4. fejezet.

Sziasztok! Először is bocsánat hogy nem hoztam hamarabb részt, de tudjátok mindjárt suli. Ezért is szerettem volna kicsit még kiélvezni hogy szünet. Köszönöm szépen megint a további díjakat. Még nem tettem ki őket, mert arra sem volt időm, de ma megteszem. Továbbá köszönöm a 45 rendszeresen feliratkozót és a 26 komit! Ezek bátorítanak hogy írjak, akkor is amikor úgy érzem hogy rossz amit csinálok és abba akarom hagyni a blogot, de elolvasom a hozzászólásokat és erőt adtok, köszönöm! Megszeretnélek kérni titeket hogy lépjetek be ebbe a facebook csoportba: katt!   Azért szeretném, mert itt is fogok közölni információkat a bloggal kapcsolatban. Ne ijedjetek meg a csoport neve miatt, mert abban a másik blogommal is foglalkozok. Tehát légyszi akkor is lépj be, ha a másik blogomat NEM olvasod! Előre is köszönöm, nagy segítség lenne, na de nem is rizsázok többet! További szép napot és jó olvasást! 

A szívem hevesebben vert, sosem éreztem még ilyet. Lassan közelített. Behunytam a szemem, nyugtatás kép, hogy lelassuljon a szívverésem. Éreztem leheletét. Duzzadt ajkai súrolták az enyémet. Akaratlanul is kiszökött egy kisebb nyögés. Ekkor elnevette magát. Lassan nyitottam ki a szemem zavaromban. Két kezével a fejem mellett támasztotta magát. 
-Jaj Sam. Azt hitted megcsókollak?-vigyorgott. 
-Hogy mekkora tuskó vagy.-löktem el magamtól. Óvatosan kiléptem a zuhanytálcából és a cuccaimhoz siettem. 
-Nem gondolod hogy elsietnénk? Még csak az első randira vinnélek.-támaszkodott az ajtófélfának. Szúrósan pillantottam rá, majd oda ballagtam elé és egy könnyebb mozdulattal kilöktem és becsuktam az ajtót. Elfordítottam a kulcsot a zárban, biztos ami biztos. Felkapkodtam a ruhát magamra, és elpakoltam. Lassan nyitottam ki az ajtót, körül néztem és nem láttam sehol azt az idiótát. Sietni kezdtem, hisz így is már nemsokára zárnak. Mire kiértem addigra megint esni kezdett. Nagyszerű.-gondoltam magamban és felhúztam a kapucnim a fejemre. Amikor kiléptem a kapun, megpillantottam egy autót, és a benne ülő állatot. Megforgattam a szemem, majd egy jármű haladt el az előttem lévő úton. Viszont ekkor rám fröcskölte a sáros vizet. Mindenem olyan lett. 
-Fúj.-csavartam ki a hajamból a vizet. Nem vagyok nagyon finnyás, de nem hiszem hogy minden lány álma egy jó kis fürdő kitudja mivel megtöltve. Közben Louis vigyorogva szállt ki az autóból. 
-Csak nem vizes vagy? Elvigyelek?-dőlt a sötétbarna autójának.
-Azt megköszönném.-vacogtam fázva, és nyitottam volna ki az autó ajtaját, de megszólalt.
-Ilyen mocskosan nem szállsz be. Vedd le a ruhát, vagy oda adom a melegítőm.-ajánlotta fel. 
-Elfogadom a ruhát, de hol öltözzek át te okos?-vágtam neki. 
-Ott.-mutatott az egyik buszmegállóra. 
-Ezt most komoly?-álltam ott mint egy fa. Louis nem válaszolt csak bólogatott. 
-Jó, add ide a ruhát, de nem nézel!-mondtam szigorúan. Elővette, és oda adtam neki a táskámat. Oda ballagtam a megállóba, és elkezdtem vetkőzni. Hallottam az autó ajtajának a csapódás, gondoltam beszállt. Nem tehettem mást, hisz ha nem áll el az eső, akkor szarrá ázok.
-Remélem nem nézel.-ordibáltam neki háttal. Miközben a pólómat vettem át. Hamar kész is lettem, megfordultam majd láttam hogy lehúzta az ablakot és onnan néz. 
-Ó de képen törölnélek a sáros kezemmel.-ültem be az anyós ülésre idegesen. 
-Na, ne legyél mérges. Szerintem minden fiú kihasználta volna.-nevetett. 
-Ne engem figyelj, hanem az utat.-utasítottam idegesen. Elegem volt hogy kiröhögött.  Megint belementem a hülye játékába.
-Egyébként még mindig jó a segged.-nyalta meg az alsó ajkát.-Hova is kell hogy vigyelek?-mosolygott. Lediktáltam neki a címem, és az út csöndesen telt. 

