4. fejezet.

Sziasztok! Először is bocsánat hogy nem hoztam hamarabb részt, de tudjátok mindjárt suli. Ezért is szerettem volna kicsit még kiélvezni hogy szünet. Köszönöm szépen megint a további díjakat. Még nem tettem ki őket, mert arra sem volt időm, de ma megteszem. Továbbá köszönöm a 45 rendszeresen feliratkozót és a 26 komit! Ezek bátorítanak hogy írjak, akkor is amikor úgy érzem hogy rossz amit csinálok és abba akarom hagyni a blogot, de elolvasom a hozzászólásokat és erőt adtok, köszönöm! Megszeretnélek kérni titeket hogy lépjetek be ebbe a facebook csoportba: katt!   Azért szeretném, mert itt is fogok közölni információkat a bloggal kapcsolatban. Ne ijedjetek meg a csoport neve miatt, mert abban a másik blogommal is foglalkozok. Tehát légyszi akkor is lépj be, ha a másik blogomat NEM olvasod! Előre is köszönöm, nagy segítség lenne, na de nem is rizsázok többet! További szép napot és jó olvasást! 

A szívem hevesebben vert, sosem éreztem még ilyet. Lassan közelített. Behunytam a szemem, nyugtatás kép, hogy lelassuljon a szívverésem. Éreztem leheletét. Duzzadt ajkai súrolták az enyémet. Akaratlanul is kiszökött egy kisebb nyögés. Ekkor elnevette magát. Lassan nyitottam ki a szemem zavaromban. Két kezével a fejem mellett támasztotta magát. 
-Jaj Sam. Azt hitted megcsókollak?-vigyorgott. 
-Hogy mekkora tuskó vagy.-löktem el magamtól. Óvatosan kiléptem a zuhanytálcából és a cuccaimhoz siettem. 
-Nem gondolod hogy elsietnénk? Még csak az első randira vinnélek.-támaszkodott az ajtófélfának. Szúrósan pillantottam rá, majd oda ballagtam elé és egy könnyebb mozdulattal kilöktem és becsuktam az ajtót. Elfordítottam a kulcsot a zárban, biztos ami biztos. Felkapkodtam a ruhát magamra, és elpakoltam. Lassan nyitottam ki az ajtót, körül néztem és nem láttam sehol azt az idiótát. Sietni kezdtem, hisz így is már nemsokára zárnak. Mire kiértem addigra megint esni kezdett. Nagyszerű.-gondoltam magamban és felhúztam a kapucnim a fejemre. Amikor kiléptem a kapun, megpillantottam egy autót, és a benne ülő állatot. Megforgattam a szemem, majd egy jármű haladt el az előttem lévő úton. Viszont ekkor rám fröcskölte a sáros vizet. Mindenem olyan lett. 
-Fúj.-csavartam ki a hajamból a vizet. Nem vagyok nagyon finnyás, de nem hiszem hogy minden lány álma egy jó kis fürdő kitudja mivel megtöltve. Közben Louis vigyorogva szállt ki az autóból. 
-Csak nem vizes vagy? Elvigyelek?-dőlt a sötétbarna autójának.
-Azt megköszönném.-vacogtam fázva, és nyitottam volna ki az autó ajtaját, de megszólalt.
-Ilyen mocskosan nem szállsz be. Vedd le a ruhát, vagy oda adom a melegítőm.-ajánlotta fel. 
-Elfogadom a ruhát, de hol öltözzek át te okos?-vágtam neki. 
-Ott.-mutatott az egyik buszmegállóra. 
-Ezt most komoly?-álltam ott mint egy fa. Louis nem válaszolt csak bólogatott. 
-Jó, add ide a ruhát, de nem nézel!-mondtam szigorúan. Elővette, és oda adtam neki a táskámat. Oda ballagtam a megállóba, és elkezdtem vetkőzni. Hallottam az autó ajtajának a csapódás, gondoltam beszállt. Nem tehettem mást, hisz ha nem áll el az eső, akkor szarrá ázok.
