Sam.-szóltam utána halkan. Nem mondott semmit. Hátra fordult és egy bizonytalan mosolyt küldött felém. Lehajtottam a fejem és egy könnysepp gördült végig az arcomon. Igen, férfi létemre sírtam. Nem voltam büszke a múltamra és most már a legjobb haveromon kívül ő is tudja. Megnyugodtam hogy elmondtam neki, de rettentően féltem hogy elveszítem.

*Zora szemszöge*
A kanapén ültem amikor hallottam hogy valaki haza jött. Feltápászkodtam hogy megnézzem ki az.
-Sam.-örültem a húgomnak.
-Szia.-köszönt unottan.
-Na mi van?-kérdeztem. Kíváncsi voltam hogy mi volt.
-Semmi. Elmesélt dolgokat, de körülbelül ugyanazt mondta mint Ross.-válaszolt egyhangúan. Ekkor már tudtam hogy elkéne neki mondanom amit tudok.
-Figyelj Sam..-kezdtem bele.
-Igen?-fordult felém..
-Louis igazat mondott...-néztem a szőnyeget.

#nagyonsajnálomhogyilyenrövidlett #nemtudommikorravárhatóakövi #szeretlektiteket♥