Megérkeztünk.-parkolt le az autónk mellé. Kinyitottam az ajtót majd kiszálltam. Felvettem a félig ázott táskámat és indultam a házba. Louis végig mögöttem jött. Kinyitottam az ajtót a kulcsommal, és felé fordultam.
-Köszönöm hogy hazahoztál.-mosolyodtam vissza rá. Nagyon szexi volt a vizes hajával és a tengerkék szemével. 
-Este 9-re jövök érted.-vigyorodott el, majd közelebb hajolt, de most nem dőltem be neki. Két kezemet a mellkasára tettem, hogy eltoljam magamtól. Értetlenül fürkészte a tekintetem. 
-Nem te mondtad hogy elsietnénk?-vigyorogtam most én. Egy, null nekem.-gondoltam magamban. Pirulva lehajtotta a fejét, majd belátta hogy igazam van. Még utoljára rám mosolygott, majd elhajtott. Becsuktam az ajtót, és ledobtam a táskám. 
-Nocsak, nocsak. Mit csináltatok ti?-vigyorgott Zora.
-Végig nézted?-nevettem.
-Hát ki nem hagyhattam.-mosolygott. Elindultam a konyhába és neki dőltem a konyhapultnak.
-Anyáék itthon vannak?-néztem a nővéremre.
-Nem, még nem.-ült le.
-Uhh akkor ez maradjon kettőnk között légyszi.-kérleltem. 
-Rendben, de akkor ha beavatsz még jobban.-vigyorgott.
-Ma el akar vinni valahova.-futottam fel a szobámba. Hallottam hogy Zora utánam fut, de gyorsabb voltam. Bezártam az ajtóm és ledőltem az ágyamra. Tudtam hogy Zora kérdezősködni fog. 
*
Az órán már 7 óra volt. Még mindig nem akartam menni sehova. Fáradt voltam. Már a szüleim is itthon voltak, szerencsére Zora semmit nem kotyogott ki. Lassan ballagtam le a konyhába. Kinyitottam a hűtőt és kerestem valami ehetőt. Találtam 2 tábla csokit, amit rögtön ki is vettem, majd a polcon egy popcornt. Gondoltam ezekkel elleszek egy darabig. A csokit kibontottam és beleharaptam. Épp hogy felültem a pultra kopogást hallottam. Leugrottam és mentem ajtót nyitni. 
-Szia.-köszönt Louis, majd egy nagy vigyor terült el az arcán. 
-Louis, te mit keresel itt?-kérdeztem döbbenten.
-Bemehetek?-mosolygott.
-Persze gyere.-mentem bentebb. Levette a cipőjét, majd megállt a tekintete a családi képen, ami az előszobába volt feltéve. Nem szerettem azt a képet, elég hülye fejem volt rajta, ami nevetést váltott ki az emberekből, akik látták. Oda ballagtam, majd egyszerűen, megfordítottam. Louis nem mondott semmit, csak elnevette magát. Hirtelen Zora sétált le az emeletről. 
-Szia Louis.-nevette el magát. Tudtam hogy miért röhög. 
-Szia Zora.-mosolygott Louis. 
-A szüleitek itthon vannak?-nézett engem. 
-Öhhm igen. Miért?-ültem fel újra a pultra. 
-Szeretnék bemutatkozni a szüleidnek.-nevetett. Zora ekkor hívta ki anyát és apát. Meglepődve néztem, közben pedig a kukoricával babráltam.
-Jó napot Mrs. Becker és Mr. Becker.-köszönt Louis a szüleimnek. Amin egy kicsit elmosolyodtam. Tudtam apum mit fog mondani.
-Hello, tegezz nyugodtan.-Csak Bob.-ráztak kezet Louissal.-Louis. A lányok edzője.-válaszolt egyszerűen. 
-Engem pedig hívj csak Evanak.-mosolygott rá anya, majd megölelték egymást. 
-Szeretném elvinni a lányukat ma moziba. Remélem nem baj.-vigyorgott Louis.
-Rendben, de éjfélre legyen itthon, ja és vigyázz rá.-beszélt neki apa komolyan.
-Persze, ez csak természetes.-dőlt neki az ajtófélfának. Lassan anyáék felmentek, Zora pedig bevonult a szobájába. 
-Nos akkor megvárom míg elkészülsz.-fordult felém a kék szemű srác. 
-És szerinted én elakarok menni azok után hogy kukkoltál?-néztem rá olyan rossz kislányos fejjel.
-Igen.-válaszolt, és az alsó ajkába harapott. 
-Hát nem is tudom, fáradt vagyok. Mi lenne ha megnéznénk egy filmet a szobámban, aztán HAZA mennél.-hangsúlyoztak ki a "haza" szót. 
-Benne vagyok.-bukkant elő a perverz vigyor az arcán. Csak leszálltam a pultról, kezembe vettem a csokit és a kukoricát, majd kicsit segget rázva mentem fel.  Direkt csináltam ezt. Ha harc, hát legyen harc. Hátra fordultam, hogy megnézzem tétovázik-e. Hát a gyanúm beigazolódott. Szólásra nyitotta a száját, de inkább nem mondott semmit.
-Tudom hogy jó a seggem. Hallottam ma már kétszer de, gyere.-nevettem el magam. Felballagtunk a szobámba, majd ledobtam a nasit.
-Louis, ott van az erkélyen kiterítve a francia bugyim, behoznád?-vigyorogtam rá. Valamivel ki kellett csalnom. Hát be is vette, lassan és vigyorogva sétált ki az erkélyre. Mikor kint volt gyorsan becsuktam az ajtót, majd önelégült vigyor ült ki az arcomra. Louis csak tehetetlenül bámult. 
-Most pedig, tisztázzuk a szabályokat.-tettem csípőre a kezem, és nem sok kellett hogy elröhögjem magam. Tetszett ez a helyzet. Nos kettő, null nekem...
                                                                          (remélem megér pár komit, nektek egy perc, nekem több mosoly:)