-Remélem nem nézel.-ordibáltam neki háttal. Miközben a pólómat vettem át. Hamar kész is lettem, megfordultam majd láttam hogy lehúzta az ablakot és onnan néz. 
-Ó de képen törölnélek a sáros kezemmel.-ültem be az anyós ülésre idegesen. 
-Na, ne legyél mérges. Szerintem minden fiú kihasználta volna.-nevetett. 
-Ne engem figyelj, hanem az utat.-utasítottam idegesen. Elegem volt hogy kiröhögött.  Megint belementem a hülye játékába.
-Egyébként még mindig jó a segged.-nyalta meg az alsó ajkát.-Hova is kell hogy vigyelek?-mosolygott. Lediktáltam neki a címem, és az út csöndesen telt. 

Megérkeztünk.-parkolt le az autónk mellé. Kinyitottam az ajtót majd kiszálltam. Felvettem a félig ázott táskámat és indultam a házba. Louis végig mögöttem jött. Kinyitottam az ajtót a kulcsommal, és felé fordultam.
-Köszönöm hogy hazahoztál.-mosolyodtam vissza rá. Nagyon szexi volt a vizes hajával és a tengerkék szemével. 
-Este 9-re jövök érted.-vigyorodott el, majd közelebb hajolt, de most nem dőltem be neki. Két kezemet a mellkasára tettem, hogy eltoljam magamtól. Értetlenül fürkészte a tekintetem. 
-Nem te mondtad hogy elsietnénk?-vigyorogtam most én. Egy, null nekem.-gondoltam magamban. Pirulva lehajtotta a fejét, majd belátta hogy igazam van. Még utoljára rám mosolygott, majd elhajtott. Becsuktam az ajtót, és ledobtam a táskám. 
-Nocsak, nocsak. Mit csináltatok ti?-vigyorgott Zora.
-Végig nézted?-nevettem.
-Hát ki nem hagyhattam.-mosolygott. Elindultam a konyhába és neki dőltem a konyhapultnak.
-Anyáék itthon vannak?-néztem a nővéremre.
-Nem, még nem.-ült le.
-Uhh akkor ez maradjon kettőnk között légyszi.-kérleltem. 
-Rendben, de akkor ha beavatsz még jobban.-vigyorgott.
-Ma el akar vinni valahova.-futottam fel a szobámba. Hallottam hogy Zora utánam fut, de gyorsabb voltam. Bezártam az ajtóm és ledőltem az ágyamra. Tudtam hogy Zora kérdezősködni fog. 
*
Az órán már 7 óra volt. Még mindig nem akartam menni sehova. Fáradt voltam. Már a szüleim is itthon voltak, szerencsére Zora semmit nem kotyogott ki. Lassan ballagtam le a konyhába. Kinyitottam a hűtőt és kerestem valami ehetőt. Találtam 2 tábla csokit, amit rögtön ki is vettem, majd a polcon egy popcornt. Gondoltam ezekkel elleszek egy darabig. A csokit kibontottam és beleharaptam. Épp hogy felültem a pultra kopogást hallottam. Leugrottam és mentem ajtót nyitni. 
-Szia.-köszönt Louis, majd egy nagy vigyor terült el az arcán. 
-Louis, te mit keresel itt?-kérdeztem döbbenten.
-Bemehetek?-mosolygott.
-Persze gyere.-mentem bentebb. Levette a cipőjét, majd megállt a tekintete a családi képen, ami az előszobába volt feltéve. Nem szerettem azt a képet, elég hülye fejem volt rajta, ami nevetést váltott ki az emberekből, akik látták. Oda ballagtam, majd egyszerűen, megfordítottam. Louis nem mondott semmit, csak elnevette magát. Hirtelen Zora sétált le az emeletről. 
-Szia Louis.-nevette el magát. Tudtam hogy miért röhög. 
