15. fejezet.

Sziasztok! Tudom, most szerintem sokatoknak ott a kérdőjel a fejében, hogy, hogy-hogy ilyen hamar hozott részt? Hát, ezt egy meglepetés résznek szántam! Mostanában nem volt sok időm írni, késtem stb.. De most volt időm és úgy gondoltam hogy megleplek titeket! Hosszúra írtam és szerintem mostantól ilyet fogtok kapni! Remélem mindenkinek jó lesz a félévije, remélem jól vagytok és jó olvasást!

-Nem vagy egyedül.-súgtam. Louis összességében egy kemény srác, de belülről nem igazán. Bántja hogy meghalt az anyukája, amit én nem tudom hogy milyen érzés, de nem lehet jó. Próbálja magát erősnek mutatni, ami valljuk be, nagyon jól megy, de engem nem ver át. Úgy látszik érdemes lesz megismernem, legalább is ha nem megy ez a kapcsolat, már ha ez már kapcsolat, akkor szereztem egy új barátot. Szerencsére Rossal azóta nem találkoztam, amióta próbált megerőszakolni. Szerintem életemben ő benne csalódtam legjobban. Nem tudom mi lenne ha megint meglátnám. Talán összeroppanok, vagy nem tudom, de az biztos hogy mély sebet hagyott a szívemben és a lelkemben. Eltart majd egy darabig hogy beforrjon, de Louissal könnyebb lesz felejtenem. Vele úgy érzem hogy önmagam lehetek. Minden hülyeségemet elnézi, és úgy védelmez mint egy anyafarkas a kölykét. Igen, nos úgy látszik beleszerettem. Óvatosan felnéztem rá, majd egy féloldalas mosollyal jutalmazta. 

-Mit csinálunk ma?-érdeklődtem és körülnéztem a garázsban. 

-Hát mivel apa csak este jön haza, így este tudlak bemutatni, de van egy ötletem.-csillant fel a szeme.-Ugye nem félsz a motorokon?-kérdezte és kutatni kezdett.

-Én? Dehogy.-legyintettem. Úristen. Motorozni akar? Szép volt, meg minden, de még nem ültem ilyenen. Sőt. 

-Sam, rosszul hazudsz.-nevetett fel, és a kezembe nyomott egy bukósisakot. Az övét felvette, majd kitolta a motort a garázsból. Meghökkenve néztem és követtem. Hirtelen kivette a kezemből, majd a fejemre tette. Keze hozzáért államhoz és becsatolta. Égtem. 

Szemrebbenés nélkül követtem. Felült a motorra, én pedig mögé. Lábaimat elhelyeztem, és összefontam karjaimat a hasán. Beszívtam tökéletes illatát és elhessegettem minden félelmem, majd egy mosolyt varázsoltam arcomra.

-Készen állsz S.?-nézett hátra vigyorogva.-És te L.?-vigyorogtam vissza rá.-Ohohohó.-nevetett és beindította a motort. Olyan volt minthogyha repülnék. Folyamatosan hagytuk el a házak sorait. Óvatosan a hátára döntöttem fejem és úgy néztem a fákat. Becsuktam a szemem és csak élveztem a pillanatot. 

*

Éreztem ahogy lassulni kezdünk ezért kinyitottam a szemeim és kiegyenesedtem. Egy erdőben voltunk. Leparkolt, majd levette a sisakot. 

-Ez gyönyörű.-néztem körül és levettem a sisakot. 

-Gyere.-biccentett a fejével.-Ö és a motor?-mutattam a járműre.

-A lélek sem jár erre.-nevetett. Meghúztam a vállam és utána mentem. Csak sétáltunk egymás mellett. Szerettem volna ha mesél kicsit az anyukájáról, de inkább nem erőltettem a kérdést. Hosszú séta után leültünk egy fatörzsre.

-Olyan szép ez a hely. Ide jártál iskolába is?-kérdeztem.

-Szerintem is, imádom. Itt nőttem fel. Ha szomorú voltam mindig ide jöttem.-mosolyodott el. Oh, várjunk. Akkor én vagyok az egyetlen akit ide hozott?

-Szóval. Ez itt a "nyugalmi fészked" és csak engem hoztál ide eddig?-csillant fel a szemem.

-Hát ha lehet annak nevezni és igen. Te vagy itt az első.-nevetett. 

-Hát ez igazán megtisztelő.-mosolyodtam el és megsimogattam az arcát.-Még az anyukád sem tudott erről a helyről?-néztem a földet. Vártam a bosszús reakciót, de csak sóhajtott egyet.

-Nem. Sajnos nem.-rázta meg a fejét.-De csak ne hogy te kérdezz.-Szóval nyitott vagy a szex témánál?-vigyorgott rám. Olyan volt minthogyha hirtelen elillant volna a rossz kedve és elővette a játékos fiút. Közben eszembe jutott az álmom. Akaratlanul is elnevettem magam, de nem tudtam mit mondjak neki. Elvörösödtem. 

-Szóval nem.-játszott.-Láttál már giliszta szexet?-várta a reakcióm. 

-Louis. Muszáj ezt? Muszáj ilyen hangosan? Nem, nem vagyok nyitott.-nevettem.-De ahogy látom, te igen.-húztam fel a szemöldököm.

-Én mindenre.-húzta ki magát.-Kis egoista.-vádoltam meg.

-Volt már barátod?-terelte a témát. Közelebb húzódtam hozzá, majd ajkaimat közelebb vittem az övéhez. 

-Nem.-leheltem. Éreztem az izzást. Jó volt kitolni Louissal. Nevetgélve sétáltunk tovább, majd rájöttem hogy mind végig egy kisebb hegyoldalon voltunk, ami mellett egy patak volt. Óvatosan a lepillantottunk. A patak mentén 5 srác és 3 lány sétált, köztük volt még 1 kutya. Meglepődve figyeltem ahogy vihogva, és a kezükben lévő sörös, vagy boros üvegekkel mászkáltak, másik kezükben pedig a cigit szívták. Nagyon nem tartoztak az én világomba, ettől kirázott a hideg is. Louisra pillantottam, aki sötét szemekkel pillantotta a csoportot. Az egyik felnézett, majd Louis kitört. 

-Azonnal el kell innen mennünk.-kapta el a karom és ráncigálni kezdett. Nem értettem semmit. Mégis miért? Meghátrált volna tőlük? Vagy ismerte őket? 

-Miért?-kaptam ki a kezem a kezei közül. Lüktetett az egész karom. Lepillantottam rá, és megláttam egy lila kis foltot az alkaromon. Louisra pillantottam, aki szemében a fájdalmat és megbánást, egyben a félelmet és védelmezést láttam. 

-Sam. Nem mondhatom el, csak kérlek gyere.-könyörgött már majdnem, amikor beadtam a derekam és elviharoztam. Mire leértünk a hegy lábához, a "csapat" már ott volt. Éreztem hogy valami nem stimmel. Louis védelmezően a háta mögé lökött, majd az egyik fiúra nézett.

-Louis, te mit keresel itt?-kérdezte meglepődve, vagy részegen. Nem lehetett tudni. Inkább rájuk sem néztem. Nem tudtam hogy kik ők és hogy mit akarnak. 

-Nocsak-nocsak, csak nem egy aranyoska?-kérdezte valaki játékosan, mire Louis felemelte a hangját, amire felfigyeltem.

-Hozzá ne merj érni!.-sziszegte, és a kezembe adta a sisakot hogy vegyem fel. Kínosan éreztem magam, ugyanis az egyik lány folyamatosan engem bámult, a kutyával az oldalán, ami valljuk be, nem volt egy tünemény.

Igaz a lány gyönyörű volt, szép hosszú lábak, telt idomok, de ez a kinézet nem passzolt hozzá. Főleg az a cigi a kezében. Louis utasítására felültem a motorra, majd követett és villámgyorsan beindította. Fellélegeztem amikor elhagytuk őket. Kicsit sokkos állapotban ültem a motoron és azon gondolkodtam hogy vajon kik voltak? Reméltem hogy többet nem találkozok velük. 

*

Ingadozva szálltam le a motorról, majd mentünk be a házba. Csendben telt az út. Nem mondtunk egymásnak semmit. Louis hanyagul ledobta a cipőjét, majd követtem én is. Viszont én egymás mellé szépen helyeztem el. 

-Hirtelen egy férfi tűnt fel, majd köszönt Louisnak és megölelte. Ő lehetett Louis apja. Kedvesnek és határozott férfinak tűnt. Hasonlított a fiára.

-Apa, bemutatom Samet.-mosolygott Louis.-Jó napot Mr. Tomlinson.-köszöntem.-Ugyan, hívj csak Bobnak.-nevetett és egy "érezd magad itthon" mondattal elment. Louis körbevezetett a házban, majd megmutatta a szobáját és végül a vendég szobát. 

-Clair már biztos felhozta a cuccod, nyugodtan pakolj ki, vacsora pedig 20:00-kor lesz pontban.-beszélt zavartan.

-Louis, ne tereld a témát. Úgyis tudod hogy megkérdezném. Kik voltak azok? Mit akartak tőled?-akadtam ki. 

-Nem tartozom neked magyarázattal.-válaszolt rekedt hangon és elfeketedett a szeme. 

-De tartozol! Így mégis hogy legyek a barátnőd? Hogy bízzak meg benned? Mi van ha bármi bajod esik?-csordult ki a könny a szememből.

-Bajunk..-javított ki csöndben, és végig a szemembe nézett.

