11. fejezet.

Sziasztok! Meghoztam a részt, igaz késtem, de ahogy tudtam siettem! Nagyon örültem a 94 rendszeres feliratkozónak! Eszméletlenek vagytok! Oldalt chat-en látom írtatok, mindenkit kitettem! Remélem minden rendben van veletek, és jól vagytok. Jó olvasást, és további szép napot! A facebook csoportba aki még nem lépett be, az tegye meg! Ott írhattok rendszeresen, kérdezhettek, beszélgethettek! (oldalt link) Remélem tetszett ez a rész (is) nektek! Örülnék pár kominak. A RÉSZ DURVA SZAVAKAT ÉS KICSIT INTIM DOLGOKAT IS TARTALMAZ! AZÉRT SZÓLOK HOGY SAJÁT FELELŐSSÉGRE OLVASD!



*Sam szemszöge*
Reggel korán keltem. Megdörzsöltem a szemem és kibújtam Louis öleléséből. Elmosolyodtam ahogy rá néztem. Békésen szuszogott. Körül néztem a szobában, és eszembe jutott a tegnap este történtek. Elkezdtem a félig sötét szobában a ruháimat keresni. Szerencsére nem sikerült levernem semmit. Felöltöztem és kiléptem a szobából. Közben eszembe jutott a családom is. Valyon Zora mit mondott anyának és apának? Hol vagyok? Remélem ha megtudják hol voltam nem fognak kiakadva, bár ez még nekem is gyors. Beszélnem kell Louissal, de előtte Rosshoz megyek. Halkan letipegtem a konyhába, hogy gyorsan bekapjak valamit. Nagy csönd volt. Reméltem hogy mindenki alszik, mert ha rájönnek hogy hova megyek, akkor biztos nem engedtek volna el. Kinyitottam a hűtőt és keresgélni kezdtem ehetőt. Hirtelen nagyot ugrottam amikor valaki köszönt nekem.
-Jó reggelt Sam.-hallottam meg Zayn hagját.
-Öö jó reggelt.-mosolyogtam még mindig egy kicsit ilyedten.
-Ilyen korán?-ásított és öntött mgának inni.
-Öhhm igen. Mennem kell haza.-vigyorogtam mint egy tejbetök és fel vettem a cipőm.
-Louisnak adjak át valamit?-kérdezte és leült. Ez volt az amit nem akartam hallani. Nem szerettem volna hazudni, vagyis kicsit füllenteni, de muszáj volt.
-Ne, ne!-törtem ki.-Vagyis hagytam egy cetlit az éjjeli szekrényen.-mosolyogtam.
-Ja, oké. Akkor heló.-ment fel az emeletre. Kinyitottam az ajtót és mikor ki akartam lépni rajta visszaszólt.
-Edzésre jössz?-beszélt kicsit hangosabban. Bólintottam és kiléptem a házból. A nap kellemesen sütött. Először haza mentem, hogy megbizonyosodjak arról hogy a nővérem mit mondott a szüleimnek.
*
Óvatosan nyitottam ki az ajtót, hátha még alszanak. Tévedtem.
-Szia kislányom. Milyen volt Emilie-nél a pizsiparti?-kérdezte anya az asztalnál, ahol a család reggelizett.
-Öhh.-vontam fel a szemöldököm és Zora-ra néztem, aki kacsintott. Rögtön vettem a jelet.
-Nagyon jó.-mosolyogtam, és reméltem hogy nem buktam le.
-Akkor jó. Reggelizel?-kérdezte apa.
-Nem, köszönöm. Ettem.-válaszoltam és felmentem a szobámba. Becsuktam az ajtót és kerestem valami tiszta ruhát. Felvettem egy csőfarmert és egy ujjatlant. Hajamat kifésültem. Megkerestem a kedvenc karkötőmet és feltettem egy alap sminket. Muszáj lesz Rossnak úgy látnia hogy jól vagyok, bár nincs így, de most így fog látni. Meg kell tudnom hogy mire jó ez neki, és beszélni vele hogy javuljon meg, ami nem lesz egyszerű.
-Na Sam, mesélj.-hallottam Zora hangját hirtelen, és az ajtó csapódását.
-Nem történt semmi.-nevettem.
-Óó.-húzta el a száját.-Hova mész?
-Ott hagytam a telefonom Louiséknál.-biggyesztettem le az ajkam.
-Sam. Ne hazudj! Ott van az ágyadon.-nézett rám szúrós tekintettel.-Nos, hova is mész?-kérdezte újból.
-Rosshoz.-tettem karba a kezem.
-De Sam! Louis megtiltotta hogy oda menj! Ő tud róla egyáltalán? Vagy bárki is? Mi van ha bántani fog?-erősködött Zora. Megráztam a fejem, és inkább csöndben maratam és lezakatoltam a lépcsőn, majd felvettem a cipőm.
-Elmentem.-üvöltöttem és kiléptem a házból. Kihoztam a garázsból a deszkám és ráálltam, majd hajtani kezdtem magam, hogy hamarabb ott legyek.
*
Idegesen kopogtam az ajtón, majd Ross nyitott ajtót, aki eléggé meglepődött.
-Hát te?
-Hát én. Beszélnünk kell.-hajtottam le a fejem, és beléptem a házba, ahol már ezerszer jártam.
-A szüleid itthon vannak?-kérdeztem.
-Nem.-rázta a fejét. Leültem a kanapéra, ő pedig szembe velem állt.
-Ross.-kezdtem bele halkan.-Nos, nem akarsz megváltozni? Vagyis mire jó ez neked?-tértem a lényegre direkt.
-Sam, most komolyan ezért jöttél? Hogy kioktass?-kerekedett ki a szeme.
-Nem, nem.-tiltakoztam.-De gondoltam milyen jó lenne, ha megbeszélnénk és barátok lehetnénk.-beszéltem nehézkesen.
-Nem. Felejts el engem. Mi már nem lehetünk barátok.-hajtotta le a fejét.
-Miért? Azért mert nem kaphatsz meg?-értetlenkedtem.
-Nem. Louis miatt. Utálom azt a patkányt.-sziszegte, mire el állt a lélegzetem.
-Miért mondod ezt? Azért mert megváltozott?-háborodtam fel.
-Nem. Elárult!-kiabált.
-Ne kiabálj velem, és egyébként is, neked is ezt kéne!-bosszankodtam. Mire elvigyorodott, és csöngettek. Sietősen sétált az ajtóhoz, és kinyitottam, majd feltűnt egy másik fiú. Nem ismertem.
-Nocsak, nocsak. Sam ugye?-vigyorgott a gyerek. Nem volt szimpatikus.
-Öö, igen, de honnan tudod a nevem?-húztam fel a szemöldököm.
-Óó. Ross sokat mesélt már lórad.-nyalta meg az alsó ajkát. Lassan közeledni kezdtek felém, én pedig hátráltam. Mindketten két éhes kutyának tűntek, akik épp a zsákmányukat akartál elejteni. A zsákmány pedig én voltam. Elnevették magukat amikor nekimentem az asztalnak.
-Nem gondoltm volna hogy csak így belesétálsz a csapdámba Sam.-nevetett Ross, de én nem találtam viccesnek. Pontosan tudtam mi a szándékuk velem. Sírni tudtam volna, de erősnek kellett mutatni magam.
-Milyen csapda? Mit akartok tenni velem?-remegtem.
-Tudod te azt.-mondta az ismeretlen fiú és levette a pólóját. Rohanni kezdtem az ajtó felé, de esélyem sem volt. Elkaptak.
-Martin, hozz szikszalagot a konyhából.-kiabálta Ross, miközben fogott.