-Szia Zora.-mosolygott Louis. 
-A szüleitek itthon vannak?-nézett engem. 
-Öhhm igen. Miért?-ültem fel újra a pultra. 
-Szeretnék bemutatkozni a szüleidnek.-nevetett. Zora ekkor hívta ki anyát és apát. Meglepődve néztem, közben pedig a kukoricával babráltam.
-Jó napot Mrs. Becker és Mr. Becker.-köszönt Louis a szüleimnek. Amin egy kicsit elmosolyodtam. Tudtam apum mit fog mondani.
-Hello, tegezz nyugodtan.-Csak Bob.-ráztak kezet Louissal.-Louis. A lányok edzője.-válaszolt egyszerűen. 
-Engem pedig hívj csak Evanak.-mosolygott rá anya, majd megölelték egymást. 
-Szeretném elvinni a lányukat ma moziba. Remélem nem baj.-vigyorgott Louis.
-Rendben, de éjfélre legyen itthon, ja és vigyázz rá.-beszélt neki apa komolyan.
-Persze, ez csak természetes.-dőlt neki az ajtófélfának. Lassan anyáék felmentek, Zora pedig bevonult a szobájába. 
-Nos akkor megvárom míg elkészülsz.-fordult felém a kék szemű srác. 
-És szerinted én elakarok menni azok után hogy kukkoltál?-néztem rá olyan rossz kislányos fejjel.
-Igen.-válaszolt, és az alsó ajkába harapott. 
-Hát nem is tudom, fáradt vagyok. Mi lenne ha megnéznénk egy filmet a szobámban, aztán HAZA mennél.-hangsúlyoztak ki a "haza" szót. 
-Benne vagyok.-bukkant elő a perverz vigyor az arcán. Csak leszálltam a pultról, kezembe vettem a csokit és a kukoricát, majd kicsit segget rázva mentem fel.  Direkt csináltam ezt. Ha harc, hát legyen harc. Hátra fordultam, hogy megnézzem tétovázik-e. Hát a gyanúm beigazolódott. Szólásra nyitotta a száját, de inkább nem mondott semmit.
-Tudom hogy jó a seggem. Hallottam ma már kétszer de, gyere.-nevettem el magam. Felballagtunk a szobámba, majd ledobtam a nasit.
-Louis, ott van az erkélyen kiterítve a francia bugyim, behoznád?-vigyorogtam rá. Valamivel ki kellett csalnom. Hát be is vette, lassan és vigyorogva sétált ki az erkélyre. Mikor kint volt gyorsan becsuktam az ajtót, majd önelégült vigyor ült ki az arcomra. Louis csak tehetetlenül bámult. 
-Most pedig, tisztázzuk a szabályokat.-tettem csípőre a kezem, és nem sok kellett hogy elröhögjem magam. Tetszett ez a helyzet. Nos kettő, null nekem...
                                                                          (remélem megér pár komit, nektek egy perc, nekem több mosoly:)

3. fejezet.

Hali! Új rész, remélem tetszik! További szép napot nektek!







Reggel hamar keltem, már hétkor fent voltam. Álmosan csoszogtam le a konyhába, csináltam magamnak egy forró teát és ledőltem az egyik székre. Később jelzett a vízforraló hogy kész a víz, elővettem egy filtert majd rá öntöttem a forró folyadékot, majd tettem bele két cukrot, és újra helyet foglaltam. Fáradtan bambultam magam elé.
-Jó reggelt Sam.-köszönt apa.
-Jó reggelt.-beszéltem ásítás közben.
-Hogy hogy ilyen reggel?-pakolt közben.
-Kilenckor lesz edzésünk.-kavargattam az italom.