-Én nem vagyok lényeg, de tudod mit? Á inkább hagyjuk. Nem akarok már az első nap veszekedni.-adtam meg magam és berontottam a szobába, majd becsuktam magam után az ajtót. Istenem. Mit titkolhat még előttem? Egyáltalán jó ötlet volt ide jönni? Idegesen kezdtem pakolni. A telefonom pittyegni kezdett, ránéztem a képernyőre és Zora hívott. Most túl ideges voltam hogy felvegyem, így inkább kinyomtam. Aggódtam Louis miatt. Mi van ha valami rosszba keveredett? Nem az nem lehet, csak biztos képzelődöm.-ráztam meg a fejem. Mivel muszáj volt elhessegetni a gondolataim, ezért elindultam ki a kertbe, ahol Louis húgai játszottak. Mosolyogva néztem a két kislányt, akik életvidáman futkároztak a napsütésben. Leültem az egyik padra és néztem őket. Vissza emlékeztem az én gyerek koromra, amikor én és Zora élveztük ennyire a napot. Mosolyogva rohangáltunk és kergettük a lepkéket. Miközben majdnem lejátszódott előttem a gyermekkorom, beletúrtam a hajamba és felpillantottam az égre, majd megláttam a ház további részét. Végig pillantottam, majd megakadt a szemem Louison, aki az erkélyről nézett. Méghozzá póló nélkül. Komolyan, miért csinálja ezt velem? Komoly, de mégis lágy tekintettel nézett. Zavarodottan sprinteltem vissza a házba. Hiába hogy világos volt, már fél nyolcat mutatott az óra. Összeszedtem a  tiszta ruhám és megindultam a fürdőbe. Megengedtem a vizet, ami az egész testem átjárta. Mikor kész lettem egy törölközőt tekertem meztelen testem köré és kiszálltam. A karomon lévő lila foltot nézegettem, ami holnapra biztos sötétebb lesz. Óvatosan végig simítottam az ujjammal, majd felszisszentem. Kicsit érzékeny volt. Éreztem hogy valaki hozzáér és lágyan simogatja. Felnéztem az illetőre aki sajnálkozva nézett le rám. 

-Sam. Oh én-én nem akartam.-túrt bele a hajamba, majd szemét összeszorítva puszilta meg a homlokom. Éreztem ahogy forró teste hozzányomódik az enyémnek. 

-Ha tehetném.-vissza fordítanám az időt.-beszélt lihegve. Nem csak ő érezte a szikrát, ha nem én is.-Sajnálom Bébi.-ismételgette. Ha nem karol át, tuti elesek. Elgyengültem. 

Szerintem be-beléd szerettem.-beszéltem szakadozottan, majd megcsókoltam határozottan. Ajkaink tökéletesen párosultak. Mint az alkonyatban. A félős bárány és a buta maoista oroszlán. Lihegve váltunk el, és láttam azt a bizonyos csillogást. 

-Öltözz fel. Vacsoránál találkozunk.-pislogott rám mint egy kölyökkutya és kiment a fürdőből.

Elvörösödtem, ugyanis aggasztott hogy, hogyan tudja hogy itt vagyok és honnan tudta hogy végeztem? Talán látott meztelenül? Mindegy is, az biztos hogy este megkérdezem. Mikor kész lettem, felfrissülve léptem ki a fürdőből. Letettem a szobába a további cuccom és megnéztem az időt. Még volt pár percem. Addig elmentem megkeresni Louist. Ajtaja elé léptem és kopogtattam rajta, majd meghallottam rekedt hangját. Lassan benyitottam és amikor megpillantott elvigyorodott. A szemem megakadt tökéletes felsőtestén és a tetkóin. A csodálatos látványt egy szürke póló szakította meg, amit felvett magára, hogy ne félmeztelenül legyen. Elnevettem magam, amikor megláttam rendezetlen haját. Elmosolyodva túrt bele és telefonját az ágyára dobta.

-Indulhatunk?-nézett kék szemembe.-Persze.-válaszoltam és elindultam a konyhába. Szerencsére nem felejtettem el hogy hol az ebédlő. Már mindenki az asztalnál ült, kivéve mi. Helyet foglaltam Bella mellet, aki az ikertestvére oldalán ült. Louis leült mellém, majd velem szemben Bob és mellette Clair. Az asztal tele volt finomságokkal, nem is tudtam hogy mit egyek, de előtte szerettem volna pár szót szólni. 

-Ömm. Én csak szeretném megköszönni hogy itt lehetek. Igazán mesés hely Doncaster és ez a ház is.-mosolyogtam Louis apukájára.

-Igazán nincs mit Sam. Szívesen látjuk Louis barátjait.-beszélt Bob. Elmosolyodtam és kentem magamnak kenyeret. Jó volt látni a családod együtt, csak Louis anyukája hiányzott. Bele se mertem gondolni hogy a húgai mit éltek át akkor amikor ez a tragédia történt. 

Milliónyi gondolat ment át az agyamon, vacsora közben. Eszembe jutott hogy Zoraval sem beszéltem még ma, ezért holnap muszáj lesz felhívnom. 

-Köszönöm szépen a vacsorát.-töröltem meg a kezem és felálltam az asztaltól. Meglepődve néztem ahogy Louis követett. Rendesen tele volt a tányérja, minek szedte ki ha nem eszi meg? Értetlenkedve haladtam tovább a vendégszobáig. 

-Nyugodtan menj vissza enni. Miattam nem kell éheztetni magad.-fordultam felé.-Érted még azt is megtenném S.-tűrte a szőke tincseimet a fülem mögé.-Nem akarok bunkó lenni, csak megkérdezem hogy esetleg velem alszol, vagy jó ez a szoba is?-kérdezte. Na igen. Vártam hogy megkérdezze, de még is külön szerettem volna még egy kicsit maradni.-Most szeretnék egyedül aludni, remélem megérted.-néztem a földet.-Meg, persze.-puszilt bele a hajamba.-Jó éjt. Álmodj szépeket Gyönyörű.-köszönt el és vissza ment enni. Átöltöztem egy pólóba és bugyiba, majd álmosan huppantam be az ágyba, ami már meg volt ágyazva. Élmény volt ez a nap, veszekedés-szerelem-vágy.-gondolkodtam, majd szép lassan álomba merültem. 

*

Szél sivításra és esőre keltem. Fáradtan néztem meg az időt, pont éjfél volt. Lassan feltornáztam magam az ágyból és az ablakhoz sétáltam. Az eső záporként hullott a földre, a szél keservesen fújt, vele együtt a fák ágai hajladoztak.

Mindig is utáltam az esőt. Álmosan a hajamba túrtam és magamra tekertem a takaróm, majd kiléptem a szobából. Az egész házban csönd és sötét volt. Lábujjhegyen tipegtem Louis ajtajához, majd háromszor megfontolva kopogtam halkan. Mikor válasz nem jött, lassan nyitottam be, majd csuktam be magam után az ajtót. Mosolyogva néztem ahogy a hasára fordulva szuszog. Átsétáltam az ágy másik oldalára, majd óvatosan befeküdtem mellé és hozzábújtam. 

-Még hogy külön szeretnél aludni.-hallottam a suttogást és éreztem hogy Louis elmosolyodik. Óvatosan derekamra csúsztatta kezét.-Velem szeretnél aludni?-hallottam hangját és éreztem hogy elvigyorodik, de szemei csukva voltak. 

-Utálom az esőt. Gondoltam megnézem hogy fent vagy-e.-beszéltem zavartan. Nem válaszolt csak felnevetett, de most már nyitva volt a szeme.-Ugye tudod hogy meztelenül alszom?-beszélt a párnába, de teljesen jól hallottam.-Óó. Úgy látszik elállt.-vágtam rá, majd épp álltam volna fel, amikor vissza rántott, de most rá estem, szembe vele.-Ugye tudod hogy csak szívatlak? Imádom amikor zavarba jössz.-harapta meg ajkát. Még sötétben is teljesen jól láttam. Ideje hogy egy kicsit én is szívassam. Oldalra dobtam a takaróm, majd az egyik lábamat oldalra lendítettem és az ágyékára ültem.-Most komoly? Sam, a puszta jelenléted felizgat, szerinted most hogy érzem magam, főleg úgy hogy pont oda ültél? Egyébként azt hittem szégyenlős vagy.-nézett olyan szállj le fejjel, vagy megbánod tekintettel, de nem féltem. Előtted már nem vagyok szégyenlős.-húztam ki magam rajta.-Tényleg? Akkor ez a felső minek?-kérdezte játékosan és a pólóm alját végigsimította. Megadva magam szálltam le róla és bújtam be mellé. Újra elhelyezkedett a hasára, majd követtem.-Aludj szépség.-húzott magához közel. Teljes biztonságban éreztem magam, lassan és boldogan merültem álomba. 

*

Reggel teljes boldogsággal keltem. Hunyorogtam egy kicsit, majd kitisztult a látásom. Lassan fel könyököltem fel, majd felmértem a helyzetet. Eszembe jutott a tegnapi játékunk, sajnos 1-0-ra állt. Oldalra pillantottam és elmosolyodtam ahogy aludt. Kicsit fáztam, ezért előkerestem a melegítőjét, ami már ismert volt számomra. Mélyen belélegeztem illatát, majd hallottam ahogy tapogatózik az ágyon. Vajon engem keresett? Ásítva nézett fel, majd elmosolyodott amikor meglátott. 

-Jó reggelt.-beszélt halkan.-Neked is.-nevettem és az ágyra térdeltem, majd rendezgetni kezdtem rakoncátlan tincseit.

-Már fél tíz van?-lepődött meg.-Bizony, sokáig aludtál Tomlinson.-nevettem.-Csak mert valaki nem hagyott aludni éjszaka.-nyújtotta ki nyelvét.-Ne fogd rám.-Te szívattál.-vádoltam meg.-Óó igen?-kezdett el csikizni, majd birkózni kezdtünk.