 Kapálóztam, és kiabáltam de hiába. A kicsit termetemmel, nem mentem semmire. Beragasztották a szám, és felvittek a szobába. Zokogni kezdtem. Louis megmondta. Megmondta, én pedig nem hittem neki.

-Ne sírj.-röhögött Martin. Most már tudom hogy hívják. Nem tudtam kiabálni. Lassan a két fiú simogatni kezdett, mire mégjobban sírni kezdtem.
Elővettek egy kötelet, mire nyelni, se köpni nem tudtam. Kikötöttek, és letépték róla a pólóm, majd a gatyám. Kivették az övem, majd megcsaptak vele. Bele ordítottam a cellukszba. Nagyon fájt. Próbáltam rúgni, de hiába. Lábamra láültek, és éreztem mindkettőnek merevedését. Azt akartam hogy egy rossz élom legyen. Egy borzalmasan rossz álom. Mesztelenre vetkőztek majd, szívni kezdték a mellem. Ficánkoltam, ahogy tudtam. Nagyon fáradt voltam, már kezdtem feladni. Úgy éreztem hogy mindjárt elájlok, de nem a fájdalom miatt. Óvatosan húzták volna le rólam a bugyim, amikor valaki(k) berontottak a szobába. Hirtelen megpillantottam Louist, egymás szemébe néztünk, és leolvastam mindent az arcáról. Nyögdécseltem egyet, és hirtelen elsötétült minden. Már csak annyitt hallottam, hogy Louis a nevem kiabálja.

10. fejezet

Sziasztok! Meghoztam a kövi részt! Köszönöm a 9 kommentet és a 43 komit! El sem hiszem hogy már 86 rendszeres olvasója van a blognak, és átléptük a 20000 oldalmegejelenítést! Köszönöm, köszönöm! Pár hete kezdtem egy új blogot, ahova szeretném ha benéznétek:KATT! Most pedig szeretnék nektek egy kicsit "szomorú" dolgot mondani. A rész azért nem jött időben, mert nem volt időm írni. Mostanában nagyon nincs a suli miatt, még a kötelező olvasmányt sem kezdtem el..ezért a részek nem tudom mikor fognak jönni! Nem azt mondom hogy szüneteltetem a blogot, hanem hogy a fejezetek akkor jönnek, amikor van ötletem, időm írni. Nagyon sajnálom, de remélem azért megértitek! További szép napot és jó olvasást mindenkinek!c: #örülnékpárvéleménynek

Kicsit idegesen léptem be a fiúk házába. Nem tudom miért. Vagy azért mert megcsókoltam Louist, vagy mert féltem hogy Ross még ott lesz. Levettük a cipőnket, majd besétáltunk a nappaliba, ahol mindenki ott ült és beszélgetett. Még a nővérem is ott volt.
-Sziasztok.-tipegtem be, majd mindenki elvigyorodott. Rögtön beugrott hogy miért.
-Zora, u-ugye nem..-nyavajogtam.
-De.-mosolyodott el Liam.
-Uhh basszus. Nővérek.-forgattam meg a szemem, és Louis mellém sétált. A csípőmre helyezte kezét és onnan lecsúszott a fenekemre, amit erősen megmarkolt. Furcsa, ilyet nem engedtem volna meg senkinek, de ő más volt. Most nem hagytam magam, én is megmarkoltam a fenekét, amire rám nézett. Oldalra billentettem a fejem és elmosolyodtam. Olyan jó segge van.-állapítottam meg miközben fogtam.
-Egy-null nekem.-suttogtam halkan és szexin a fülébe és leültem a nővérem és Harry mellé.
-Ross mikor ment el?-kérdeztem.
-Nem sokkal azután amikor tökön rúgtad.-nevette el magát Niall. Gondolom lejátszódott benne a csodás jelenetem.
-Micsoda? Megverted?-kerekedett ki Louis szeme.
-De, még hogy.-röhögött Zayn, és elnevette magát mindenki, csak én nem. Hiába hogy vicces volt, de nem nagyon fájt. Fájt hogy eddig megbíztam benne, és a legjobb fiú barátomnak neveztem őt, pedig csak kihasznált volna egyszer. Sírás szélén álltam, de nem akartam hogy lássák, ezért kisétáltam és kerestem egy szobát, ahol elbújhatok. Felsétáltam a lépcsőn és benyitottam az első szobába. Kicsit volt kupi, de ez most egy cseppet sem érdekelt. Beljebb sétáltam és óvatosan becsuktam az ajtót hogy a többiek ne hallják hogy merre mentem. Végigsimítottam a komódot ami mellett elmentem és a kezem beleütközött egy képbe. Amilyen gyorsan csak tudtam megragadtam hogy nehogy leessen és a rajta lévő embereket kezdtem nézegetni. Szép nagy család volt sok lánnyal, és az egyiket fel is ismertem. Szóval ez Louis szobája. Kifújtam a levegőt, ami addig fel halmozódott bennem. Visszatettem és bekuporogtam az egyik sarokba és utat engedtem a könnyeimnek. Hirtelen olyan méreg öntött el hogy kitörölgettem a közös képeimet Rossal, majd a falhoz vágtam. A telefon ketté tört. Beletúrtam a hajamba és úgy nézhettem ki mint egy ideg beteg, de nem érdekelt. Utáltam hogy mindig engem vernek át. Mindig bedőlök valakinek. Mindig valaki belém rúg.-gondoltam és hallottam ahogy jönnek fel a többiek és Louis benyit, majd mögötte a többiek álldogálnak. Mikor meglátottak hozzám siettek.
-Jól vagy Sam.-ölelt át Zora.
-Igen.-szipogtam.