-Ja, értem. Reméljük nem fog esni.-vitte be a tálca kaját. Én csak kikerekedett szemekkel néztem rá. Valószínű hogy nem megy ma dolgozni. Közben gyorsan oda lépkedtem az ablakhoz. Elhúztam a függönyt, majd kinéztem. Tényleg el volt borulva. Egyfelől jó volt, másfelől rossz. Nagyon fáradt voltam, de az edzést sem akartam kihagyni. Lassan a teám is kihűlt. Kortyolgatva megittam és behelyeztem a csapba.
-Kislányom, ébredsz már fel a nővéred.-jött ki anya, szintén köntösben.
-Látom ma nem mentek dolgozni.-húztam fel az egyik szemöldököm.
-Igen, ma nem megyünk.-mosolyodott el. Visszamosolyogtam, majd elindultam Zora szobájába. Benyitottam és megláttam a hatalmas kupit. Még a lélegzetemet is visszatartottam. Hogy tud ekkora szeméthegyen élni. Óvatosan lépkedtem az ágyához amikor felbuktam valamiben.
-Áúú.-nyögtem.
-Te meg mit csinálsz?-hallottam a nővérem halk hangját.
-Költeni akartalak, de felbuktam valamiben.-válaszoltam még mindig a földön hasalva. Ekkor elfordítottam a fejem és beláttam az ágya alá, inkább nem tettem volna. Ott is szemét, szemét hátán. Amilyen gyorsan csak tudtam felálltam és kimentem a szobájából.
-Ha hazajöttünk, pakolj össze.-ordítottam neki. Körülbelül 5 percig voltam a szobájában, de mégis egy örökkévalóságnak tűnt. Én soha nem tudtam akkora kupit csinálni. Nem is akartam, akarok.-gondoltam magamban. Bevonultam a szobámba és bepakoltam a holmijaim. Kiléptem a kicsi erkélyemre és beszedtem a focicuccom. Még tegnap este mosta ki a gép, hogy ne az izzadt cuccomban legyek ma. Szerencsére megszáradt. Mikor felöltöztem kifésültem a hajam és lófarokba kötöttem. Már felébredtem, ezért üde frissen sétáltam le az előszobába. Elvettem egy palack vizet és elhelyeztem a táskámban. Megkerestem a fülhallgatóm és a zsebem mélyére csúsztattam. Megnéztem az időt és még időben voltam.
*
Sziasztok lányok.-pacsiztunk le velük. Már szinte mindenki be volt zsongva a fiúk érkezése miatt. Kivétel én. Nem értettem mire ez a nagy felhajtás, hisz csak edzeni fognak minket. Bementünk a lány öltözőbe és lepakoltuk a cuccunkat. Elővettem a focilabdám és én kész is voltam. Pattogtattam amíg ki nem értem.
-Szia Ben.-köszöntem az edzőnknek.
-Szia Sam. Kipihented magad?-nézett rám.
-Igen. Teljesen jól vagyok.-mosolyogtam.
-Akkor jó. Te és Zora vagytok a csapat legjobbjai. Számítok rátok.-nevetett. Még el beszélgettünk, és közben megjelentek a többiek is. Időközben vettem észre hogy az innivalóm bent felejtettem.
-Nem hoztam ki a vizem. Mindjárt jövök.-dobtam le a labdám.
-Siess.-üvöltött Ben. Rohanni kezdtem az öltözőbe. Sec perc alatt kihalásztam az üdítőm és visszasiettem a pályára. Nagyon feltűnt hogy sokan vannak, majd megláttam egy srácot, és azután a többit. Közelebb mentem és megláttam Louist. Lesokkoltam. Ez mit kereshet itt?-kérdeztem magamban. Viszont jót nevettem amikor Zoraval beszélgetett. Úgy döntöttem hogy kicsit meghülyítem a félelmem ellenére.
-Sziasztok.-léptem oda vigyorogva. Láttam Louis lesápadt arcát.
-Ez valami vicc?-kínosan nevetett.
-Miért lenne?-húztam fel a szemöldököm.