*

-Le kéne menni enni.-fogta meg hasát Louis.-Szerintem is.-helyeseltem. Levettem a melegítőjét, ugyanis teljesen leizzadtam a birkózásban.-Várj, csak elmegyek felvenni valamit.-beszéltem.-Ne, nem kell.-nevetett.-Louis, te lehet hogy itthon vagy, de én nem.-nevettem. Kizárt hogy bugyiban lemenjek az apjához a húgaihoz és Clairhez.-Akkor tessék.-nyomott a kezembe egy rövid gatyáját. Óvatosan felhúztam, majd hálául megöleltem. Szorosan követtem le a konyhába. Meglepetésünkre senki sem volt itthon. Louis talált egy cetlit amit mosolyogva elolvasott és visszatette. 

-Nincs itthon senki. Clair vásárol és apa elvitte a lányokat játszótérre.-nézett be a hűtőbe. 

-Igazán figyelmes.-mosolyodtam el.-Hát nincs más választása.-beszélt Louis keservesen.-Nutella?-terelte a témát.-Tökéletes.-ültem le a székre, majd elém tett egy vörös bögrét. Rögtön eszembe jutott a lány tegnapról. Bizonytalanul néztem ki a fejemből. 

-Sam. Jól vagy?-rázta meg a kezét előttem Louis.-Persze, csak elkalandoztam.-mosolyodtam el.-Min gondolkoztál?-harapott bele a kenyerébe.-Á Semmi.-ráztam meg a fejem.-Valamin biztos, nekem nyugodtan elmondhatod.-fogta meg a kezem.-Öö. Csak eszembe jutott tegnap az a vörös-fekete ruhás lány. Úgy nézett rám mint egy véres rongyra. Ismered?-hadartam gyorsan. Louis csak sóhajtott egyet, majd mint az elefánt úgy tombolt ki a teraszra. Jajj. Sikerült elrontanom mindent. De még is fúrta a kíváncsiság az oldalam. Vajon ki lehet, ha nem mondja el? Vártam hogy vissza jöjjön, de nem jött. Felálltam, majd utána mentem ki. A szám "o" alakot formált, amikor megláttam a cigit a kezében, és a füstöt ahogy távozik a száján. Olyan szexi volt. Mi micsoda? Jól vagy Becker?

-Te mióta cigizel?-fontam össze a karom a mellem alatt, majd rám tekintett.

14. fejezet.

Sziasztok! Meghoztam az új részt! Előre is bocsánat hogy későn, de tudjátok iskola, félév stb..Köszönöm a komikat és a kritikákat! Mint látjátok megváltoztattam a blog nevét, ne féljetek ha nem találjátok! Remélem tetszik az új kinézet, szerintem így sokkal jobb hangulata van a blognak!  Ebben a részben Zora szemszögéből is írni fogok. Nem tudom mit csináltam, de a cseréknél az összes blog kitörlődött..Fogalmam sincs hogy hogyan, de megjegyzésbe írjátok le és kiteszem őket újra! Jó olvasást és hétvégét! A felvételizőknek pedig sok sikert!



*Sam szemszöge*
Ha fogsz a vízben.-jelentettem ki, majd vörösödve a földet pásztáztam. Csak felnevetett.
-Héé. Ez nem vicces.-akadtam ki.-Jó rendben. Egyébként is megígértem hogy vigyázni fogok rád.-lépett közelebb, majd megéreztem lehel lettét a nyakamon.. Libabőrös lettem. Halványan elmosolyodtam és belementünk a vízbe. Megtorpantam amikor éreztem hogy újra libabőrös leszek a hideg víztől. Louis kérdőn rám nézett.
Megráztam a fejem és óvatosan bentebb mentem. A többieknek már a közepén voltak, ahol egy kis stég díszelgett és arról ugráltak a mély vízbe. Még a látványtól is kirázott a hideg, nem csak a nem pont kellemes víztől. Kicsit kínosan éreztem magam hogy ilyen félős vagyok, de az ember mit tud csinálni ha fél? Semmit.
-Gyere kislány.-lépett oda hozzám, majd átkarolta a derekam.
-Mit csinálsz? Még leér a lábam.-nevettem.
-Tudom, de ilyen lassúsággal még jövőre sem érünk be.-forgatta meg a szemét, majd leguggolt a derékig érő vízben. Nem tudtam mire készül.
-Miért guggolsz le?-értetlenkedtem.
-Gyere, ülj a nyakamba.-tette ki oldalra a kezét, hogy belekapaszkodjak.
-Mi? Én? És hogyha leesek?-aggódtam.
-Sam.-szólt rám erősebben. Összerezzentem. Soha nem szólt még így. Néma csöndben álltam mellette, majd észrevehette magát és rám nézett.
-Sajnálom S.-szorította össze szemét majd arcomhoz nyúlt és hosszasan belepuszilt a hajamba.
-Szeretném ha a nyakamba ülnél.-beszélt lágyan. Nyeltem egy nagyot, majd belekapaszkodtam a kezébe és feltornáztam magam a nyakába. Két karjával ráfogott a lábamra, hogy hátra ne essek. Mély levegőt vettem, miközben velem sétált az egyre mélyebb vízben. Nem tudtam hogy most aggódjak, vagy örüljek. Minden egyes lépésénél jobban szorítottam haját.
-Ki ne tépd.-figyelmeztetett nevetve.
-Nem fogom.-mosolyodtam el és engedtem egy kicsit a fogásomon. Nem mertem lenézni. A víz már biztos Louis nyakáig ért. Mikor azt hittem megöregedek, kimásztam Louis nyakából egyenesen a stégre. Leültem bátortalanul a szélére és a lábamat a vízbe lógattam.
-Köszönöm.-simogattam meg arcát, majd közelebb hajoltam nyakához és belesuttogtam a fülébe.
-Jó..-adtam meg magam. Felnézett rám csillogó szemekkel, majd elvigyorodott.
***

*Zora szemszöge*
-Zora-Zora-Zora.-hallottam a hangokat. Fáradtan fordultam át a másik oldalamra.-Zoraaa.-hallottam megint a nevem, de hangosabban.-Ahhj, mivan?-duruzsoltam fáradtan a párnába.-Mond már meg anyáéknak hogy nem lesz gond ha én hétvégén elmegyek és te itthon maradsz, mert nem értik meg.-mondta háborodottan, a most már tudom ki.-És most ilyenért keltettél fel?-háborogtam.-Dél elmúlt. Drága nővérem.-vigyorodott el Sam, amikor kimásztam a pihe-puha ágyamból, ami még hívogatott. Felhúztam egy rövidnadrágot és elindultam le, a húgom nyomában. Egyenesen a konyhába ahol a fiúk voltak és a szüleim.
Hirtelen ugrottam egyet, hisz nem számítottam a többiekre.
-Öhhm fiúk. Hát ti?-túrtam bele a hajamba és gyilkos pillantásokat szórtam Sam felé, aki elfelejtettem közölni velem hogy a csapat is itt van, mellesleg fiúk.
-Hát, ha már Sam és Louis elmennek a hétvégére, akkor gondoltuk hogy ne legyél egyedül, ezért megkérdtük a szüleidet hogy hagy gyere velünk hétvégére a házunkba, este lesz egy nagy buli.-vigyorgott Liam.
-Hát ez nagyon f*sza!-örültem. Már nem volt reménytelen a hétvégém.
*
-Kész vagyok.-baktattam le a lépcsőn a cuccommal.-Akkor indulhatunk?-kérdezte Zayn.-Igen.

*Sam szemszöge*
-Akkor majd találkozunk.-öleltem meg Zorat. Hiába hogy nagyok vagyunk és csak pár napig nem látjuk egymást, akkor is hiányozni fog. Ő egyben a legjobb barátnőm és testvérem.
-Ne bénázz, és védekezz.-súgta.-De hülye vagy.-nevettem.-Inkább te ne csinálj semmi hülyeséget és ha-ha-ha.-nyújtottam ki a nyelvem. Elköszöntem a többi fiútól is, és felmentem pakolni.
-Louis, Louis.-hívogattam, mert nem láttam sehol sem.
Itt vagyok.-hallottam a hangot pár másodperc után a nappaliból. Louis a kanapén ült, vele szemben a szüleim, és kellemesen beszélgettek. Meglepődtem.
-Indulhatunk?-vigyorgott rám Louis.-Igen.-mosolyodtam el. Elbúcsúztunk a szüleimtől, majd apa Louis szívére kötötte hogy vigyázzon rám, és ne tartson szem elől. Minthogyha 5 éves lennék, komolyan. Beszálltam Louis autójába. Ismerős volt, hisz már ültem benne. Beült a kormány mögé, majd beindítottam a motort és elindultunk. Irány Doncaster.
Egyébként nem is mondtad hogy 6 évesen még cumiztál.-törte meg a csendet Louis. Felnevettem. Pont ezt nem akartam hogy anyáék meséljenek rólam.
-Nem kérdezted.-nevettem és ránéztem.-Mit mondtak még rólam?-haraptam az ajkamba.
-Meséltek kicsit rólad, és az apád még vagy 20-szor elismételte hogy nagyon vigyázzak rád.-vigyorgott és a szemembe nézett.
-Úgy érzem magam mint egy óvodás.-nevettem fel kínomban.
-Legalább téged valaki félt..-halkult el. Kérdőn néztem rá. Mi az hogy legalább engem? És őt nem féltik? Inkább nem szóltam semmit, de tudtam hogy kihúzom belőle. Visszafordítottam a fejemet és néztem ki az ablakon. Az út hátralévő része csöndben telt.
*
*Louis szemszöge*

Majd nem elszóltam magam. Nem akarom sajnáltatni magam, főleg nem Sam előtt. Nem szabad hogy megtudja a múltam. Bármit megteszek hogy legalább ő ne tudja meg.

Óvatosan feltértem az ismert kavicsos parkolóba, majd kiszálltunk az autóból. Gyorsan a másik oldalra kocogtam, hogy Samnek is kinyissam az ajtót. Gyönyörű arcát kémleltem, ahogy tátott szájjal nézelődik.
-Valami baj van?-álltam meg mellette.
-Nem, nem csak. Gyönyörű ez a ház.-csodálkozott.-Hát köszönjük.-mosolyodtam el, majd bevezettem.

*Sam szemszöge*
Louis kinyitotta előttem az ajtót, majd óvatosan léptem be. Ekkor két kislány szaladt oda hozzánk. Már találkoztam velük. Szorosan ölelték Louist, aki alig kapott levegőt. Egyszer csak egy kedvesnek tűnő nő rohant hozzánk. Olyan 50 éves lehetett. Üdvözölte Louist, majd felém fordult.
-Szia kislányom. Clair vagyok, a háztartásban segítek Mr. Tomlinsonnak. Te Louis barátnője vagy?-mosolygott rám.
-Clair. Ne.-rázta meg a fejét Louis. A nő vette a lapot és elment a lányokkal. Louis megfogta a kezem, majd vezetni kezdett. Meglepődve mentem utána, majd a garázsban kötöttünk ki.
-Mit csinálunk?-kérdeztem zavartan. A szemem rögtön kiszúrta azt a nagy valamit a pokróc alatt-Majd meglátod.-nevetett és lerántotta az említett tárgyat. Egy motor volt. Méghozzá gyönyörű, de az előbbi gondolat nem szállt ki a fejemből.
-Louis. Öhhm. Clair miért csak az apukádat említette?-kérdeztem félve, és a földet pásztáztam.
-A francba is.-hallottam szitkozódását, majd ahogy valami eltörik. Összerezzentem. Most biztos egy rossz pontot találtam.
-Bocsi, én nem akartam..-mondtam, de közbevágott.-Meghalt. Már rég nem él velünk. Azóta egyedül érzem magam.-nézett a szemembe és hozzám sétált. Kezét az arcomra helyezte és simogatta.
-Nem tudtam..én sajnálom.-bújtam oda hozzá.-Sok mindent nem tudsz még rólam, Bébi.-erőltetett magára egy mosolyt. Úgy látszik megtaláltam Louis gyenge pontját. Nem lehet jó anya nélkül felnőni. Úgy látszik ez a hétvége esemény dús lesz. Ideje többet megtudnom róla, ha jobban meg akarom ismerni..
Óvatosan felnéztem tenger kék szemébe, majd a hajába túrtam.
-Nem vagy egyedül..

13. fejezet.

Sziasztok! Itt is az újabb rész! Köszönöm a komikat és a lájkokat. Örültem hogy megjegyzésként ketten is írtak kicsit hosszabbat, persze a többinek is örültem. Nem tudom kinek/kiknek nem tetszenek a részek, de azt legyen szíves írja le, vagy akkor ne nézze a blogot, ugyanis ennek így nincs értelme. Nyugodtan keress meg facebookon, vagy bárhol, tényleg! Mindig örülök az építő kritikáknak is. Jut eszembe, ha már ott járunk, akkor kaptam kettő remek kritikát, ha kíváncsiak vagytok akkor itt a link: 1. kritika 2. kritika Köszönöm szépen mindkettő szerkesztőnek, és örülök hogy olvassák/nyomon követik a blogom! Mellesleg ajánlom mindenkinek a blogot, ugyanis nagyon jól végzik a munkájukat! Ja, és ahogy az egyik szerkesztő is írta, hogy  jó lenne ha Zora szemszögéből is írnék, meg gondolom lehet hogy már nektek is megfordult a fejetekben, ezért Zora szemszögéből is fogok írni, de ebben a részben még nem lesz rá példa. Remélem jól telik a szünetetek, sajnos mindjárt suli, élvezzétek ki a napokat! További szép estét. xoxo

-Zora, Zora, Zora.-zakatoltam le a lépcsőn, ugyanis nem találtam az egyik felsőm.-Hol van a rózsaszín kötött pulcsim?-álltam meg mellette. Mint aki nincs is itt, úgy ült a kanapén.
-Zora.-szóltam rá hangosabban, majd meglóbáltam a kezem a szeme előtt.-Hol van a rózsaszín pulcsim?-ismételtem meg a kérdésem.
-Öhhm, a szobámban felakasztva.-válaszolt.
-Köszi, de miért  van nálad, és egyébként min gondolkodtál úgy?-vigyorodtam el.
-Á semmin.-legyintett, majd bekapcsolta a tévét. Megrántottam a vállam és felmentem az emeltre, Zora szobájába, hogy elővegyem a pulcsim. Mikor kész lettem, leballagtam a nővéremhez.
-Nem jössz el velem nézelődni?-mosolyodtam el, a lusta nővéremre.
-Hát nem is tudom.-kuporodott jobban össze a kanapén.
-Na, ne legyél már ennyire lusta.-nevettem.
-Nem vagyok.-nyújtotta ki a nyelvét.
-Bizonyítsd be.-cukkoltam. Nem mondott semmit, felpattant az ágyról, majd bosszankodva felfutott a szobájába. Vigyorogva sétáltam át a konyhába, hogy valami ehetőt keressek. Már szerencsére jobban vagyok, de anyáék jobban örülnek, ha van velem valaki minden nap. Szerencsére vagy Zoraval, vagy a csapattal vagyok, így nem eshet semmi bajom. Rossal szerencsére nem találkoztam, de nem is akarok. Remélem bűntudata van, amit velem tett. Gondolataimat Zora zavarta meg, aki rendesen felöltözve várt.
-Mehetünk?-kapta kezébe a telefonját.
-Igen, persze.-mosolyodtam el. Bezártam az ajtót, majd a legközelebbi plázába mentünk.
-Mi lenne ha benéznénk a sportboltba?-ajánlotta a nővérem.
-Okés.-lelkesedtem, majd a focilabdákhoz vezetett az utunk. Különös érzésem támadt. Minthogyha valaki figyelne. Kicsit kellemetlenül éreztem magam, és a hátam mögé pillantottam. Megijedtem, mikor láttam a kirakat előtt egy fekete ruhában lévő pasast, akin fekete napszemüveg volt. Összetalálkozott a tekintetünk, de nem tartott sokáig, ugyanis gyorsan visszafordítottam a fejem Zorahoz.
-Öhhm, Zora. Minket néz az a pasas.-suttogtam.
-Hol?-nézett hátra röhögve.
-Ott.-mutattam volna a személyre, de már nem volt ott.
-Jól vagy?-kérdezte nővérem.
-Persze, persze, de ott volt.-akadtam ki.
-Nem tudom mi van veled Sam. Remélem nem őrültél meg, amúgy ezt a labdát megveszem.-csillant fel a szeme. Szar volt hogy hülyének néz, de megmertem volna esküdni, hogy láttam valakit. Kifizettük a labdát, majd haza indultunk. Autó út közben néztem kifele az ablakon, igen. Zoranak van már jogosítványa, ő sikeresen letette, de én. Harmadjára is elbuktam.
-De én tényleg láttam ott valakit.-nevettem fel kínomban.
-Sam. Nem megbeszéltük? Hagyjuk már a témát. Biztos megint képzelődtél, vagy megfájdult a fejed.-szált ki az autóból, ugyanis megérkeztünk.
-Nem, tuti nem.-szálltam ki én is.
-Jó, mind egy. Szerintem hagyjuk.-nevetett fel, majd csöngetni kezdett. Fel sem tűnt, hogy nem haza mentünk.
-Hol vagyunk?-ráncoltam össze a homlokom, de késő volt, ugyanis a fiúk és lányok üdvözöltek minket.
-Sziasztok.-köszönt vidáman Harry.
-Sziasztok.-köszöntünk a csapatnak.-Mit lesz itt?-kérdezősködtem.
-Kimegyünk focizni a térre.-örültek a többiek.
-Jó, de farmerban focizzak?-panaszkodtam szokásosan.-Nem. Itt az egyik melegítőm, vedd fel.-gondoskodott rólam Louis megint. Mostanában jobban oda figyel rám, de nem minthogyha lenne rá szükségem. Felmentem a házba, majd beleugrottam Louis cuccába, aminek elég jó illata volt. Összeszedtem magam, majd visszamentem a többiekhez, akik besózva várták már hogy mehessenek. Ahogy elnéztem Zora is átöltözött. Mire mindenki kész lett, elindultunk egyet mulatni.
-Kié a ruha?-kíváncsiskodtam egy kicsit.
-Liam adta.-vigyorodott el, amire nem tudtam hogy mit mondjak. Inkább örültem.
*
-Uhh, de fáradt vagyok.-huppantam le a fűre.
-Tényleg jól játszol.-dicsért meg Louis.
-Köszönöm, de azért te még mindig jobban. Egyébként mi a programotok délutánra?-kérdeztem.
-Úgy látszik hogy haza megyünk. Mármint csak egy kis időre.-vigyorgott.-Ha már múltkor nem tudtam.-célzott. Erre felnevettem.
-Figyelj Louis. Öhhm, nekem ez túl gyors. Nem is ismerjük annyira egymást, és már nálad aludtam.-húztam el a szám, de nem azért mert nem volt jó, hanem azért, mert nekem tényleg gyors volt. Én még nem voltam fiúval, és félek hogy elszúrnám.
-Akkor épp itt az ideje hogy jobban megismerjelek. Gyere velem a szüleimhez.-csillant fel a szeme. Felhúztam a szemöldököm. Nem díjaztam az ötletet.
-Gondolj csak arra hogy egy kis kiruccanás, de ha nem akarsz jönni akkor megértem. Pedig vigyáznék rád.-ivott bele a vízébe. Azok a szemek, ajkak. 
-Még meglátom.-nevettem fel, mikor Zora elkiabálta magát hogy fürödjünk meg a tóban, amiben múltkor. Persze, nekünk is ide kellett jönni. Még a gondolattól is rosszul voltam. De volt egy nagyobb gondom, ugyanis a park másik felén vagyunk. Múltkor nem itt voltunk, és itt mélyebb a víz. A lábam biztos nem ér le, úszni pedig nem tudok.
-Zora, ezért el is vihetnek a rendőrök.-akadtam ki. Nem mondhattam hogy nem tudok úszni, és gyáva vagyok.
-Jaj Sam.-nevetett-Gyere.-húzta a karom Louis.
-Öö. Inkább kihagyom.-pirultam. Kicsit kínos volt.
-Sam, ne legyél beszari.-kiabált Josh. Utálom mikor beszólnak nekem. Nem vagyok beszari, igenis bemegyek. Hirtelen kapkodtam le magamról a ruhákat, csak a fehérneműt hagytam.
-Louis, elmegyek veled, ha..-haraptam bele az ajkamba.