-Biztos? Ne menjünk haza?-aggódott.
-Nem, te menj nyugodtan. Én maradok. Ha nem baj.-halkultam és rá néztem Louisra.
-Nem, nem baj.-válaszolt azonnal, de most látszott rajta hogy aggódik, nem volt az arcán vigyor.
-Rendben. Akkor sziasztok. Holnap találkozunk Hugi.-mosolyodott el Zora. Tudtam hogy azért mert megyünk Párizsba, de most nekem ez a legkevesebb.
-Öhhm csinálok vacsorát.-ajánlotta Niall.-Én pedig egy habos fürdőt.-jelentkezett Liam.-És én mit csináljak?-szomorodott el Harry és Zayn.-Segítsetek nekem.-ordított Niall, amin elmosolyodtam. Niallnek segíteni vacsorafőzés közben? Elég furcsa.
-Nem akarsz felülni az ágyra?-fogta meg a kezem Louis.
-De, de jobb lenne.-motyogtam és segített felállni, majd leültem az ágyára és felhúztam a lábam.
-L-louis.-suttogtam.
-Igen?-suttogott ő is.
-Ugye te nem fogsz átverni?-néztem rá kisírt szemekkel. Elmosolyodott és letörölte a sós cseppet az arcomról.
-Ezt vegyem egy igennek?-mosolyodtam el.
-Hát.-vigyorodott el.
-Na, ne játssz velem.-nevettem el magam és fölé kerekedtem. Hirtelen félre tettem a szomorúságot és elő vettem a jobb formám. Ott feküdt alattam életnagyságban. Kinyújtotta a lábát és a csípőjére ültem.
-Ugye nem csinálok semmi izgatót?-pirultam el, mert nem nagyon akartam volna. Én még nem állok készen arra, és még azt se tudom hogy együtt vagyunk-e.
-A puszta jelenléteddel is felizgatsz.-vigyorodott el. Kicsit kínosan éreztem magam, nem akartam a szemébe nézni.
-Ne érezd magad kellemetlenül.-mosolygott.
-Nem, nem érzem.-füllentettem.
-Nos, Sam Becker. Először enni, vagy fürdeni szeretnél menni?-kérdezte meg.
-Először szerintem enni szeretnék.-mosolyodtam el.
-Rendben. Akkor gyere.-állt volna fel, de nem tudott a rajta nehezedő súly miatta, aki persze én voltam.
-Fel szeretnél állni?-játszottam vele.
-Jó lenne.-vigyorgott.
-Na gyere.-szálltam le róla. Összeszedtem magam és lesétáltunk a konyhába.
*
-Öhhm Louis.-pásztáztam a földet.
-Tessék?-nézett rám.
-Kérhetek egy boxert és egy pólót?-mosolyodtam el.
-Ohh persze.-vigyorgott. Oda sétált a szekrényhez is kivett belőle egy fekete boxert, és egy szürke pólót.
-Tessék.-adta oda nekem és szó nélkül kisétált az ajtón. Gyorsan dobtam le magamról a ruhadarabokat, majd vettem fel az övét magamra. A póló a térdemig ért. Nem volt meglepő, hisz sokkal kisebb vagyok mint ő. Kicsit kezdtem fázni a kevesebb ruha miatt, ezért bebújtam a megágyazott ágyba és magamhoz öleltem a takarót. Kicsit féltem hogy mi lesz. Soha nem aludtam még egy fiúval egy ágyban, na jó igen, Rossal, de ő más volt. Reméltem hogy ha anyáék megtudják hogy hol vagyok, akkor nem fognak nagy feneket keríteni ennek. Mikor már kezdtem megunni a várakozást, jött is Louis.
-Azért ennyit nem kellett volna várni. Egy perc alatt átöltöztem.-támaszkodtam meg.
-Nem is rád vártam. Lent voltam a konyhában.-válaszolta egyszerűen.
-Szóval simán bejöttél volna, hamarabb ha nem mész le?-vontam fel a szemöldököm.
-Még szép.-nevetett.
-Höhh.-sápadtam el és kirántottam magam alól a párnám, majd fejbe csaptam vele.
-Egyébként miért voltál lent?-tettem le a "fegyverem".
-Megbeszéltük a reggeli edzést a fiúkkal. Összehívjuk a csapatot.-feküdt be mellém.
-Öö reggel?-kérdeztem vissza.
-Igen, miért? Baj?-húzta fel a szemöldökét.
-Hát..-húztam el a szám. Nem hiszem hogy jó lenne neki elmondani, hogy én reggel hova akartam menni. Muszáj volt még beszélnem Rossal.
-Mond el nyugodtan.-nyugtatgatott.
-Hát..Én még beszélni akartam volna Rossal.-néztem akárhova, csak nem az ő szemébe.
-Mi? Micsoda? Nem, te oda nem mész.-beszélt haragosan.
-Ezt nem neked kéne eldönteni.-fordultam felé.
-Márpedig oda nem foglak elengedni. Nem kell az hogy bántson..vagy vagy mást csináljon veled.-rázta meg a fejét. Gondoltam hogy mit akart mondani, de nem tette. Még én is beleborzongtam a gondolatba..
-Ő nem ilyen. Nem bántana.-emeltem fel egy kicsit a hangom.
-Nem érdekel hogy milyen.-kiabált.
-Jó.-mondtam neki mérgesen és elfordultam tőle.
-Sam. Ugye nem fogsz elmenni hozzá?-kérdezte már sokkal halkabban és lágyabban. Kicsit megsértődtem. Nem fogja megmondani nekem hogy hova menjek és hova ne. El fogok menni.
-Ok.-dörmögtem neki és behunytam a szemem. Leoltotta a villanyt és bebújt a paplan alá. Mozgolódni kezdett, átakarta ölelni a derekamat, de hezitált egy kicsit, majd megtette. Lába hozzáért az enyémhez, és libabőrös lettem. Kicsit arrébb húztam és belepuszilt a hajamba.
-Jó éjt.-motyogtam és már aludtam is.

9. fejezet

Sziasztok itt is a kövi rész, remélem elnyeri a tetszéseteket és többen fogjátok leírni a véleményeteket! Köszönöm az eddigi komikat és lájkokat. Akik olvassák a másik blogom azoknak üzenem hogy nem tudom mikor jön a kövi rész. (:s) Nem is fecsegek tovább, jó olvasást, és megszeretnélek kérni titeket hogy ha elolvastátok írjátok le hogy szerintetek mi lesz a 10. részben. További szép napot!


*Sam szemszöge*
-Louis igazat mondott..-nézte a szőnyeget a nővérem.
-Micsoda?-ment a hangom feljebb.-Louis igazat mondott, és te ezt honnan tudod?
-Gyere.-mondta Zora és elindult a nappaliba. Nem kellett kérni hogy kövessem, gyorsan utána mentem. Leült a kanapéra, majd szembe ültem vele.
-Na, elmondod akkor?-sürgettem. Nagyon felzaklatott a dolog. Mi van ha Louis tényleg igazat mondott? Ross becsapott volna?
-Múlthéten amikor a haverjaimmal lementem a sulihoz oda hátra, akkor ott volt és több fiú is. Kicsit hallgatóztam, és hallottam hogy Louist beszélik ki, m-e-g meg..-nyelt egy nagyot.-Te is szóba kerültél.
-Micsoda? Én?-lepődtem meg. Kicsit féltem hogy mit mondtak rólam.
-Mit mondtak?-kérdeztem idegesen. Zora nem agyon volt hajlandó beszélni, valamitől félt, amit nem akart hogy megtudjak.
-Ross ki fog használni..a saját szájából hallottam ahogy a fiúknak elmesélte hogy fogja tőled követelni az együttlétet.-nézte a földet. Nem tudtam hogy most haragudjak, vagy ne.
-Zora igazán elmondhattad volna.-akadtam ki, majd kitört belőlem a sírás. Nagyot csalódtam Rossban.
-Basszus. Bocsánatot kell kérnem Louistól.-motyogtam.
-De akkor siess. Ma utazik vissza Doncasterbe, a családjához egy kicsit pihenni.
-Mi? Ezt én miért nem tudom?-akadtam ki.
-Hát biztos azért mert otthagytad.-nézett rám. Furdalt a lelkiismeretem, nagyon. Hirtelen ötlet közepette felvettem a cipőm, majd magamra kapkodtam a ruháim.
-Hol van a fiúk háza?-kérdeztem a nővéremet sürgősen.
-A csarnok előtt van egy lakópark és ott a 15. házszám.-segített Zora.
-Ööö okés.-kapkodtam.-Hol a kocsikulcs?-keresgéltem.
-Hova mész?
-Beszélnem kell Louissal.-jelentettem ki, majd kerestem tovább a tárgyat.
-Itt van.-dobta felém a kulcsot.
-Köszi.-siettem.
-Hé Sam, sajnálom.-nézett rám Zora.
-Semmi.-mosolyodtam el és megöleltem.
-De most megyek.-futottam ki az autóhoz. Kinyitottam az ajtót és behuppantam. Bedugtam a kulcsot és elindult a motor. Villám sebességgel haladtam el az utcák mellett. Ideges voltam és csalódott. Féltem hogy Louis már nem bocsájt meg, és, és Ross. Őt most szívesen képen törölném. Megálltam a ház előtti parkolóba és felsiettem hozzájuk. Sietősen kopogtam be, majd Liam nyitott nekem ajtót. Aki egyáltalán nem volt boldog.
-Szia..mi a baj?-lepődtem meg.
-A hülye haverod itt van.-rázta meg a fejét.
-Mi?-mentem beljebb. Nem is mentem sokáig amikor megpillantottam a nappaliban a többi fiúval, kivétel Louis.
-Szia Sam.-köszönt mindenki.
-Hol van Louis?-néztem körül.
-Már elindult. Nem tudtad?-húzta fel a szemöldökét Niall. Ekkor Ross kezdett el röhögni. Ránéztem és szerencséjére abbahagyta. Oda sétáltam elé, majd tökön rúgtam, és most én röhögtem el magam.
-Remélem úgy fáj neked ahogy nekem.-gördült ki egy könnycsepp a szememből, majd neki estem és verni kezdtem.
-Rohadj meg, te szemét.-ordítottam neki sírva és megpofoztam. Ha a fiúk nem fognak le, azt hittem megölöm.
-Héé Sam. Higgadj le.-nyugtatott Harry. Nem mondtam neki semmit csak hidegen kérdeztem tőle.
-Louis mivel megy?-tértem a lényegre.
-Vonattal, de miért kérdezed?
-Csak.-siettem. Felkaptam a kulcsomat, amit idő közben letettem a pultra. Beindítottam a motort és csak reménykedni tudtam hogy ne késsek el. Nem érdekelt hogy hogyan nézek ki. Kisírt szemekkel és elfolyt sminkkel. Mikor megérkeztem, kiszálltam az autóból és befutottam a pályaudvarra. Megálltam és körülnéztem. Kerestem a táblát ahol a vonatok menetrende volt kitéve. Oldalra néztem és megláttam. Kerestem a Doncasteri menetet, de nem volt kiírva. Kétségbeesetten fordultam meg, majd meghallottam a hangosbemondót.
"A Doncasteri járat 5 percen belül indul a 3 vágányról."
Ahogy meghallottam észbe kaptam és rohanni kezdtem. Úgy futottam minthogya az életemért küzdöttem volna. Felsóhajtva álltam meg a vonat előtt, ami elindult. Kifújtam a levegőt és szomorúan néztem végig ahogy a elmegy.
-Ne.-motyogtam magam előtt és kigördült egy könnycsepp a szememből. Mikor lenyugodtam felálltam és a hajamba túrtam.
-Mindent elrontottam. Sajnálom Louis.-néztem a vonat kihűlt helyét.
-Mit rontottál el?-hallottam egy férfi hangot mögöttem. Bármikor felismertem volna, elvigyorodta majd megfordultam.
-Louis.-kiáltottam el magam amikor megláttam. Ledobta a bőröndjeit, majd odafutottam hozzá és ráugrottam. Hosszasan öleltem és egy idő után a lábam érintette a talajt.
-Hogy hogy ott vagy?-kérdezte miközben egymás szemébe néztünk.
-Hiszek neked.-közeledtem ajkaihoz, és hosszasan, érzékien megcsókoltam.

Hiába titkolom tovább az érzéseim. Szeretlek Louis.-dünnyögtem a vállába. Nem válaszolt csak belepuszilt a hajamba.

-Lekéstem a vonatot.-mondta unottan.
-Látom.-nevettem el magam.
-Akkor, menjünk vissza.-mosolygott és letett.
-Ne, ne.-kértem.
-Miért?-nézett értetlenül.
-Azért mert fáj a lábam, egész nap rohangáltam.-mosolyodtam el.
-Ohh értem. Akkor gyere.-nevetett fel és a nyakába ültem.
-Nem vagyok nehéz?-kérdeztem.
-Nem.-nevetett fel és lassan elindult.
-Okés edző.-poénkodtam. Nem érdekelt hogy hülyének néznek minket, csupán boldog voltam, mert úgy éreztem hogy Louis kitölti az üres helyet a szívemben!

#szeretekmindenkit♥ #kérekszépenpárhosszúkomithalehetc:

8. fejezet

Sziasztok itt is az új rész! Bocsi a késésért! Sajnos mostanában egyre kevesebben jeleztek vissza..Kérlek ha elolvastad a részt akkor lájkolj-vagy piálj, mert szükségem van a véleményetekre! Chatben is írhattok. Nagyon szépen köszönöm a 79 rendszeres feliratkozót! Fantasztikusak vagytok!  Végre volt időm és a díjakat is kitettem, amiket köszönök szépen mindenkinek, de nem is rizsázok többet. Jó olvasást! További szép napot!

Reggel a megfelelő időben keltem. Felültem az ágyban, majd lassan kitisztult a látásom. Sietve álltam fel, majd rohantam a fürdőbe rendbe szedni magam, nehogy elkéssek a Louissal való találkozásomról. Tegnap este nagy nehezen beleegyeztem hogy meghallgatom, ezért a legközelebbi kávézóba fogunk találkozni. Rendbe szedtem magam és felvettem valami melegebb öltözetet. Rendbe raktam a szobámat is, és a táskámmal együtt futottam le a konyhába. Meglepődve néztem anyát ahogy a konyhában szorgoskodik, és egy tálca sütit pakolgat a tányérra. Elloptam egyet, majd köszöntem neki és indultam is a cipőmért. Felvettem, és az órára pillantottam. Nem is voltam késésben. Pakolásztam még egy kicsit, majd anyához szóltam.
-Zora hol van?-kérdeztem és megálltam az ajtóban.
-Nem tudom kicsim, ma még nem láttam. Nem reggelizel?-kérdezte.
-Nem sietek, Louissal találkozok.-Szia.-köszöntem el és elindultam. Hívtam egy taxit, mert nem volt kedvem sétálni.
-Megérkeztünk kisasszony.-szólt a taxis pár perc múlva. Kifizettem az utam, majd bementem a kávézóba. Megálltam az ajtóban és körül néztem, hogy Louis itt van-e már. Mikor az utolsó asztalt néztem megpillantottam. Ott ült és épp belekortyolt az italába. Akartalanul is elmosolyodtam, maj elindultam az asztalhoz.
-Szia.-köszöntem neki.
-Szia.-állt fel és megakart ölelni, amikor hátra léptem és a földet pásztáztam, majd inkább leültem. Bármennyire is akartam azt az ölelést nem tehettem.
-Nos akkor elmondod hogy végre miért hívtál ide?-kérdeztem.
-Mit mondott neked Ross?-kérdezte nyugtalanul. Furcsa volt a viselkedése.
-Miért is kéne elmondanom?-húztam fel a szemöldököm.-Egyébként meg pont jól tudod.-piszkáltam a kezem.
-Nem Sam. Nem tudom, és ez bosszant a legjobban.-emelte fel a fejem.
-Igaz hogy a lányokat csak kihasználod?-néztem könnyes szemmel rá.

*Louis szemszöge*
Csak néztem Sam kérdésére. Kihasználom a lányokat? Honnan szedte ezt a hülyeséget?
-Nem. Én nem használom ki a lányokat.-nevettem fel kínosan.-Ezt honnan szedted?
-Ross mondta.-hajtotta le a fejét.
-És te még hiszel annak az idiótának?-háborodtam fel.
-Miért szerinted neked jobban fogok hinni? Körülbelül 1 hete ismerlek, Rosst pedig már a suli óta.-mondta cinikusan. Rosszul esett amit mondott. Ebben a percben úgy éreztem hogy elmondom neki az igazat, de nem itt.
-Figyelj, elmondom az igazat,de ne itt beszéljük. Sétáljunk egyet.-ajánlottam.
-Nos, szóval mégsem voltál őszinte? Felőlem.-halkult el. Kifizettem a rendelésem, és elindultunk. A közeli parkhoz indultunk, ahol legelőször találkoztunk.
-Akkor elmondod?-kérdezte Sam türelmetlenül. Nyeltem egy nagyot, majd belekezdtem.
-Amit előbb mondtál..az igaz, de nem rám, hanem Rossra.-halkultam el, közben pedig leültünk egy padra.
Kérdőn nézett rám, erre pedig csak elmosolyodtam és folytattam.
-Rosst 2 és fél éve ismerem. Belekeveredtem egy rossz bandába ahol ő is benne van. Az a banda kihasználja a lányokat, mindenféle hülyeséget csinálnak, drogoznak és lopnak.-hajtottam le a fejem.
-Te is lopsz é-és drogozol?-dadogott mellettem Sam. Annyira rossz volt így hallani a hangját. Most tényleg látni lehetett rajta hogy fél. Szomorúan beszéltem neki a múltamról.
-De én már nem tartozom oda. Rendes életet kezdtem, tiszta lappal. Megváltoztam.-fordultam felé és megfogtam a kezét.
-Szeretlek Sam.-mondtam ki végre. Kis idő után felnézett rám, gyönyörű volt a kék szeme, de bár nem sírt volna. Óvatosan letöröltem a sós cseppeket az arcáról és belepusziltam a hajába. Kis idő után feleszmélt, majd sietősen letörölte az arcáról a könnyeit és felállt.
-Sam.-szóltam utána halkan. Nem mondott semmit. Hátra fordult és egy bizonytalan mosolyt küldött felém. Lehajtottam a fejem és egy könnysepp gördült végig az arcomon. Igen, férfi létemre sírtam. Nem voltam büszke a múltamra és most már a legjobb haveromon kívül ő is tudja. Megnyugodtam hogy elmondtam neki, de rettentően féltem hogy elveszítem.

*Zora szemszöge*
A kanapén ültem amikor hallottam hogy valaki haza jött. Feltápászkodtam hogy megnézzem ki az.
-Sam.-örültem a húgomnak.
-Szia.-köszönt unottan.
-Na mi van?-kérdeztem. Kíváncsi voltam hogy mi volt.
-Semmi. Elmesélt dolgokat, de körülbelül ugyanazt mondta mint Ross.-válaszolt egyhangúan. Ekkor már tudtam hogy elkéne neki mondanom amit tudok.
-Figyelj Sam..-kezdtem bele.
-Igen?-fordult felém..
-Louis igazat mondott...-néztem a szőnyeget.

#nagyonsajnálomhogyilyenrövidlett #nemtudommikorravárhatóakövi #szeretlektiteket♥

7. fejezet

Sziasztok! Sajnálom hogy megint ilyen későn hozom, de egy borsónyi időm sincs..Köszönöm a komikat és a lájkokat. A díjakat még mindig nem tettem ki..Amit borzalmasan sajnálok. Gondolkodtam a másik blogomon is..Ha minden jól sikerül, és nem jön közbe semmi, akkor jövőhéten hétvégén már fent van az új rész. Jaj, el is felejtettem. Nagyon köszönöm a 74 rendszeres olvasót. Nagyon örültem neki. Nem is beszélek tovább. Remélem jön erre a részre is pár komi-pipa. További jó napot!


Itt ülünk a haverokkal a váróteremben. Idegtépő a várakozás. Egy orvos sem mond semmit Louis állapotáról. Közben megjöttek a szülei, és a mi szüleink. A kezemmel játszottam, idő közben pedig Rossra pillantottam. Sajnos két tűz közé estem. Louis vagy Ross, Ross vagy Louis. Nem, nem.-ráztam meg a fejem. Elegem van. Mérgemben felálltam, és járkálni kezdtem. Pár percen belül megjött Louis orvosa is. Szerencsére nem történt semmi komoly. Azt mondta hogy Louis csak elájult, az ütések miatt, de már felkelt. Először a szülei, majd a csapattársai mentek be hozzá. Én addig úgy döntöttem hogy lemegyek egy forrócsokit inni. Találtam pár érmét, de nem volt elég.
-Ahhj.-bosszankodtam.-Miért Zoranal van a pénz?-hihetetlenkedtem.
-Tessék.-hallottam egy hangot, és megláttam mellettem egy kezet, amiben a maradék pénz volt. Felnéztem az emberre, de bár ne tettem volna meg.
-Tőled nem kell semmi.-jelentettem ki, és visszanéztem az automatára.
-Sam, ne csináld már ezt.-hallottam a 'legjobb fiú barátom' hangját.
-Mit ne csináljak? Szerinted az normális hogy Louist majdnem megölted?-veszekedtem.
-Nem öltem meg. Megérdemelte.-ordított. Hirtelen kezeiben megfeszültek az erek, majd rám nézett bosszúsan.
-Mi az hogy megérdemelte?
-Féltékeny voltam. Mostanában engem le se szarsz.-hajtotta le a fejét. Tudtam hogy hazudik. Ismerem már.
-Ezt te sem gondoltad komolyan! Most azonnal mond el mi bajod.-utasítottam. Szorosan hozzá nyomott a gépnek, majd beszélni kezdett.
-Louis nem szeret téged. Tudod hogy régen milyen bandában voltam.-hajtottam le a fejét.
-I-igen.-dadogtam.
-Na ő is abba a bandába tartozik. Lányokat bolondítanak, majd kihasználják őket és eldobják őket. Ők nem éreznek.-beszélt. Nem tudtam beszélni, se megszólalni. Nem akartam hinni a fülemnek.
-De te ugye már nem tartozol oda?-kérdezte, gyengeségem ellenére.
-Nem.-válaszolt gyorsan. A könnycseppek patakokban kezdtek folyni az arcomon. Akkor Louis most csak kihasználna? Próbáltam elmenni, de összeestem Ross kezébe. Segített felállni, majd felsiettem a többiekhez. Közben letöröltem a könnyeimet. Az se érdekelt  hogy a sminkem elkenődött. Szerencsére már mindenki végzett. Felkaptam a táskám, és feldúltan mentem be a fiúhoz. Szinte elvigyorodott amikor meglátott engem, de rögtön lefagyott amikor meglátta az arcom. Előrángattam a melegítőjét a táskámból, majd hozzá vágtam.
-Csalódtam benned.-kiabáltam. Gyorsan kiviharoztam, még az ajtót sem csuktam be.
-Sam, Sam.-hallottam a kiabálást. Visszanéztem rá az ajtóból, láttam rajta hogy nem érti mi a gond. Megráztam a fejem, és elfutottam. Nem érdekelt hogyha hisztisnek hittek, de már nem bírtam. Kiengedtem a gondokat. Én pedig csak sírással tudom levezetni. Ahogy kiértem a kórházból, a hideg megcsípte az arcom. Nem volt annyira meleg. Fogtam egy taxit, majd haza mentem. Ledobtam mindent, és felsiettem a szobámba. Beleugrottam az ágyamba, majd alvásig sírtam magam.
***

*Ross szemszöge*
Végre Sam nekem hisz, nem pedig Louisnak. Nagyon szeretem őt, nem akarom elveszíteni, de egy kicsit zavart hogy hazudtam neki. Nem mondhattam azt neki hogy bocs, a legjobb fiú barátod kihasználja a lányokat, majd eldobja őket. Végülis én jártam jobban.

***
*Sam szemszöge*
Reggel már korán fent voltam. Büdösen, dühösen, izzadtan, szomorúan és végül rondán feküdtem az ágyban. Mikor 8 óra lett, rávettem magam hogy egyek is valamit. Felkeltem, majd amikor elhaladtam a tükör mellett még én is megijedtem magamtól. A legrondábbak szépségversenyén most tuti hogy az első lennék.-motyogtam halkan. Louis még mindig nem ment ki a fejemből. Még az sem vidított fel hogy holnap után 20 éves leszek Zoraval együtt. Leballagtam a konyhába ahol a családom reggelizett.
-Jó reggelt.-köszöntem és kinyitottam a hűtőt.
-Neked is kincsem.-puszilt meg anya.
-Tegnap miért tüntél el a kórházból?-érdeklődött a nővérem.
-Fáradt voltam.-ültem le az asztalhoz.
-Nos lányok, elmentünk dolgozni. Te pedig Sam ne aggódj, rendbe jön Louis.-mondta anya, majd elment apával. A szemöldökömet felhúztam, majd ránéztem Zorara.
-Ugye nem.-nyögtem.
-A-a. Én most nem mondtam semmit.-tette a nővérem a kezét védelmezően maga elé.
-Egyébként mi volt tegnap?-érdeklődött, majd az új családtagunk ugatni kezdett.
-A legrosszabb napom.-hajtottam le a fejem.
-De miért?
-Ahhhj. Azért mert megtudtam hogy Louis csak kihasználja a lányokat.-mondtam. Erre a nővérem elkezdett röhögni. Felnéztem rá, majd elhallgatott.
-Komolyan?-képedt el.
-Igen.-piszkáltam a terítőt.
-És ezt mégis honnan tudod?
-Mind1.-vontam meg a vállam és felsiettem a szobámba. Válogattam a ruháimat, majd felfigyeltem a telefonom pittyegésére. Ledőltem az ágyra és megnyitottam. 10 sms, 5 hívás Louistól.
-Ajjj. Hagyjanak már élni.-nyögtem fel és kifeküdtem az ágyamon.
***
Csak egy eldugott helyet akartam keresni. Sétáltam, sétáltam a parkban, amikor megláttam Louis egyik haverját. Késő lett volna már futni, mikor észre vett, gyorsan ide sietett.
-Szia Sam.
-Szia Harry.-köszöntem.
-Minden rendben?-kérdezte.
-Jaj, légyszi ne gyertek mindig ezzel a kérdéssel.-forgattam meg a szemem.
-Oké.-mosolygott rám, majd kiszúrtam a többi haverját, és köztük Louist is.
-Bocsi, de most mennem kell.-siettem. Hallottam a többiek hangját, de nem érdekelt. Elkellett felejtenem Louist örökre...
***
-Zora dobjál már meg egy csokival.-kértem, majd a csoki majdnem levitte a fejem.
-Nem szó szerint értettem.-forgattam meg a szemem. Ekkor jött egy sms-em. Megint Louis írt.
"Beszéljünk" L.
Reméltem hogy ha beszélek vele akkor békén hagy, ezért visszaírtam senki.
"ok" S. 
-Zora gyere már le.-kiabált neki anya. Apa pedig bejött a konyhába egy borítékkal. Lassan lejött a nővérem is. Leült mellém, majd beszélni kezdtek a szüleink.
-Nos lányok. Mivel holnap után lesztek 20 évesek. Tudom hogy akkor kellene oda adni az ajándékotokat, de nem bírtunk várni apátokkal.-mosolygott anya, majd apa átadta a borítékot Zoranak. Gyorsan bontotta ki, majd amikor meglátta mi van benne elsikította magát.
-Megyünk Párizsba, megyünk Párizsba.-ordibált örömében.
-Juj de jó.-ültem a helyemen, majd a telefonomra néztem. Imádom Párizst, de most ez sem tett boldoggá.
-Köszönöm az ajándékot anya, apa.-köszöntem meg nekik, majd felmentem a szobámba. Kiültem az erkélyre és hallgatni kezdtem a kedvenc számom: zene..  Közben pedig megint megitattam az egereket. Próbáltam rájönni a dolgokra. Csak azon tudtam gondolkodni hogy miért ilyen nehéz a szerelem....?

6. fejezet.

Sziasztok! Először is köszönöm a komikat és lájkokat és a 10000 oldalmegjelenítést, és ne feledkezzünk meg a 65 rendszeres feliratkozóról is! Fantasztikusak vagytok! Nagyon sajnálom hogy ilyen későn hozom a részt, de örülök ha a fejemet nem vesztem el. Nincs sok időm sajnos, ezért gondolkoztam hogy ezt a blogot is szüneteltessem-e, de mivel ígértem nektek részt, ezért megírtam. Nagyon sajnálom hogy a díjakat még nem tettem ki, és nem válaszoltam mindenkinek a cserékre stb..Valahogy kerítek még arra is időt..ígérem..A kövi rész nem tudom mikorra lesz várható...addig is lépjetek be a csopiba: link További jó sulit, tanulást és egyebet. puszi. xoxo. UI: örülnék pár kominak.  

-Bízz bennem..-lihegett. Gyengéden csókolt. Óvatosan felemeltem a kezem, majd a hajába túrtam. Pár perc múlva levegőhiányban váltunk el. Belenéztem gyönyörű kék szemébe, ami szépen csillogott.
-Most végre elmondod, miért utáljátok egymást Rossal?-kérdeztem lihegve. Nem válaszolt, csak hátra lépett egyet.
-Inkább kérdezd meg tőle.-hajtotta le a fejét. 
-Rendben.-boxoltam bele gyengéden a vállába. Felemelte a fejét, és elnevette magát. Szerintem megkönnyebbült a válaszomon. 
-De most ki mennél? Át kéne még öltöznöm.-mosolyogtam.
-Ki.-mondta, majd vett egy 180 fokos fordulatot és elhagyta a lányöltözőt. Fénysebességgel öltöztem át, majd felkötöttem a hajam és készen is voltam. A lányok már a bemelegítésnél tartottak a fiúkkal. Csatlakoztam én is a futáshoz. Hosszasan, sorba írtuk a köröket, majd az utolsónál persze hogy el kell hogy csússzak. Ügyesen a fenekemre estem, és hát a legnagyobb sárba. A rohadt életbe.-szitkozódtam. 
-Hahahaha. Kicsit sáros lettél.-nevetett Louis, és közelebb jött. A többiek addig tovább futottak. Bosszúsan néztem rá, majd egy hirtelen ötletem közepette, belemarkoltam a trutyiba, és megdobtam vele. Elkezdtem nevetni, de ő dühösen nézett rám. 
-Öhhhm, bocsi nem akartam.-magyarázkodtam, de vicces volt a helyzet. Leguggolt, majd ő is felvett egy kis sarat és nekem dobta. Ekkor már röhögött. Nem hagytam magam, vissza dobtam, mire elnevette magát. Felálltam és dobálózni kezdtünk. A többiek röhögve figyelték, majd erőtt vettek magukon és beszálltak. 
*
Még mindig harcoltunk, de én egy kicsit kezdtem már megunni. Elég mocskos voltam már. 
-Mi lenne ha lemennénk a tóhoz fürödni?-kérdezte Louis egyik haverja. 
-Okés.-örült mindneki. Nekem egyáltalán nem tetszett a dolog. Tóban fürdeni? Ez nem szabálytalan? 
-Sam gyere már, jó buli lesz.-rángatott a nővérem. Persze, ő minden hülyeségben benne van. Lassan oda értünk. A hely nem volt ismeretlen, már jártam itt. Rajzoltam már itt is. Elsétáltunk a közeli fűzfához, ahol viszonylag kicsi a víz. Mindenki vetkőzni kezdett, kivétel én.
-Várjatok. Most mesztelenül mentek be?-kerekedett ki a szemem. 
-Nem te butus. Mi alsógatyára, a lányok pedig bugyira és melltartóra.-nevetett a szőke fiú. Azt hiszem Niallnek hívják. 
-Hát ti nem vagytok normálisak.-ültem le a fűbe.
-Mert te az vagy.-nevette el magát Zora.
-Na kussolj.-röhögtem. Mindenki levetkőzött, és befutottak a vízbe. Louis megállt, majd megfordult.
-Na, nem jössz?-vigyorgott. 
-Hát..-pirultam el, de elnevettem magam. Az a baj hogy szégyenlős vagyok. Nem tudom mit tegyek. Bemenjek, vagy maradjak? De egy hang azt ordibálta a fejemben hog "menj be, menj be." Döntenem kellett. 
-Szégyenlős vagyok.-kiabáltam neki. Nem válaszolt csak elnevette magát. 
-De nem előtted.-mondtam határozottan, és vetkőzni kezdtem. Ideje egy kicsit bátrabbnak lenni.-gondoltam, de tudtam hogy egyszer megfogom bánni. Gyorsan fogytak rólam a ruhák. Oda ballagtam a vízhez, és megnéztem nem hideg-e. Hát de, az volt. 
-Segítsek?-kérdezte Louis. 
-Szó sem lehet róla. Neked már elég volt a gyerek napból.-nevettem. 
*

-Zora, hol van a szemceruzám?-ordibáltam. Sehol sem találtam, és még volt 10 percem hogy elkészüljek, ugyanis elmegyünk moziba a lányokkal és a fiúkkal. Pár perc múlva be ballagott, kezében a cuccal amit keresek. 

-Úúú Zora, hangosítsd fel.-kértem meg, mert meghallottam Katy Perry új számát. Egyszerűen imádom. Felhangosította, majd énekelni kezdtünk, és bohóckodni. Beálltunk a tükör elé és fejeket vágtunk. 
Kiröhögtük magunkat, és az órára pillantottam. 18:12 volt.
-Te jó isten. Elkésünk.-futottam le az emeletre. Felvettem a cipőm, lekaptam a táskám a fogasról és szaladtunk Zoraval. A parkban volt megbeszélve hogy találkozunk. Rekord idő alatt értünk oda, majd kiszúrtam  a nagy  tömeget. Ahogy egyre közelebb értünk láttam hogy a többiek azok. Befurakodtam a tömeghez és megláttam hogy Ross üti Louist. 
-Hagyd abba Ross.-kiabáltam neki. Szó szerint majdnem szétverte. A barátom idegesen állt fel a földről, majd én is elé álltam. Mérgemben csak pofon tudtam vágni, de az idegességemet elkellett hesegetni és Louisnak segíteni. Hiába próbáltam felkelteni, nem ment. 
-Valaki hívjon már mentőt.-kiabáltam kétségbeesve. Zora elővette a telefonját, majd tárcsázta őket. A tudat hogy a legjobb fiú barátom szétverte azt a fiút, akibe azt hiszem belezúgtam, borzalmas érzés volt...

(bocsi a helyesírási hibákért, remélem jó lett! a kövi rész nem tudom mikorra várható, de hozom, amint csak tudom!:)   

5. fejezet.

Sziasztok! Nos itt a várva várt 5. fejezet. Sajnálom hogy ilyen későn, de tudjátok suli, és sajnos ezentúl a blogon, hétvégenként lesz új rész. Megpróbálom őket hamarabb hozni, ha tudom, de nem ígérek semmit. Köszönöm a komikat. Remélem kapok párat erre is. Öhhm több dolog nem is lenne. További jó tanulást, és szép napot! Jó olvasást. 

Ott álltam karbatett kézzel, és soroltam a szabályokat. Szegény már biztos fázhatott. Elég sötét volt kint.
-Megértetted?-néztem rá komolyan. Biztos hallotta, mert elvigyorodott. Hátra fordult, majd megláttam a kezében a melltartóm. A csudába is, elfelejtettem hogy ki vittem száradni. Kinyitottam az ajtót, majd kikaptam volna a kezéből, ha nem emeli a feje fölé. Lábujjhegyre ereszkedtem, de hiába volt, hisz ő is követte a példám, így nem értem el.
-Add ide.-néztem kérlelően. Megint nem válaszolt csak elvigyorodott.
***
Reggel kellemesen keltem, mivel este lesz edzés. Feltápászkodtam az ágyból, majd hirtelen beleléptem a maradék kukoricás tálba. Remek.-gondoltam magamban. Felkaptam, majd kivittem a konyhába.
-Jó reggelt.-köszöntem a reggeliző családomnak.
-Jó reggelt kislányom. Mi történt tegnap?-kezdett el kérdezősködni apum.
-Semmi extra. Louissal megnéztünk egy filmet, majd haza ment.-vontam meg a vállam.
-Haza ment? Akkor nem kisért haza?-döbbent le anya.
-Nem kellett, hisz a szobámban néztük meg a filmet.-mondtam, de bár ne tettem volna meg. Zora csak elnevette magát, de anyáék nem találták viccesnek.
-Nem történt semmi.-tettem szét a kezem.
-Persze.-morgott apa, majd beleharapott a kenyerébe. Nem értettem őket. Soha nem hazudtam még nekik, és tegnap este tényleg nem történt semmi. Mikor a szüleim egy kicsit lenyugodtak, visszamentem a szobámba. Ledőltem az ágyra majd becsuktam a szemem. Fájdalmasan nyögtem fel amikor meghallottam a telefonom pittyegését a párnám alól. Feloldottam a képernyőt és megpillantottam Louis nevét. A szám a földet súrolta. Az üzenetben ez állt:
-Jó reggelt drága. Remélem nem baj hogy leírtam a számod. Este találkozunk. L..-Nem is fogtam fel. Még mindig döbbenten írtam neki vissza.
-Jó reggelt. Nem vagyok drága. S.-válaszoltam. Vissza dobtam a telefont a párnám alá majd, visszadőltem. Nem tudom mit tervezek a mai napra, de este biztos voltam benne hogy számon kérem, hogy kitől tudta meg a számom. Fel álltam és kisétáltam a kicsi erkélyemre. Imádok itt lenni, szép a kilátás.
-Milyen szép vagy.-hallottam egy hangot. Nézelődtem egy kicsit, majd megláttam az illetőt. Na ki más lett volna mint Louis? Elmosolyodtam és visszamentem a szobámba. Mindig ott van ahol én. Megcéloztam a szekrényem és felöltöztem. Rendbe raktam egy kicsit a szobám majd leballagtam a földszintre.
-Kié ez a kutyus?-néztem Zora kezében lévő állatra.
-Új családtag.-mosolygott.
-Elég aranyos.-simogattam meg.
-De én most megyek.-vettem fel a cipőm. Megbeszéltem Rossal hogy találkozunk. Ő a legjobb fiú barátom. Imádom, mindent elmondhatok neki. Eltettem a telefonom és elindultam. Vittem a focilabdám is. Reméltem hogy Louis már elment. Egy kicsit focizunk majd, mikor oda értem a házhoz, becsöngettem, majd vigyorogva nyitotta ki.
-Ross.-öleltem meg.
*
Már 1 órája fociztunk. Közben a csapat felével is találkoztam. Jól telt eddig a nap. Elmeséltem Rossnak Louist, csak nevetett rajta.
-És te hogy állsz a lányokkal?-ültem mellé.
-Hát van kiszemelt, de nem tudom hogy ő mit érez irántam.-nevetett.
-Hajrá.-mosolyogtam.
-Eszünk egy fagyit?-kérdezte és rámutatott a fagyis bódéra.
-Felőlem.-rántottam meg a vállam és versenyeztünk ki ér oda hamarabb.
-Juj van csokis.-pattogtam ott mint egy óvodás. Kifizettük az édességet, és leültünk egy padra.
-Képzeld van egy új családtagunk.-jutott eszembe a kutyus.
-Tényleg? Mi a neve?-kérdezte.
-Nem tudom.-nevettem fel. Közben elég melegem lett. Miközben nyaltam a fagyim, megpillantottam két kislányt a játszótéren. Nagyon hasonlítottak egymásra, gondoltam ikrek. Szegény nem tudott felmászni a mászókára. Szó nélkül Ross kezébe nyomtam a fagyim, és oda rohantam segíteni nekik.
-Sziasztok.-mosolyogtam a két kislányra.
-Hogy hívnak titeket?-guggoltam eléjük.
-Phoebe és Daisy.-hallottam egy férfi hangot mögöttem. Ismertem ezt a hangot. Nem is rég hallottam. Reménykedve fordultam meg, hogy nem Ő áll mögöttem. Hát igazam lett. Csöndben néztem rá, majd megszólaltam.
-Louis, te mit keresel itt?-döbbentem le.
-Phoebe és Daisy az én húgom.-mosolyodott el.
-Komolyan? Hogy lehet két ilyen aranyos kislány, egy ilyen köcsög, perverznek a húga?-tettem csípőre a kezem.
-Azt hittem szexit akarsz mondani.-nevetett. Nem hittem volna hogy még ekkora egoista is. Közben segítettem Daisynek felmászni a mászókára.
-Egyébként megismételhetnénk a tegnap estét?-varázsolt el megint a szemével.
-Nem.-válaszoltam egyszerűen, ekkor Ross is oda jött. Viszont amikor megláttam nagyon haragos volt. Mellém sétált majd Louisra néztem, a szeme besötétült, keze ökölbe szorult.
-Öhhm fiúk, minden rendben?-kérdeztem meg kínosan. Louis hirtelen megfogta a kezem, majd magához húzott. Ellenkeztem, de be kell vallani hogy kicsit jól esett.
-Sam. Honnan ismered?-kérdezte hidegen. Kirántottam a kezem a kezei közül, majd válaszoltam.
-Ross, ő itt Louis. Louis, ő itt Ross a legjobb barátom.-cikázott a szemem köztük. A fiúk nem mondtak semmit. A szemükkel villámokat szórtak egymásra. Hirtelen Louis megfogta a karom és rángatni kezdett. Felszisszentem. Ross segíteni akart, de Louis ellökte, majd bevert neki egyet és rá nézett bosszúsan. Szólt a két húgának, akik utánunk jöttek.
-Ross, jól vagy?-kérdeztem kétségbeesetten. Nem válaszolt, csak bólintott egyet.
-Louis miért ráncigálsz?-kérdeztem a sírás határán. Nagyon megijedtem. Soha nem láttam még így Rosst nézni, se Louist. Ha nem lettem volna ott, akkor biztos megölik egymást, de mi a bajuk? Talán már ismerik egymást?
-Figyelj Sam. Nem bízhatsz benne. Kérlek.-nézett rám kétségbeesetten.
-Miért? Ismered? Most verted meg, és benne nem bízhatok?-ordibáltam vele.
-Nem mondhatom el.-hajtotta le a fejét.
-Köszönöm a nagy semmit.-futottam haza. Már nem értettem semmit. Idegesen csaptam be az ajtót, majd viharoztam fel a szobámba. Mi volt a bajuk a fiúknak? Nem értettem őket. "Nem bízhatsz benne." Louis szavai jártak az eszembe.
***
Itt az edzés ideje. Az eső esik. Hideg van, pocsolya és sár. Nagyon jó lesz így focizni. Még mindig a fiúk jártak a fejemben. Így aztán tudok majd edzeni. Gondolataim közepette pakoltam a cuccom.
-Mi van csajszi?-bökött oldalba Zora. Kifújtam a levegőt majd válaszoltam neki.
-Ahhj, semmi.-néztem a földet. Bevallom kicsit féltem már Louistól. Ki tudja mi történik, ha nem vagyok ott. Ha Rosst megverte, akkor velem mit fog csinálni?-gondoltam magamban, és még a gondolattól is kirázott a hideg. Végül megérkeztünk. Már mindenki ott volt. Szerencsére Louist még nem láttam. A lányok már át voltak öltözve. Mivel én rendes ruhában jöttem, bementem az öltözőbe átöltözni. Ledobtam a cuccom, és hallottam hogy csapódik az ajtó. Hirtelen megfordultam, majd lefagytam. Louis állt előttem.
-L-Louis, mit keresel itt?-dadogtam és hátrébb léptem. A szeme már nem volt olyan sötét, de még mindig nem tudtam hogy bízzak e benne.
-Sam, te félsz tőlem?-állt meg.
-N-nem.-hajtottam le a fejem. Hiába mutattam magam erősnek kívülről, de most nem sikerült, se belülről. Az egyik felem bízott benne, a másik félt. Lassan lépkedett közelebb. Potyogni kezdtek a könnyeim. Össze voltam zavarodva. Két kezét a csípőmre tette, majd megpuszilta a nyakam. Libabőrös lettem. Óvatosan csókolta le a sós cseppeket, majd duzzadt ajkaival súrolta a szám, és motyogott.
-Bízz bennem..-lihegett.
                                             
                                                (remélem megér pár komit, puszi♥)