-Várjunk csak., valamelyikőtök tuti hogy az a lány akivel találkoztam a parkban.-nézett sejtelmesen. Közben megláttam a többi hülye haverját. Ideges lettem.
-Valahogy ki is derítem.-nézett perverzem. Nem tudtam mit akar. Kíváncsi lettem hogy deríti ki. Becsukta a szemét, és hajolt hozzám közelebb. Mielőtt megbabonázott volna, kapcsoltam és eltoltam magamtól.
-Mi a sz*rt képzelsz?-förmedtem rá és a tengerkék szemébe néztem.
-Hahhaha, tuti te vagy az.-nevetett.
-Idióta.-suttogtam halkan és mentem a labdámért.
-Nem mondtad hogy focizol.-beszélt hozzám, innen tudtam hogy utánam jött.
-Nem kérdezted.-húztam fel a szemöldököm. Nem lehetett azt a vigyort eltüntetni a szájáról.
-Na lányok, álljatok sorba és köszönjetek a fiúknak.-utasított Ben minket és hallgattunk rá.
-Innentől a fiúk a főnökök. Ők fognak titeket edzeni és kisebb meccseket játszani. Először is melegítsetek be.
*
Már az utolsó percben voltunk. A fiúk vezettek 5-4-re. Nálam volt a labda. Futottam vele ahogy csak bírtam, de a fiúk előnyben voltak a magasságuk miatt. Passzolni akartam Hannahnak amikor valaki felbuktatott. Ekkor meghallottam a sípot, lejárt az idő. Feszülten álltam fel.
-Miért buktattál fel?-kérdeztem Louis hülye barátjától. Nem válaszolt csak vigyorgott. Elegem volt. Mindig csak vigyorogni tudtak. Nagyon dühített a dolog. Le tudtuk volna győzni őket. Begurultam és a mellkasát kezdtem ütni. A lányok oda jöttek és lefogtak. A fiúnak sem kellett sok, Louisék is lefogták. Haragosan sétáltam Benhez.
-Letudtuk volna győzni őket, ha nem buktat fel.-háborodtam fel.
-Elhiszem Sam. Ügyesek voltatok. Ez csak edzés, nyugodj meg.-simogatta meg a vállam. Ekkor elkezdett szakadni az eső. Remek.-néztem fel az égre. Mindenki bement az épületbe. Addigra már egy kicsit lenyugodtam.
-Holnap találkozunk lányok.-köszöntek el a fiúk. Én még egy kicsit kimentem az esőbe. Sétálgattam, gondolkodtam. Leültem egy padra és néztem ki a fejemből.
-Leülhetek?-kérdezett egy ismerős hang.
-Felőlem.-húztam meg a vállam. Tudtam hogy Louis az, de csak barátkozni akar.-gondolom.
-Mi a baj Sam?-ölelte át a vizes testem.
-Semmi, csak gondolkodom.-mosolyodtam el. Furcsa volt hogy ilyen közel engedtem magamhoz egy fiút. Ritka az ilyen a félénkségem miatt, de biztonságba éreztem magam vele.
-Egyébként honnan tudod a nevem?-néztem rá.
-Előbb beszélgettem a csapattal, és Zora sok mindent elárult rólad.-nevetett.
-Mit értesz azon hogy "sok mindent"?-néztem rá kétségbeesetten.
-Azt is mondta hogy hét évesen még pelenkát hordtál.-mosolyodott el.
-Kinyírom a nővérem.-nevettem fel kínosan.-Na de én megyek.-köszöntem el. Furcsán éreztem magam. Félig megöltem volna Zorat,de mégsem akartam. Lassan beértem az öltözőbe, ahol már majdnem mindenki elment.
-Hol van a nővérem?-néztem Jadere.
-Elment.-válaszolt pakolás közben.
-Hát nagyszerű.-fújtam ki a levegőt.
-Egyébként mi van Louissal?-kérdezte vigyorogva.
-Mi lenne?-kérdeztem.
-Bele zúgtál.-bökte meg a vállam.