12. fejezet.

Sziasztok! Itt is az új rész. Köszönöm a kommenteket, jól estek. NAGYON, NAGYON köszönöm a 100 rendszeres feliratkozót! Eszméletlenek vagytok! Remélem mindenkinek jól telt a karácsony, és a mi Louisunk 22 éves lett. Hogy repül az idő. Ja és remélem tetszik a blog új kinézete! A zenelejátszóba új zenéket tettem, van magyar, pörgős, rövidebb minden. Remélem páran szoktátok hallgatni. További jó szünetet, remélem tetszik majd a rész. Nyugodtan írjatok, hogy milyen az új kinézet, a rész stb. Mit kaptatok karácsonyra, ilyesmiket! Nyugodtan, nem harapok. xoxo.

*Sam szemszöge*

Lassan nyitottam ki a szemem. Nagyon gyengének éreztem magam. Mikor kitisztúlt a látásom, megpillantottam a többieket, akik sírva ültek az ágy körül. Nem tudtam beszélni, ugyanis valami rá volt kötve a számra. Olyan volt minthogyha egy lélegeztető lett volna. Kicsit megijedtem a gondolattól. Mikor a szeretteim meglátták hogy élet jelet adok, elmosolyodtak, és közelebb jöttek, majd Zora kiabált egy orvosnak. Talán elájultam? Vagy mi történt? Lassan pillantottam le a kezemre, ahol megpillantottam a kék, és lila foltokat. Az emlékek rögtön előtörtek. Anya a homlokomat simogatta, és közben beszélt nekem, apa mellett. A fiúk ültek a székeken, kivétel Louis. Ő nem volt sehol, ami kicsit fájt. Ekkor belépett az orvos Zoraval.

-Jó napot Mrs. Becker. látom felébredt. Hogy érzi magát?-kérdezte. Nem tudtam válaszolni, csak lassan becsuktam a szemem, majd kinyitottam.

-Jól van.-nézegette a leleteim.-Akkor hamarosan elmegyünk és kivesszük a csövet, majd levesszük a lélegeztetőről. Nagyot néztem mikor kimondta a szavakat. Kómában voltam? Kicsit ideges lettem. A sós cseppek folyni kezdtek az arcomról, és fészkelődni kezdtem.

-Ne Sam. Maradj nyugodtan.-szólalt fel mindenki. Rosszul éreztem magam. Nem tudtam beszélni, ami nagyon idegesített, főleg úgy hogy Louis nem volt itt. tudni szerettem volna hogy hol van. Lassan anyáék kimentek a kórteremből, reméltem hogy nem haza mennek, nagy szükségem van most rájuk. Közben a fiúk közelebb jöttek hozzám, és megszorították a kezem, majd elmondták hogy mennyire örülnek, hogy felébredtem. Oldalra pillantottam, majd megláttam a gyönyörű virágokat, amik az ágy melletti asztalon voltak a vázákban. Kiszúrtam rajta egy nárciszt. Kedvenc virágom, imádom. Óvatosan felemeltem a kezemet, és rá mutattam. A fiúk vették a lapot.

-Louis hozta neked.-halkult el Liam. Mikor volt bent? És miért ment el akkor? Össze voltam zavarodba. Elmélyültem a gondolataimban, majd belépett az orvos a szüleimmel. 

-Készen áll kis hölgy?-vizsgált egy orvos. Felhúztam a szemöldököm, nem értettem mire kell még felkészülnöm.

-Kivesszük a csövet a torkából. Ne aggódjon, nem lesz hosszú.-biztatott az orvos. Nyeltem egy nagyot, majd kitoltak a szobából. 

*

Lassan ébredezni kezdtem. Kitisztult a látásom, majd éreztem hogy magamtól veszek levegőt. Senki nem volt a szobában. Kivétel egy ember, akinek örülnöm kellett volna, de mégis ott volt bennem a kérdőjel. Óvatosan ránéztem, majd elvigyorodott. 

-Hol voltál?-kérdeztem halkan, erőlködve. 

-Itt voltam. Vártam hogy felébredj.-lépett közelebb.

-Nem. Az előtt amikor levették a lélegeztető gépet.-mondtam. 

-Shh.-simogatta meg a homlokom. Már itt vagyok Sam, ne aggódj. 

-Mi történt velem? Miért voltam kómában?-tértem a lényegre. 

-Menekülni próbáltál, de beverted a fejed az ágy sarkába.-halkult el. 

-Meddig voltam kómában?-csordult ki egy könnycsepp a szememből.

-2 napig.-nézte a földet. Nem tudtam hogy szomorú, vagy mérges legyek. Louis megmondta hogy ne menjek oda, és én makacs voltam.

-Te megmondtad.-törtem ki. Zokogtam. Louis lassan mellém ült és megölelt. Sírtam a vállán, miközben nyugtatgatott. 

-Haza szeretnék menni.-néztem rá. 

-Nem lehet. Megfigyelésre bent tartanak.-simította el a kusza tincseimet. 

-Louis.-szóltam rá erélyesebben. Meghúzta a szemöldökét, majd felállt és keresett egy nővért, hogy szóljon az orvosomnak, hogy haza szeretnék menni. Egedül ültem a szobában. Minden olyan csöndes volt. Nagyon álmos voltam, ha nem lép be az orvosom elalszok.

-Nos Sam. Haza mehet, ha felhívjuk a szüleit, akik a gondját viselik. Sokat kell pihennie.-hozta a papírokat.

-Rendben.-ültem fel lassan.-A szüleimmel már beszéltek?-kérdeztem.

-Igen. Nemsokára itt lesznek.-szólalt meg Louis. Kedves volt tőle hogy itt van velem. Úgy döntöttem hogy a beszélést most elhalasztom, jöhet a kemény pihenés, ami nem lesz a legegyszerűbb, hisz nemsokára verseny, és azt igazán tisztelem Louisban, hogy most velem van és nem a csapattal edz. Egy jó pont most nála. Tényleg szeret, lehet hogy meg kéne próbálni ezt a kapcsolatot.

*

Unottan lépte be a házba, majd dobtam le a cuccom. Besétáltam a konyhába, majd levettem a sajtos chipset a polcról. Kibontottam a csomagolást, majd hirtelen Louis kikapta a kezemből. 

-Sam. Nem ehetsz most ilyeneket. Nekünk kell vigyázni rád, kérlek. Legalább most hallgass rám.-dobta ki a szemetesbe. Igen, Louis is itt van. Anyáék megkérték hogy ő és Zora vigyázzanak rám, míg ők dolgoznak. 

-Gyere Sam. Feküdj le egy kicsit.-szólt Zora az emeletről. Felballagtam a szobámba, majd ledőltem az ágyra. 

-Szólj ha kell valami.-figyelmeztettet, majd becsukta az ajtót. Egy 3 éves babának éreztem magam. Mindenki körülöttem ugrál, segít és ezt magamnak köszönhetem. Istenem.-sóhajtottam fel. Én lennék Sam Becker, aki mindig megcsinálja magának a bajt. Ásítottam egy nagyot, majd becsuktam a szemem és hamarosan elaludtam.

*Sötét volt. Egy fekete szobában voltam. Be volt kötve a szemem és a kezem. Halk lépteket hallottam. Egyre jobban hallottam őket, majd egyszer csönd lett. Hirtelen levették a szememről a kötést és megpillantottam Louist. Haja kócosan, kék szeme csillogott. Óvatosan megcsókolt. Hosszú és érzelmekkel teli csók volt. Kikötötte a kezem, majd egyenesen a hajába túrtam, úgy csókolóztunk. Épp hogy látszódtam, magassága miatt. Ölébe vett, de a csókunk nem szakadt meg. Sétálni kezdett velem, és reménykedtem hogy nem fogunk elesni. Hirtelen megállt, majd letett egy matracra. Levette magáról a pólóját, és megláttam kockás hasát. Szívem hevesebben vert. Két lábam közé furakodott, majd az oldalamon éreztem meg kezét, ahogy fel le húzza. Libabőrös lettem az érintésétől. Akaratlanul is kicsúszott a számon egy kéjes nyögés, amin elvigyorodott. Kezei a póló aljához vándorolt, majd kérdőn nézett rám, mire bólintottam. Kibújtam a pólómból, amit eldobott valamerre. Nagyon szégyenlős voltam, ezért kezeimmel eltakartam felsőtestem. Felhúzta a szemöldökét, majd megrázta a fejét. 

-Csodálatos vagy.-beszélt akadozva. Kezeimet a hajából, a hátára, majd a gatyájához csúsztattam. Lassan gomboltam ki, majd kilépett belőle. Láttam hogy férfiassága küzd az alsógatya ellen. Határozott mozdulattal felülre kerekedtem, majd kibújtam a gatyámból kicsit hezitálva. A bugyim passzolt a melltartómhoz. Fekete csipke. Visszaültem Louisra, aki már nagyon nem bírt magával, de miattam tartotta magát. Mikor végig pusziltam a hasát, kezdve az ágyékától és a V vonalától, megint alulra kerültem. Lassan, körkörösen masszírozni kezdte a mellem, egy halk sóhaj hagyta el a számat. Lassan lehúzta a pántokat a vállamról és kikapcsolta. Automatikusan takartam volna el maga, de megfogta két kezem, és oldalra kifeszítette. Puszilni, kezdte domborulatom, majd mellbimbóim megkeményedtek. Mikor látta rajtam hogy megadtam magam, elengedte a kezem és lassan lehúzta a bugyim. Elvörösödtem. Látta rajtam, ezért elvigyorodott. Fehérneműimet oldalra söpörte, és egy határozott mozdulattal lehúzta magáról az alsógatyát. Nagyot néztem méretén. Lassan lefeküdt rám, majd csókolni kezdett. Kezemet megint a hajába túrtam, és éreztem hogy óvatosan belém nyomja magát. Megfeszültem. Elő törtek a könnyeim. Nem gondoltam hogy ennyire fáj az első, de végre érezhettem azt az embert, akit a legjobban szeretek.*

Hirtelen riadtam fel az álmomból. Óvatosan felültem és körülnéztem. A fejemhez kaptam. Szóval álom volt. Pár percig néztem ki a fejemből, majd mikor felfogtam mit álmodtam elnevettem magam. 

-Úristen.-röhögtem, majd visszadőltem az ágyamba. 

-Jól vagy Sam?-nyitott be hirtelen Louis. Elvigyorodtam és az alsó ajkamba haraptam. 

-Nagyszerűen.-nevettem. 

11. fejezet.

Sziasztok! Meghoztam a részt, igaz késtem, de ahogy tudtam siettem! Nagyon örültem a 94 rendszeres feliratkozónak! Eszméletlenek vagytok! Oldalt chat-en látom írtatok, mindenkit kitettem! Remélem minden rendben van veletek, és jól vagytok. Jó olvasást, és további szép napot! A facebook csoportba aki még nem lépett be, az tegye meg! Ott írhattok rendszeresen, kérdezhettek, beszélgethettek! (oldalt link) Remélem tetszett ez a rész (is) nektek! Örülnék pár kominak. A RÉSZ DURVA SZAVAKAT ÉS KICSIT INTIM DOLGOKAT IS TARTALMAZ! AZÉRT SZÓLOK HOGY SAJÁT FELELŐSSÉGRE OLVASD!



*Sam szemszöge*
Reggel korán keltem. Megdörzsöltem a szemem és kibújtam Louis öleléséből. Elmosolyodtam ahogy rá néztem. Békésen szuszogott. Körül néztem a szobában, és eszembe jutott a tegnap este történtek. Elkezdtem a félig sötét szobában a ruháimat keresni. Szerencsére nem sikerült levernem semmit. Felöltöztem és kiléptem a szobából. Közben eszembe jutott a családom is. Valyon Zora mit mondott anyának és apának? Hol vagyok? Remélem ha megtudják hol voltam nem fognak kiakadva, bár ez még nekem is gyors. Beszélnem kell Louissal, de előtte Rosshoz megyek. Halkan letipegtem a konyhába, hogy gyorsan bekapjak valamit. Nagy csönd volt. Reméltem hogy mindenki alszik, mert ha rájönnek hogy hova megyek, akkor biztos nem engedtek volna el. Kinyitottam a hűtőt és keresgélni kezdtem ehetőt. Hirtelen nagyot ugrottam amikor valaki köszönt nekem.
-Jó reggelt Sam.-hallottam meg Zayn hagját.
-Öö jó reggelt.-mosolyogtam még mindig egy kicsit ilyedten.
-Ilyen korán?-ásított és öntött mgának inni.
-Öhhm igen. Mennem kell haza.-vigyorogtam mint egy tejbetök és fel vettem a cipőm.
-Louisnak adjak át valamit?-kérdezte és leült. Ez volt az amit nem akartam hallani. Nem szerettem volna hazudni, vagyis kicsit füllenteni, de muszáj volt.
-Ne, ne!-törtem ki.-Vagyis hagytam egy cetlit az éjjeli szekrényen.-mosolyogtam.
-Ja, oké. Akkor heló.-ment fel az emeletre. Kinyitottam az ajtót és mikor ki akartam lépni rajta visszaszólt.
-Edzésre jössz?-beszélt kicsit hangosabban. Bólintottam és kiléptem a házból. A nap kellemesen sütött. Először haza mentem, hogy megbizonyosodjak arról hogy a nővérem mit mondott a szüleimnek.
*
Óvatosan nyitottam ki az ajtót, hátha még alszanak. Tévedtem.
-Szia kislányom. Milyen volt Emilie-nél a pizsiparti?-kérdezte anya az asztalnál, ahol a család reggelizett.
-Öhh.-vontam fel a szemöldököm és Zora-ra néztem, aki kacsintott. Rögtön vettem a jelet.
-Nagyon jó.-mosolyogtam, és reméltem hogy nem buktam le.
-Akkor jó. Reggelizel?-kérdezte apa.
-Nem, köszönöm. Ettem.-válaszoltam és felmentem a szobámba. Becsuktam az ajtót és kerestem valami tiszta ruhát. Felvettem egy csőfarmert és egy ujjatlant. Hajamat kifésültem. Megkerestem a kedvenc karkötőmet és feltettem egy alap sminket. Muszáj lesz Rossnak úgy látnia hogy jól vagyok, bár nincs így, de most így fog látni. Meg kell tudnom hogy mire jó ez neki, és beszélni vele hogy javuljon meg, ami nem lesz egyszerű.
-Na Sam, mesélj.-hallottam Zora hangját hirtelen, és az ajtó csapódását.
-Nem történt semmi.-nevettem.
-Óó.-húzta el a száját.-Hova mész?
-Ott hagytam a telefonom Louiséknál.-biggyesztettem le az ajkam.
-Sam. Ne hazudj! Ott van az ágyadon.-nézett rám szúrós tekintettel.-Nos, hova is mész?-kérdezte újból.
-Rosshoz.-tettem karba a kezem.
-De Sam! Louis megtiltotta hogy oda menj! Ő tud róla egyáltalán? Vagy bárki is? Mi van ha bántani fog?-erősködött Zora. Megráztam a fejem, és inkább csöndben maratam és lezakatoltam a lépcsőn, majd felvettem a cipőm.
-Elmentem.-üvöltöttem és kiléptem a házból. Kihoztam a garázsból a deszkám és ráálltam, majd hajtani kezdtem magam, hogy hamarabb ott legyek.
*
Idegesen kopogtam az ajtón, majd Ross nyitott ajtót, aki eléggé meglepődött.
-Hát te?
-Hát én. Beszélnünk kell.-hajtottam le a fejem, és beléptem a házba, ahol már ezerszer jártam.
-A szüleid itthon vannak?-kérdeztem.
-Nem.-rázta a fejét. Leültem a kanapéra, ő pedig szembe velem állt.
-Ross.-kezdtem bele halkan.-Nos, nem akarsz megváltozni? Vagyis mire jó ez neked?-tértem a lényegre direkt.
-Sam, most komolyan ezért jöttél? Hogy kioktass?-kerekedett ki a szeme.
-Nem, nem.-tiltakoztam.-De gondoltam milyen jó lenne, ha megbeszélnénk és barátok lehetnénk.-beszéltem nehézkesen.
-Nem. Felejts el engem. Mi már nem lehetünk barátok.-hajtotta le a fejét.
-Miért? Azért mert nem kaphatsz meg?-értetlenkedtem.
-Nem. Louis miatt. Utálom azt a patkányt.-sziszegte, mire el állt a lélegzetem.
-Miért mondod ezt? Azért mert megváltozott?-háborodtam fel.
-Nem. Elárult!-kiabált.
-Ne kiabálj velem, és egyébként is, neked is ezt kéne!-bosszankodtam. Mire elvigyorodott, és csöngettek. Sietősen sétált az ajtóhoz, és kinyitottam, majd feltűnt egy másik fiú. Nem ismertem.
-Nocsak, nocsak. Sam ugye?-vigyorgott a gyerek. Nem volt szimpatikus.
-Öö, igen, de honnan tudod a nevem?-húztam fel a szemöldököm.
-Óó. Ross sokat mesélt már lórad.-nyalta meg az alsó ajkát. Lassan közeledni kezdtek felém, én pedig hátráltam. Mindketten két éhes kutyának tűntek, akik épp a zsákmányukat akartál elejteni. A zsákmány pedig én voltam. Elnevették magukat amikor nekimentem az asztalnak.
-Nem gondoltm volna hogy csak így belesétálsz a csapdámba Sam.-nevetett Ross, de én nem találtam viccesnek. Pontosan tudtam mi a szándékuk velem. Sírni tudtam volna, de erősnek kellett mutatni magam.
-Milyen csapda? Mit akartok tenni velem?-remegtem.
-Tudod te azt.-mondta az ismeretlen fiú és levette a pólóját. Rohanni kezdtem az ajtó felé, de esélyem sem volt. Elkaptak.
-Martin, hozz szikszalagot a konyhából.-kiabálta Ross, miközben fogott.

 Kapálóztam, és kiabáltam de hiába. A kicsit termetemmel, nem mentem semmire. Beragasztották a szám, és felvittek a szobába. Zokogni kezdtem. Louis megmondta. Megmondta, én pedig nem hittem neki.

-Ne sírj.-röhögött Martin. Most már tudom hogy hívják. Nem tudtam kiabálni. Lassan a két fiú simogatni kezdett, mire mégjobban sírni kezdtem.
Elővettek egy kötelet, mire nyelni, se köpni nem tudtam. Kikötöttek, és letépték róla a pólóm, majd a gatyám. Kivették az övem, majd megcsaptak vele. Bele ordítottam a cellukszba. Nagyon fájt. Próbáltam rúgni, de hiába. Lábamra láültek, és éreztem mindkettőnek merevedését. Azt akartam hogy egy rossz élom legyen. Egy borzalmasan rossz álom. Mesztelenre vetkőztek majd, szívni kezdték a mellem. Ficánkoltam, ahogy tudtam. Nagyon fáradt voltam, már kezdtem feladni. Úgy éreztem hogy mindjárt elájlok, de nem a fájdalom miatt. Óvatosan húzták volna le rólam a bugyim, amikor valaki(k) berontottak a szobába. Hirtelen megpillantottam Louist, egymás szemébe néztünk, és leolvastam mindent az arcáról. Nyögdécseltem egyet, és hirtelen elsötétült minden. Már csak annyitt hallottam, hogy Louis a nevem kiabálja.

10. fejezet

Sziasztok! Meghoztam a kövi részt! Köszönöm a 9 kommentet és a 43 komit! El sem hiszem hogy már 86 rendszeres olvasója van a blognak, és átléptük a 20000 oldalmegejelenítést! Köszönöm, köszönöm! Pár hete kezdtem egy új blogot, ahova szeretném ha benéznétek:KATT! Most pedig szeretnék nektek egy kicsit "szomorú" dolgot mondani. A rész azért nem jött időben, mert nem volt időm írni. Mostanában nagyon nincs a suli miatt, még a kötelező olvasmányt sem kezdtem el..ezért a részek nem tudom mikor fognak jönni! Nem azt mondom hogy szüneteltetem a blogot, hanem hogy a fejezetek akkor jönnek, amikor van ötletem, időm írni. Nagyon sajnálom, de remélem azért megértitek! További szép napot és jó olvasást mindenkinek!c: #örülnékpárvéleménynek

Kicsit idegesen léptem be a fiúk házába. Nem tudom miért. Vagy azért mert megcsókoltam Louist, vagy mert féltem hogy Ross még ott lesz. Levettük a cipőnket, majd besétáltunk a nappaliba, ahol mindenki ott ült és beszélgetett. Még a nővérem is ott volt.
-Sziasztok.-tipegtem be, majd mindenki elvigyorodott. Rögtön beugrott hogy miért.
-Zora, u-ugye nem..-nyavajogtam.
-De.-mosolyodott el Liam.
-Uhh basszus. Nővérek.-forgattam meg a szemem, és Louis mellém sétált. A csípőmre helyezte kezét és onnan lecsúszott a fenekemre, amit erősen megmarkolt. Furcsa, ilyet nem engedtem volna meg senkinek, de ő más volt. Most nem hagytam magam, én is megmarkoltam a fenekét, amire rám nézett. Oldalra billentettem a fejem és elmosolyodtam. Olyan jó segge van.-állapítottam meg miközben fogtam.
-Egy-null nekem.-suttogtam halkan és szexin a fülébe és leültem a nővérem és Harry mellé.
-Ross mikor ment el?-kérdeztem.
-Nem sokkal azután amikor tökön rúgtad.-nevette el magát Niall. Gondolom lejátszódott benne a csodás jelenetem.
-Micsoda? Megverted?-kerekedett ki Louis szeme.
-De, még hogy.-röhögött Zayn, és elnevette magát mindenki, csak én nem. Hiába hogy vicces volt, de nem nagyon fájt. Fájt hogy eddig megbíztam benne, és a legjobb fiú barátomnak neveztem őt, pedig csak kihasznált volna egyszer. Sírás szélén álltam, de nem akartam hogy lássák, ezért kisétáltam és kerestem egy szobát, ahol elbújhatok. Felsétáltam a lépcsőn és benyitottam az első szobába. Kicsit volt kupi, de ez most egy cseppet sem érdekelt. Beljebb sétáltam és óvatosan becsuktam az ajtót hogy a többiek ne hallják hogy merre mentem. Végigsimítottam a komódot ami mellett elmentem és a kezem beleütközött egy képbe. Amilyen gyorsan csak tudtam megragadtam hogy nehogy leessen és a rajta lévő embereket kezdtem nézegetni. Szép nagy család volt sok lánnyal, és az egyiket fel is ismertem. Szóval ez Louis szobája. Kifújtam a levegőt, ami addig fel halmozódott bennem. Visszatettem és bekuporogtam az egyik sarokba és utat engedtem a könnyeimnek. Hirtelen olyan méreg öntött el hogy kitörölgettem a közös képeimet Rossal, majd a falhoz vágtam. A telefon ketté tört. Beletúrtam a hajamba és úgy nézhettem ki mint egy ideg beteg, de nem érdekelt. Utáltam hogy mindig engem vernek át. Mindig bedőlök valakinek. Mindig valaki belém rúg.-gondoltam és hallottam ahogy jönnek fel a többiek és Louis benyit, majd mögötte a többiek álldogálnak. Mikor meglátottak hozzám siettek.
-Jól vagy Sam.-ölelt át Zora.
-Igen.-szipogtam.
-Biztos? Ne menjünk haza?-aggódott.
-Nem, te menj nyugodtan. Én maradok. Ha nem baj.-halkultam és rá néztem Louisra.
-Nem, nem baj.-válaszolt azonnal, de most látszott rajta hogy aggódik, nem volt az arcán vigyor.
-Rendben. Akkor sziasztok. Holnap találkozunk Hugi.-mosolyodott el Zora. Tudtam hogy azért mert megyünk Párizsba, de most nekem ez a legkevesebb.
-Öhhm csinálok vacsorát.-ajánlotta Niall.-Én pedig egy habos fürdőt.-jelentkezett Liam.-És én mit csináljak?-szomorodott el Harry és Zayn.-Segítsetek nekem.-ordított Niall, amin elmosolyodtam. Niallnek segíteni vacsorafőzés közben? Elég furcsa.
-Nem akarsz felülni az ágyra?-fogta meg a kezem Louis.
-De, de jobb lenne.-motyogtam és segített felállni, majd leültem az ágyára és felhúztam a lábam.
-L-louis.-suttogtam.
-Igen?-suttogott ő is.
-Ugye te nem fogsz átverni?-néztem rá kisírt szemekkel. Elmosolyodott és letörölte a sós cseppet az arcomról.
-Ezt vegyem egy igennek?-mosolyodtam el.
-Hát.-vigyorodott el.
-Na, ne játssz velem.-nevettem el magam és fölé kerekedtem. Hirtelen félre tettem a szomorúságot és elő vettem a jobb formám. Ott feküdt alattam életnagyságban. Kinyújtotta a lábát és a csípőjére ültem.
-Ugye nem csinálok semmi izgatót?-pirultam el, mert nem nagyon akartam volna. Én még nem állok készen arra, és még azt se tudom hogy együtt vagyunk-e.
-A puszta jelenléteddel is felizgatsz.-vigyorodott el. Kicsit kínosan éreztem magam, nem akartam a szemébe nézni.
-Ne érezd magad kellemetlenül.-mosolygott.
-Nem, nem érzem.-füllentettem.
-Nos, Sam Becker. Először enni, vagy fürdeni szeretnél menni?-kérdezte meg.
-Először szerintem enni szeretnék.-mosolyodtam el.
-Rendben. Akkor gyere.-állt volna fel, de nem tudott a rajta nehezedő súly miatta, aki persze én voltam.
-Fel szeretnél állni?-játszottam vele.
-Jó lenne.-vigyorgott.
-Na gyere.-szálltam le róla. Összeszedtem magam és lesétáltunk a konyhába.
*
-Öhhm Louis.-pásztáztam a földet.
-Tessék?-nézett rám.
-Kérhetek egy boxert és egy pólót?-mosolyodtam el.
-Ohh persze.-vigyorgott. Oda sétált a szekrényhez is kivett belőle egy fekete boxert, és egy szürke pólót.
-Tessék.-adta oda nekem és szó nélkül kisétált az ajtón. Gyorsan dobtam le magamról a ruhadarabokat, majd vettem fel az övét magamra. A póló a térdemig ért. Nem volt meglepő, hisz sokkal kisebb vagyok mint ő. Kicsit kezdtem fázni a kevesebb ruha miatt, ezért bebújtam a megágyazott ágyba és magamhoz öleltem a takarót. Kicsit féltem hogy mi lesz. Soha nem aludtam még egy fiúval egy ágyban, na jó igen, Rossal, de ő más volt. Reméltem hogy ha anyáék megtudják hogy hol vagyok, akkor nem fognak nagy feneket keríteni ennek. Mikor már kezdtem megunni a várakozást, jött is Louis.
-Azért ennyit nem kellett volna várni. Egy perc alatt átöltöztem.-támaszkodtam meg.
-Nem is rád vártam. Lent voltam a konyhában.-válaszolta egyszerűen.
-Szóval simán bejöttél volna, hamarabb ha nem mész le?-vontam fel a szemöldököm.
-Még szép.-nevetett.
-Höhh.-sápadtam el és kirántottam magam alól a párnám, majd fejbe csaptam vele.
-Egyébként miért voltál lent?-tettem le a "fegyverem".
-Megbeszéltük a reggeli edzést a fiúkkal. Összehívjuk a csapatot.-feküdt be mellém.
-Öö reggel?-kérdeztem vissza.
-Igen, miért? Baj?-húzta fel a szemöldökét.
-Hát..-húztam el a szám. Nem hiszem hogy jó lenne neki elmondani, hogy én reggel hova akartam menni. Muszáj volt még beszélnem Rossal.
-Mond el nyugodtan.-nyugtatgatott.
-Hát..Én még beszélni akartam volna Rossal.-néztem akárhova, csak nem az ő szemébe.
-Mi? Micsoda? Nem, te oda nem mész.-beszélt haragosan.
-Ezt nem neked kéne eldönteni.-fordultam felé.
-Márpedig oda nem foglak elengedni. Nem kell az hogy bántson..vagy vagy mást csináljon veled.-rázta meg a fejét. Gondoltam hogy mit akart mondani, de nem tette. Még én is beleborzongtam a gondolatba..
-Ő nem ilyen. Nem bántana.-emeltem fel egy kicsit a hangom.
-Nem érdekel hogy milyen.-kiabált.
-Jó.-mondtam neki mérgesen és elfordultam tőle.
-Sam. Ugye nem fogsz elmenni hozzá?-kérdezte már sokkal halkabban és lágyabban. Kicsit megsértődtem. Nem fogja megmondani nekem hogy hova menjek és hova ne. El fogok menni.
-Ok.-dörmögtem neki és behunytam a szemem. Leoltotta a villanyt és bebújt a paplan alá. Mozgolódni kezdett, átakarta ölelni a derekamat, de hezitált egy kicsit, majd megtette. Lába hozzáért az enyémhez, és libabőrös lettem. Kicsit arrébb húztam és belepuszilt a hajamba.
-Jó éjt.-motyogtam és már aludtam is.

9. fejezet

Sziasztok itt is a kövi rész, remélem elnyeri a tetszéseteket és többen fogjátok leírni a véleményeteket! Köszönöm az eddigi komikat és lájkokat. Akik olvassák a másik blogom azoknak üzenem hogy nem tudom mikor jön a kövi rész. (:s) Nem is fecsegek tovább, jó olvasást, és megszeretnélek kérni titeket hogy ha elolvastátok írjátok le hogy szerintetek mi lesz a 10. részben. További szép napot!


*Sam szemszöge*
-Louis igazat mondott..-nézte a szőnyeget a nővérem.
-Micsoda?-ment a hangom feljebb.-Louis igazat mondott, és te ezt honnan tudod?
-Gyere.-mondta Zora és elindult a nappaliba. Nem kellett kérni hogy kövessem, gyorsan utána mentem. Leült a kanapéra, majd szembe ültem vele.
-Na, elmondod akkor?-sürgettem. Nagyon felzaklatott a dolog. Mi van ha Louis tényleg igazat mondott? Ross becsapott volna?
-Múlthéten amikor a haverjaimmal lementem a sulihoz oda hátra, akkor ott volt és több fiú is. Kicsit hallgatóztam, és hallottam hogy Louist beszélik ki, m-e-g meg..-nyelt egy nagyot.-Te is szóba kerültél.
-Micsoda? Én?-lepődtem meg. Kicsit féltem hogy mit mondtak rólam.
-Mit mondtak?-kérdeztem idegesen. Zora nem agyon volt hajlandó beszélni, valamitől félt, amit nem akart hogy megtudjak.
-Ross ki fog használni..a saját szájából hallottam ahogy a fiúknak elmesélte hogy fogja tőled követelni az együttlétet.-nézte a földet. Nem tudtam hogy most haragudjak, vagy ne.
-Zora igazán elmondhattad volna.-akadtam ki, majd kitört belőlem a sírás. Nagyot csalódtam Rossban.
-Basszus. Bocsánatot kell kérnem Louistól.-motyogtam.
-De akkor siess. Ma utazik vissza Doncasterbe, a családjához egy kicsit pihenni.
-Mi? Ezt én miért nem tudom?-akadtam ki.
-Hát biztos azért mert otthagytad.-nézett rám. Furdalt a lelkiismeretem, nagyon. Hirtelen ötlet közepette felvettem a cipőm, majd magamra kapkodtam a ruháim.
-Hol van a fiúk háza?-kérdeztem a nővéremet sürgősen.
-A csarnok előtt van egy lakópark és ott a 15. házszám.-segített Zora.
-Ööö okés.-kapkodtam.-Hol a kocsikulcs?-keresgéltem.
-Hova mész?
-Beszélnem kell Louissal.-jelentettem ki, majd kerestem tovább a tárgyat.
-Itt van.-dobta felém a kulcsot.
-Köszi.-siettem.
-Hé Sam, sajnálom.-nézett rám Zora.
-Semmi.-mosolyodtam el és megöleltem.
-De most megyek.-futottam ki az autóhoz. Kinyitottam az ajtót és behuppantam. Bedugtam a kulcsot és elindult a motor. Villám sebességgel haladtam el az utcák mellett. Ideges voltam és csalódott. Féltem hogy Louis már nem bocsájt meg, és, és Ross. Őt most szívesen képen törölném. Megálltam a ház előtti parkolóba és felsiettem hozzájuk. Sietősen kopogtam be, majd Liam nyitott nekem ajtót. Aki egyáltalán nem volt boldog.
-Szia..mi a baj?-lepődtem meg.
-A hülye haverod itt van.-rázta meg a fejét.
-Mi?-mentem beljebb. Nem is mentem sokáig amikor megpillantottam a nappaliban a többi fiúval, kivétel Louis.
-Szia Sam.-köszönt mindenki.
-Hol van Louis?-néztem körül.
-Már elindult. Nem tudtad?-húzta fel a szemöldökét Niall. Ekkor Ross kezdett el röhögni. Ránéztem és szerencséjére abbahagyta. Oda sétáltam elé, majd tökön rúgtam, és most én röhögtem el magam.
-Remélem úgy fáj neked ahogy nekem.-gördült ki egy könnycsepp a szememből, majd neki estem és verni kezdtem.
-Rohadj meg, te szemét.-ordítottam neki sírva és megpofoztam. Ha a fiúk nem fognak le, azt hittem megölöm.
-Héé Sam. Higgadj le.-nyugtatott Harry. Nem mondtam neki semmit csak hidegen kérdeztem tőle.
-Louis mivel megy?-tértem a lényegre.
-Vonattal, de miért kérdezed?
-Csak.-siettem. Felkaptam a kulcsomat, amit idő közben letettem a pultra. Beindítottam a motort és csak reménykedni tudtam hogy ne késsek el. Nem érdekelt hogy hogyan nézek ki. Kisírt szemekkel és elfolyt sminkkel. Mikor megérkeztem, kiszálltam az autóból és befutottam a pályaudvarra. Megálltam és körülnéztem. Kerestem a táblát ahol a vonatok menetrende volt kitéve. Oldalra néztem és megláttam. Kerestem a Doncasteri menetet, de nem volt kiírva. Kétségbeesetten fordultam meg, majd meghallottam a hangosbemondót.
"A Doncasteri járat 5 percen belül indul a 3 vágányról."
Ahogy meghallottam észbe kaptam és rohanni kezdtem. Úgy futottam minthogya az életemért küzdöttem volna. Felsóhajtva álltam meg a vonat előtt, ami elindult. Kifújtam a levegőt és szomorúan néztem végig ahogy a elmegy.
-Ne.-motyogtam magam előtt és kigördült egy könnycsepp a szememből. Mikor lenyugodtam felálltam és a hajamba túrtam.
-Mindent elrontottam. Sajnálom Louis.-néztem a vonat kihűlt helyét.
-Mit rontottál el?-hallottam egy férfi hangot mögöttem. Bármikor felismertem volna, elvigyorodta majd megfordultam.
-Louis.-kiáltottam el magam amikor megláttam. Ledobta a bőröndjeit, majd odafutottam hozzá és ráugrottam. Hosszasan öleltem és egy idő után a lábam érintette a talajt.
-Hogy hogy ott vagy?-kérdezte miközben egymás szemébe néztünk.
-Hiszek neked.-közeledtem ajkaihoz, és hosszasan, érzékien megcsókoltam.

Hiába titkolom tovább az érzéseim. Szeretlek Louis.-dünnyögtem a vállába. Nem válaszolt csak belepuszilt a hajamba.

-Lekéstem a vonatot.-mondta unottan.
-Látom.-nevettem el magam.
-Akkor, menjünk vissza.-mosolygott és letett.
-Ne, ne.-kértem.
-Miért?-nézett értetlenül.
-Azért mert fáj a lábam, egész nap rohangáltam.-mosolyodtam el.
-Ohh értem. Akkor gyere.-nevetett fel és a nyakába ültem.
-Nem vagyok nehéz?-kérdeztem.
-Nem.-nevetett fel és lassan elindult.
-Okés edző.-poénkodtam. Nem érdekelt hogy hülyének néznek minket, csupán boldog voltam, mert úgy éreztem hogy Louis kitölti az üres helyet a szívemben!

#szeretekmindenkit♥ #kérekszépenpárhosszúkomithalehetc: