2. fejezet

Sziasztok! Itt is a következő rész. Nagyon örültem a komiknak és a lájkoknak! Kaptam két kritikát is, ami nagyon jó volt. Megfogadtam a tanácsokat. Ti is írjátok le nyugodtan hogy mit gondoltok a blogról. Még mindig szívesen cserélek, nyugodtan küldjétek el a blogaitokat! További szép napot és jó olvasást!


*Másnap*
Reggel Zora kornyikálására keltem. Még a szobámba is belehetett hallani a fars hangját. Hiába nyomtam a fejemre a párnámat, még akkor is lehetett hallani. Megfordultam, majd ordibáltam egy nagyot.
-Zora, kussolj már el.-kiabáltam, mert mérges voltam. Ekkor még hangosabban énekelt. Sóhajtottam egy nagyot és felültem az ágyon, közben vissza jöttek a tegnapi emlékeim a parkban. Mindig Louis vigyorgó pofája ugrik be. Komolyan ha egyszer találkozok vele és adódik lehetőség rá, képen törlöm a kezemmel. Közben az asztalomon lévő rajzomra néztem, ami össze volt maszatolódva, és elmosódva. Felálltam és egyenesen a kukába dobtam. 
-Ez már megmenthetetlen volt.-suttogtam halkan, és kifújtam a levegőt. Megigazítottam az ágyam és elmentem felöltözni a fürdőbe. Felvettem a koptatott farmerom egy kék pólóval. Kifésültem a hajam és lófarokba összekötöttem. Szerencsére edzés csak délután lesz, így szabad az egész délelőttöm. Pár percen belül összeszedtem magam és lesétáltam a konyhába. Készítettem magamnak reggelit és beültem a nappaliba Zora kornyikálását hallgatni. Nem értettem soha hogy hogyan lehet ilyen korán felkelni. Unottan zabáltam, mikor hallottam hogy apáék haza jöttek.
-Sziasztok lányok.-ölelt meg minket anya. Viszonoztuk az ölelést és visszaültem a kanapéra, Zora is mellém ült.
-Sam, megkérhetlek arra, hogy az utolsó karton mentes vizet betudnád hozni?-kérdezte apa teli kézzel.
-Ne, csak vizet ne.-adtam a műsírást mint az idióta. Zora csak röhögött rajtam. Tudta miért mondtam. Végül felkeltem és kimentem az folyadékért.
-Elmegyek sétálni a parkba. Kettőre itthon vagyok.-húztam fel a cipőm.
-Na persze, sétálni.-támaszkodott Zora az ajtófélfának. Csak kinyújtottam rá a nyelvem és elindultam. Elmentem a garázsba és elvettem a gördeszkám. Rá álltam majd hajtottam magam az egyik lábammal, így gyorsabban oda értem. Felkaptam, és arra a helyre mentem ahol tegnap veszekedtünk. Körbe néztem, de nem láttam sehol, csak a hülye haverjait, akik hozzám igyekeztek.
-Szia cica. Louis nincs itt.-vigyorgott.
-Először is, nem vagyok cica. Másodjára, pedig nem keresem Louist.-mondtam gúnyosan.
-Húú, de kemény vagy.-Ez tetszik.-kacsintott.
-Nem vagyok kemény, csak jól szétrúgnám a nagy segged, hogy észhez térj.-mondtam, de rögtön meg is bántam. Soha nem voltam még ilyen kemény, éppenséggel azért mert félős vagyok. A fiú nem válaszolt csak közelebb lépett hozzám, de én hátrébb léptem.
-Jó. Ki hívlak szkanderozni, ha én nyerek megcsókolhatlak, ha te...nem is tudom. Azt csinálsz velem amit akarsz.-vigyorgott. Szerencséje hogy tudtam maga, türtőztetni. Mi az hogy "ki hív"?
-A seggedet ne nyaljam ki?-néztem egy ilyen "most komoly fejjel" és elindultam haza. Egy kicsit meglepődtem magamon. Nagyon kinyílt a csipám mostanában, talán nem ártana vissza fogni magam, de ekkor tuskók miatt muszáj.
-Átadjak valamit Louisnak?-kérdezte. Csak felmutattam a középső ujjam, ennek hatására hallottam hogy röhögni kezdenek rajta a fiúk.
-Hát haver, jól kiosztott a csaj.-mondta az egyik röhögve. Akaratlanul is elmosolyodtam.
*
Épp a konyhában forgolódtam. Csináltam magamnak gyümölcssalátát és helyet foglaltam az asztalnál. Találtam egy újságot rajta és lapozgatni kezdtem. Lehet hogy kéne vállalnom nyári munkát, hogy addig is ne itthon rohadjak meg. Keresgélni kezdtem állásokat, meg is akadt a szemem az egyiknél. "Bébiszittert keresek" feliratú cikknél. Elolvastam, majd leírtam a telefonszámot. Jövőhéten elmegyek és megnézem a családot. Nem hiszem hogy nehéz lenne egy gyerekre vigyázni, mellesleg csak egy egyszeri alkalom lenne. Hát vágjunk bele.-vigyorogtam és becsuktam az újságot.
-Mit csinálsz?-huppant le mellém Zora.
-Szükségem lenne egy kis pénzre, és néztem valami munkát.-néztem rá.
-És találtál?-mosolygott és piszkálta a terítőt.
-Egyszer kéne vigyázni egy kisfiúra, jövőhéten. Pont annyit fizetnek hogy félre tudjak tenni.-tettem el a tálat beszélés közben.
-De minek neked pénz?-nézett értetlenül Zora.
-Talán hogy tudjak magamnak venni egy füldugót.-nyújtottam ki a nyelvem.
-Hahaha, nagyon vicces.-grimaszolt a nővérem.
-Lányok 45 perc múlva eddzés.-szólt apa. Elpakoltam magam után és mentem átöltözni. Felvettem a mezem, a nadrágom és végül az edző cipőm. Bepakoltam a táskámba a rendes ruhám, innivalót, de nem vizet, elegem volt már abból, ezért főztem gyorsan egy teát. Mondjuk én sem vagyok normális, ilyen melegben forró teát inni. Hát igen, én vagy Sam. Még gyorsan elmentem fogat mosni.
-Hééé Sam. Louis áll ott az ajtóban, téged keres.-mosolygott Zora. Ahogy meghallottam fuldokolni kezdtem a fogkrémben, köhögtem és próbáltam nem most meghalni.
-Tényleg?-kérdeztem két köhögés között.
-Nem.-tört ki röhögésben. Szóval becsapott. Nagyon megijedtem, de végül is mindegy lett volna hogy itt van. Haragszom rá, nem engedtem volna be, de Zora talán igen.
-Tudtam hogy tetszik.-cukkolt a röhögő nővérem.
-Nem tetszik.-hazudtam önmagamnak szerintem. Elpirulva tuszkoltam ki a tesóm, hogy hagy tudjak készülődni.  Neki dőltem az ajtónak, és úgy ültem le. Mikor a fenekem a földet érte, kifújtam a levegőt és összeráncoltam a homlokom.
***
-Jade, ide rúgd.-kiáltottam neki és felemeltem a kezem hogy lásson. Megcélozta a labdát és belerúgott. Hiába futottam utána, egyenesen az edzőnket találta fejbe, aki épp telefonált. Hirtelen mindenki megállt és sietett Benhez. Igen, szerencsére tegezhetjük az edzőnket.
-Jól vagy?-kérdeztem és húztam a szám.
-Üljetek le lányok.-utasított minket Ben. Mindenki helyet foglalt a gyepen.
-Mostanában nem vagytok formában, épp ezért is hívtam meg a Doncasteri csapatot hogy veletek együtt edzenek.-nézett ránk komolyan Ben.
-Leverjük őket simán.-kiáltott Zora. Imádtuk a tesóm pozitív oldalát.
-És mikor jönnek?-kérdeztem.
-Már holnap reggel.-nézett szigorúan. Már holnap reggel? Nem leszek képes felkelni.-gondoltam magamban.
-Nos, menjetek haza, reggel kilenckor találkozunk itt, a fiúkkal együtt.. Addig is szedjétek össze magatokat, ha megakarjátok nyerni a versenyt. Fáradtan ballagtunk be az öltözőbe.-fejezte be. Fiúk? Lesokkoltam. Kíváncsi leszek rájuk. Remélem nem egy hülye bagázs lesz.
-Kíváncsi leszek a csapatra.-beszélgettek a lányok.
-Én is.-suttogtam halkan és elindultam lezuhanyozni...