-Nem is, csak beszélgettünk.-tiltakoztam.
-Láttunk a lányokkal is. Teljesen máshogy viselkedsz amikor ő a közelben van.-nevetett és elment. Megforgattam a szemem és levettem magamról a vizes ruháimat. Már egyedül voltam az öltözőben. Még mindig Louison járt az eszem. Elvettem a törölközőm és felakasztottam. Megengedtem a vizet. Lassan és kellemesen járta át a testem. Közben dúdoltam egy kicsit.
-Milyen jó segged van.-hallottam a hangot. Nagyon megijedtem. Megugrottam, majd lekaptam a törölközőm, és azzal takartam magam. Louis egy szál boxerben állt a zuhanyzó előtt.
-Mit keresel itt?-kérdeztem dühösen.
-Csak megakartam kérdezni hogy nem jönnél el ma velem moziba?-kérdezte csillogó szemekkel. Közben a szemeim elkalandoztak a felsőtestén.
-Öhhm, ha ki mész elmegyek.-mosolyogtam.
-Komolyan?-vigyorgott.
-Nem.-vágtam rá.
-Biztos hogy nem?-lépett be a zuhanyzófülkébe és szorosan a csempének nyomott. A lélegzetem felgyorsult. Kapkodtam a levegőt. A szívem hevesebben vert, sosem éreztem még ilyet..
                                                                                                       (remélem megér pár kommentet xoxo)

2. fejezet

Sziasztok! Itt is a következő rész. Nagyon örültem a komiknak és a lájkoknak! Kaptam két kritikát is, ami nagyon jó volt. Megfogadtam a tanácsokat. Ti is írjátok le nyugodtan hogy mit gondoltok a blogról. Még mindig szívesen cserélek, nyugodtan küldjétek el a blogaitokat! További szép napot és jó olvasást!


*Másnap*
Reggel Zora kornyikálására keltem. Még a szobámba is belehetett hallani a fars hangját. Hiába nyomtam a fejemre a párnámat, még akkor is lehetett hallani. Megfordultam, majd ordibáltam egy nagyot.
-Zora, kussolj már el.-kiabáltam, mert mérges voltam. Ekkor még hangosabban énekelt. Sóhajtottam egy nagyot és felültem az ágyon, közben vissza jöttek a tegnapi emlékeim a parkban. Mindig Louis vigyorgó pofája ugrik be. Komolyan ha egyszer találkozok vele és adódik lehetőség rá, képen törlöm a kezemmel. Közben az asztalomon lévő rajzomra néztem, ami össze volt maszatolódva, és elmosódva. Felálltam és egyenesen a kukába dobtam. 
-Ez már megmenthetetlen volt.-suttogtam halkan, és kifújtam a levegőt. Megigazítottam az ágyam és elmentem felöltözni a fürdőbe. Felvettem a koptatott farmerom egy kék pólóval. Kifésültem a hajam és lófarokba összekötöttem. Szerencsére edzés csak délután lesz, így szabad az egész délelőttöm. Pár percen belül összeszedtem magam és lesétáltam a konyhába. Készítettem magamnak reggelit és beültem a nappaliba Zora kornyikálását hallgatni. Nem értettem soha hogy hogyan lehet ilyen korán felkelni. Unottan zabáltam, mikor hallottam hogy apáék haza jöttek.
-Sziasztok lányok.-ölelt meg minket anya. Viszonoztuk az ölelést és visszaültem a kanapéra, Zora is mellém ült.
-Sam, megkérhetlek arra, hogy az utolsó karton mentes vizet betudnád hozni?-kérdezte apa teli kézzel.
-Ne, csak vizet ne.-adtam a műsírást mint az idióta. Zora csak röhögött rajtam. Tudta miért mondtam. Végül felkeltem és kimentem az folyadékért.
-Elmegyek sétálni a parkba. Kettőre itthon vagyok.-húztam fel a cipőm.
