9. fejezet

Sziasztok itt is a kövi rész, remélem elnyeri a tetszéseteket és többen fogjátok leírni a véleményeteket! Köszönöm az eddigi komikat és lájkokat. Akik olvassák a másik blogom azoknak üzenem hogy nem tudom mikor jön a kövi rész. (:s) Nem is fecsegek tovább, jó olvasást, és megszeretnélek kérni titeket hogy ha elolvastátok írjátok le hogy szerintetek mi lesz a 10. részben. További szép napot!


*Sam szemszöge*
-Louis igazat mondott..-nézte a szőnyeget a nővérem.
-Micsoda?-ment a hangom feljebb.-Louis igazat mondott, és te ezt honnan tudod?
-Gyere.-mondta Zora és elindult a nappaliba. Nem kellett kérni hogy kövessem, gyorsan utána mentem. Leült a kanapéra, majd szembe ültem vele.
-Na, elmondod akkor?-sürgettem. Nagyon felzaklatott a dolog. Mi van ha Louis tényleg igazat mondott? Ross becsapott volna?
-Múlthéten amikor a haverjaimmal lementem a sulihoz oda hátra, akkor ott volt és több fiú is. Kicsit hallgatóztam, és hallottam hogy Louist beszélik ki, m-e-g meg..-nyelt egy nagyot.-Te is szóba kerültél.
-Micsoda? Én?-lepődtem meg. Kicsit féltem hogy mit mondtak rólam.
-Mit mondtak?-kérdeztem idegesen. Zora nem agyon volt hajlandó beszélni, valamitől félt, amit nem akart hogy megtudjak.
-Ross ki fog használni..a saját szájából hallottam ahogy a fiúknak elmesélte hogy fogja tőled követelni az együttlétet.-nézte a földet. Nem tudtam hogy most haragudjak, vagy ne.
-Zora igazán elmondhattad volna.-akadtam ki, majd kitört belőlem a sírás. Nagyot csalódtam Rossban.
-Basszus. Bocsánatot kell kérnem Louistól.-motyogtam.
-De akkor siess. Ma utazik vissza Doncasterbe, a családjához egy kicsit pihenni.
-Mi? Ezt én miért nem tudom?-akadtam ki.
-Hát biztos azért mert otthagytad.-nézett rám. Furdalt a lelkiismeretem, nagyon. Hirtelen ötlet közepette felvettem a cipőm, majd magamra kapkodtam a ruháim.
-Hol van a fiúk háza?-kérdeztem a nővéremet sürgősen.
-A csarnok előtt van egy lakópark és ott a 15. házszám.-segített Zora.
-Ööö okés.-kapkodtam.-Hol a kocsikulcs?-keresgéltem.
-Hova mész?
-Beszélnem kell Louissal.-jelentettem ki, majd kerestem tovább a tárgyat.
-Itt van.-dobta felém a kulcsot.
-Köszi.-siettem.
-Hé Sam, sajnálom.-nézett rám Zora.
-Semmi.-mosolyodtam el és megöleltem.
-De most megyek.-futottam ki az autóhoz. Kinyitottam az ajtót és behuppantam. Bedugtam a kulcsot és elindult a motor. Villám sebességgel haladtam el az utcák mellett. Ideges voltam és csalódott. Féltem hogy Louis már nem bocsájt meg, és, és Ross. Őt most szívesen képen törölném. Megálltam a ház előtti parkolóba és felsiettem hozzájuk. Sietősen kopogtam be, majd Liam nyitott nekem ajtót. Aki egyáltalán nem volt boldog.
-Szia..mi a baj?-lepődtem meg.
-A hülye haverod itt van.-rázta meg a fejét.
-Mi?-mentem beljebb. Nem is mentem sokáig amikor megpillantottam a nappaliban a többi fiúval, kivétel Louis.
-Szia Sam.-köszönt mindenki.
-Hol van Louis?-néztem körül.
-Már elindult. Nem tudtad?-húzta fel a szemöldökét Niall. Ekkor Ross kezdett el röhögni. Ránéztem és szerencséjére abbahagyta. Oda sétáltam elé, majd tökön rúgtam, és most én röhögtem el magam.
-Remélem úgy fáj neked ahogy nekem.-gördült ki egy könnycsepp a szememből, majd neki estem és verni kezdtem.
-Rohadj meg, te szemét.-ordítottam neki sírva és megpofoztam. Ha a fiúk nem fognak le, azt hittem megölöm.
-Héé Sam. Higgadj le.-nyugtatott Harry. Nem mondtam neki semmit csak hidegen kérdeztem tőle.
-Louis mivel megy?-tértem a lényegre.
-Vonattal, de miért kérdezed?
-Csak.-siettem. Felkaptam a kulcsomat, amit idő közben letettem a pultra. Beindítottam a motort és csak reménykedni tudtam hogy ne késsek el. Nem érdekelt hogy hogyan nézek ki. Kisírt szemekkel és elfolyt sminkkel. Mikor megérkeztem, kiszálltam az autóból és befutottam a pályaudvarra. Megálltam és körülnéztem. Kerestem a táblát ahol a vonatok menetrende volt kitéve. Oldalra néztem és megláttam. Kerestem a Doncasteri menetet, de nem volt kiírva. Kétségbeesetten fordultam meg, majd meghallottam a hangosbemondót.
"A Doncasteri járat 5 percen belül indul a 3 vágányról."
Ahogy meghallottam észbe kaptam és rohanni kezdtem. Úgy futottam minthogya az életemért küzdöttem volna. Felsóhajtva álltam meg a vonat előtt, ami elindult. Kifújtam a levegőt és szomorúan néztem végig ahogy a elmegy.
-Ne.-motyogtam magam előtt és kigördült egy könnycsepp a szememből. Mikor lenyugodtam felálltam és a hajamba túrtam.
-Mindent elrontottam. Sajnálom Louis.-néztem a vonat kihűlt helyét.
-Mit rontottál el?-hallottam egy férfi hangot mögöttem. Bármikor felismertem volna, elvigyorodta majd megfordultam.
-Louis.-kiáltottam el magam amikor megláttam. Ledobta a bőröndjeit, majd odafutottam hozzá és ráugrottam. Hosszasan öleltem és egy idő után a lábam érintette a talajt.
-Hogy hogy ott vagy?-kérdezte miközben egymás szemébe néztünk.
-Hiszek neked.-közeledtem ajkaihoz, és hosszasan, érzékien megcsókoltam.

Hiába titkolom tovább az érzéseim. Szeretlek Louis.-dünnyögtem a vállába. Nem válaszolt csak belepuszilt a hajamba.

-Lekéstem a vonatot.-mondta unottan.
-Látom.-nevettem el magam.
-Akkor, menjünk vissza.-mosolygott és letett.
-Ne, ne.-kértem.
-Miért?-nézett értetlenül.
-Azért mert fáj a lábam, egész nap rohangáltam.-mosolyodtam el.
-Ohh értem. Akkor gyere.-nevetett fel és a nyakába ültem.
-Nem vagyok nehéz?-kérdeztem.
-Nem.-nevetett fel és lassan elindult.
-Okés edző.-poénkodtam. Nem érdekelt hogy hülyének néznek minket, csupán boldog voltam, mert úgy éreztem hogy Louis kitölti az üres helyet a szívemben!

#szeretekmindenkit♥ #kérekszépenpárhosszúkomithalehetc: