1. fejezet

Sziasztok! Itt is van az első rész! Remélem tetszeni fog mindenkinek! 

 -Jó reggelt Sam.-ugrált rajtam Zora. Fel nyögtem egyet, majd átfordultam a másik oldalamra. 
-Hagyjál.-legyintettem becsukott szemmel. Köz tudott, hogy sokáig szeretek aludni. Főleg hétvégén, amikor nincs edzés. Megkönnyebbültem amikor hallottam az ajtó csapódását. Megtámaszkodtam a kezemmel és körül néztem a szobámban. Zora tehát kiment. Boldogan bújtam vissza a takaróm alá. Már nem tudtam vissza aludni, de a szemem csukva volt. Legalább így is pihenek, majd pár perc múlva meghallottam hogy kicsapódott az ajtóm és ebben a pillanatban valaki fejbe locsolt. Hirtelen kaptam fel a fejem a hideg víz miatt. Szó szerint átázott mindenem. Megtöröltem a szemem hogy tisztán lássak, de már a nevetésből kitudtam találni hogy ki lehetett. A hülye nővérem. Igen, 5 perccel hamarabb látta meg a napvilágot. Szúrósan pillantottam rá.
-Most meghalsz.-suttogtam bosszúsan, ekkor elkezdett futni, én pedig utána. 
-Nem vagy normális Zora. Ezt miért kellett?-beszéltem hozzá futás közben. Lassan végigkergettem az egész házon, végül elértünk a konyhába. A pult körül kergettem. Megálltam az egyik oldalánál, ő pedig a másiknál. Szemeztünk. Én morcosan néztem, ő pedig vigyorgott.
-Jó reggelt lányok.-jött be anya teljesen frissen, egy kosárral a kezében.-Itt meg mi folyik?-kérdezte, és letette a kezében lévő cuccokat. 
-Zora nem hagyott aludni, MEGINT.-hangsúlyoztam ki a megint szót.
-Te meg nem engeded hogy karaokezzak.-nyújtotta ki a nyelvét. 
-Lányok, olyan hülyeségeken veszekedtek, inkább menjetek el felöltözni, addig készítek reggelit.-mosolygott ránk anyu. 
-Enyém a fürdő.-jelentettem ki, majd futottam is. Zora szorosan mögöttem jött, de nem engedtem neki, így én nyertem. Bezártam az ajtót és kifújtam a levegőt. Biztos, ami biztos. Félig igaza volt Zoranak, de nem teljesen. Minek engedjem énekelni amikor nem tud? Én sem tudok, ezért nem is próbálkozom vele, de ő nem veszi észre magát. Ami nem megy, azt nem kell erőltetni. Levettem magamról a félig átázott pizsamám, majd elhelyeztem a szennyes tartóban és beálltam a zuhanyzó alá. Mondjuk ha elég okos a nővérem, fel megy az emeleti fürdőszobába. Megengedtem a vizet, és hagytam hogy átjárja a testem. Megmostam a hajamat a kedvenc samponommal és kiszálltam. Magamra tekertem a kedvenc törölközőmet és felmentem a szobámba. Kiválasztottam egy fehér toppot, hozzá egy rövidnadrágot és a kék conversem. Megszárítottam a hajam, majd kifésültem. Elpakoltam magam után, és leballagtam a konyhába. 
-Apa dolgozik?-ültem le anyával szemben.
-Igen, már korán el ment.-lapozott egyet az újságból. Zorat még sehol sem láttam. Gondoltam, kölcsön kenyér vissza jár. Soha nem voltam még ilyen gonosz, de betelt a pohár. Elvettem a bögréjét, amiben meleg kakaó volt. Leemeltem a pultról a darált erős paprikát, majd szórtam bele egy kicsit, a kelleténél egy picit többet tettem bele, amennyit gondoltam. Gyorsan összekevertem és visszatettem a helyére. Nagyon nehéz volt hogy nem engedjem ki a nevetésem. Ezért inkább elkezdtem enni a szendvicsem, amit anya csinált. Már a felénél jártam amikor Zora megérkezett. Mosolyogva leült anya mellé és hozzá látott az evéshez. A szemem sarkából néztem, hogy mikor iszik a "finom" kakaójából. Hát eljött ez a pillanat is. A szájához emelte a bögrét, és úgy húzta le. Mikor letette, összeszorította a szemét és úgy futott a fürdőbe, minthogyha puskából lőtték volna ki. Ekkor már nem bírtam, elröhögtem magam.
-Én is szeretlek, egyetlen egy nővérkém.-fogtam a hasam a nevetés miatt.-Köszönöm a reggelit anya, finom volt.-nevettem még mindig és betettem a tányért a mosogatóba. Anya már nem is csodálkozott rajtunk. Megszokta. Két kamasz lány, akik piszkálják egymást. Boldogan ballagtam a fürdőbe. 
-Milyen volt a feltüzelt kakaód?-néztem Zorat ahogy próbálja vízzel oltani a csípős érzést, miközben támaszkodtam az ajtófélfának. Már jó ideje ott álltam amikor megsajnáltam és hoztam neki egy pohár tejet. Igen, ez is a baj velem. Nem tudok gonosz lenni, nem tudok sokáig haragudni az emberekre. Hát ez van. 
*
Szerencsére nem tartott sokáig a harag közöttem és a nővérem között. Hamar kibékültünk, és megbeszéltük hogy hagy engem aludni, ha engedem énekelni. Végül is mit veszítek rajta? Legfeljebb csak egy földugót kell vennem és megvan oldva a dolog. Közben anya is elment dolgozni. 
-Elmentem Sam. Majd jövök.-intett Zora.
-Várj, hova mész?-kiabáltam a kanapéról. 
-Csak a haverokkal találkozom.-válaszolt és becsukta az ajtót. 
-Nem tudom hogy lehet azokat haveroknak hívni, akik minden hülyeségbe belekevernek, isznak és cigiznek.-forgattam meg a szemem. Még szerencse hogy Zora nem csinálja ezeket. Anyáék sem engednék el akkor ha cigizne, és inna. Kutakodtam egy kicsit a szobámban amikor megtaláltam egy félig befejezett rajzot. A házunktól pár utcasarknyira parkban készült a rajz. Eldöntöttem hogy folytatom. Beledobáltam a táskámba a fontos dolgokat, és egy radírt, meg ceruzát. Sétálva mentem a kicsi parkba. Bezártam az ajtót és elindultam. Mosolyogva haladtam el az utcákat. Elég sokan voltak. Hisz ma vasárnap van. Persze csak az én szüleimnek kell dolgoznia. Gondolataim közepette megérkeztem. Sokan voltak itt is. Rendszeresen a nagy focipályánál lévő padon szoktam ülni, és rajzolni. Persze ha szabad. Szerencsémre üres volt. Letettem a táskám és elővettem a ceruzám. Épp egy csapat fiú focizott a pályán. Gondoltam oda megyek én is egy kicsit játszani, de nem akartam megalázni őket. Mondjuk nem minthogyha olyan nagy egoista lennék, de focizni nagyon jól tudok, és szeretek. Békésen rajzolgattam amikor hallottam hogy ordibálnak a fiúk. Meglepődve néztem őket hogy vízibombáznak. Gondoltam magamban hogy megunták a focit, vagy elfáradtak. Úgy játszottak mint a gyerekek. Összeráncoltam a szemöldököm és visszatértem a rajzoláshoz. Már majdnem készen voltam amikor hirtelen eltalált egy lövedék. Hirtelen ugrottam egyet. Haragosan néztem az előttem röhögő fiúkra. A rajzom és a pólóm rendesen elázott. Még a táskámra és a lábamra is kaptam a hideg vízből.
-Basszus.-káromkodtam halkan. A fehér toppom teljesen átlátszódott. Idegesen néztem egy fekete pólóban lévő fiút, aki közeledett felém.
-Nagyon sajnálom. Nem téged akartalak eltalálni.-hebegett-habogott vigyorogva.
-Töröld le azt az undorító vigyort a szádról.-néztem a földre, de hiába, mert megfogta az állam és fel emelte. Belenéztem a szemébe. Egyszerűen gyönyörű volt. Mint a tenger.
-Engedj el.-kapcsoltam hamar, mielőtt megbabonázott volna. 
-De durcis vagy.-nevetett.
-Nem vagyok durcis. Te vagy az undorító hólyag.-vágtam oda neki.
-Köszi a bókot, de Louis vagyok, és egyébként tetszik ez a csipkés melltartó. Jó választás.-kacsintott és elsétáltak a srácokkal.
-Idióta.-ordítottam utána és végignéztem magamon. Tényleg átlátszott a melltartóm....