-Na persze, sétálni.-támaszkodott Zora az ajtófélfának. Csak kinyújtottam rá a nyelvem és elindultam. Elmentem a garázsba és elvettem a gördeszkám. Rá álltam majd hajtottam magam az egyik lábammal, így gyorsabban oda értem. Felkaptam, és arra a helyre mentem ahol tegnap veszekedtünk. Körbe néztem, de nem láttam sehol, csak a hülye haverjait, akik hozzám igyekeztek.
-Szia cica. Louis nincs itt.-vigyorgott.
-Először is, nem vagyok cica. Másodjára, pedig nem keresem Louist.-mondtam gúnyosan.
-Húú, de kemény vagy.-Ez tetszik.-kacsintott.
-Nem vagyok kemény, csak jól szétrúgnám a nagy segged, hogy észhez térj.-mondtam, de rögtön meg is bántam. Soha nem voltam még ilyen kemény, éppenséggel azért mert félős vagyok. A fiú nem válaszolt csak közelebb lépett hozzám, de én hátrébb léptem.
-Jó. Ki hívlak szkanderozni, ha én nyerek megcsókolhatlak, ha te...nem is tudom. Azt csinálsz velem amit akarsz.-vigyorgott. Szerencséje hogy tudtam maga, türtőztetni. Mi az hogy "ki hív"?
-A seggedet ne nyaljam ki?-néztem egy ilyen "most komoly fejjel" és elindultam haza. Egy kicsit meglepődtem magamon. Nagyon kinyílt a csipám mostanában, talán nem ártana vissza fogni magam, de ekkor tuskók miatt muszáj.
-Átadjak valamit Louisnak?-kérdezte. Csak felmutattam a középső ujjam, ennek hatására hallottam hogy röhögni kezdenek rajta a fiúk.
-Hát haver, jól kiosztott a csaj.-mondta az egyik röhögve. Akaratlanul is elmosolyodtam.
*
Épp a konyhában forgolódtam. Csináltam magamnak gyümölcssalátát és helyet foglaltam az asztalnál. Találtam egy újságot rajta és lapozgatni kezdtem. Lehet hogy kéne vállalnom nyári munkát, hogy addig is ne itthon rohadjak meg. Keresgélni kezdtem állásokat, meg is akadt a szemem az egyiknél. "Bébiszittert keresek" feliratú cikknél. Elolvastam, majd leírtam a telefonszámot. Jövőhéten elmegyek és megnézem a családot. Nem hiszem hogy nehéz lenne egy gyerekre vigyázni, mellesleg csak egy egyszeri alkalom lenne. Hát vágjunk bele.-vigyorogtam és becsuktam az újságot.
-Mit csinálsz?-huppant le mellém Zora.
-Szükségem lenne egy kis pénzre, és néztem valami munkát.-néztem rá.
-És találtál?-mosolygott és piszkálta a terítőt.
-Egyszer kéne vigyázni egy kisfiúra, jövőhéten. Pont annyit fizetnek hogy félre tudjak tenni.-tettem el a tálat beszélés közben.
-De minek neked pénz?-nézett értetlenül Zora.
-Talán hogy tudjak magamnak venni egy füldugót.-nyújtottam ki a nyelvem.
-Hahaha, nagyon vicces.-grimaszolt a nővérem.
-Lányok 45 perc múlva eddzés.-szólt apa. Elpakoltam magam után és mentem átöltözni. Felvettem a mezem, a nadrágom és végül az edző cipőm. Bepakoltam a táskámba a rendes ruhám, innivalót, de nem vizet, elegem volt már abból, ezért főztem gyorsan egy teát. Mondjuk én sem vagyok normális, ilyen melegben forró teát inni. Hát igen, én vagy Sam. Még gyorsan elmentem fogat mosni.
-Hééé Sam. Louis áll ott az ajtóban, téged keres.-mosolygott Zora. Ahogy meghallottam fuldokolni kezdtem a fogkrémben, köhögtem és próbáltam nem most meghalni.
-Tényleg?-kérdeztem két köhögés között.
-Nem.-tört ki röhögésben. Szóval becsapott. Nagyon megijedtem, de végül is mindegy lett volna hogy itt van. Haragszom rá, nem engedtem volna be, de Zora talán igen.
-Tudtam hogy tetszik.-cukkolt a röhögő nővérem.
-Nem tetszik.-hazudtam önmagamnak szerintem. Elpirulva tuszkoltam ki a tesóm, hogy hagy tudjak készülődni.  Neki dőltem az ajtónak, és úgy ültem le. Mikor a fenekem a földet érte, kifújtam a levegőt és összeráncoltam a homlokom.
***
-Jade, ide rúgd.-kiáltottam neki és felemeltem a kezem hogy lásson. Megcélozta a labdát és belerúgott. Hiába futottam utána, egyenesen az edzőnket találta fejbe, aki épp telefonált. Hirtelen mindenki megállt és sietett Benhez. Igen, szerencsére tegezhetjük az edzőnket.
-Jól vagy?-kérdeztem és húztam a szám.
-Üljetek le lányok.-utasított minket Ben. Mindenki helyet foglalt a gyepen.
-Mostanában nem vagytok formában, épp ezért is hívtam meg a Doncasteri csapatot hogy veletek együtt edzenek.-nézett ránk komolyan Ben.
-Leverjük őket simán.-kiáltott Zora. Imádtuk a tesóm pozitív oldalát.
-És mikor jönnek?-kérdeztem.
-Már holnap reggel.-nézett szigorúan. Már holnap reggel? Nem leszek képes felkelni.-gondoltam magamban.
-Nos, menjetek haza, reggel kilenckor találkozunk itt, a fiúkkal együtt.. Addig is szedjétek össze magatokat, ha megakarjátok nyerni a versenyt. Fáradtan ballagtunk be az öltözőbe.-fejezte be. Fiúk? Lesokkoltam. Kíváncsi leszek rájuk. Remélem nem egy hülye bagázs lesz.
-Kíváncsi leszek a csapatra.-beszélgettek a lányok.
-Én is.-suttogtam halkan és elindultam lezuhanyozni...

1. fejezet

Sziasztok! Itt is van az első rész! Remélem tetszeni fog mindenkinek! 

 -Jó reggelt Sam.-ugrált rajtam Zora. Fel nyögtem egyet, majd átfordultam a másik oldalamra. 
-Hagyjál.-legyintettem becsukott szemmel. Köz tudott, hogy sokáig szeretek aludni. Főleg hétvégén, amikor nincs edzés. Megkönnyebbültem amikor hallottam az ajtó csapódását. Megtámaszkodtam a kezemmel és körül néztem a szobámban. Zora tehát kiment. Boldogan bújtam vissza a takaróm alá. Már nem tudtam vissza aludni, de a szemem csukva volt. Legalább így is pihenek, majd pár perc múlva meghallottam hogy kicsapódott az ajtóm és ebben a pillanatban valaki fejbe locsolt. Hirtelen kaptam fel a fejem a hideg víz miatt. Szó szerint átázott mindenem. Megtöröltem a szemem hogy tisztán lássak, de már a nevetésből kitudtam találni hogy ki lehetett. A hülye nővérem. Igen, 5 perccel hamarabb látta meg a napvilágot. Szúrósan pillantottam rá.
-Most meghalsz.-suttogtam bosszúsan, ekkor elkezdett futni, én pedig utána. 
-Nem vagy normális Zora. Ezt miért kellett?-beszéltem hozzá futás közben. Lassan végigkergettem az egész házon, végül elértünk a konyhába. A pult körül kergettem. Megálltam az egyik oldalánál, ő pedig a másiknál. Szemeztünk. Én morcosan néztem, ő pedig vigyorgott.
-Jó reggelt lányok.-jött be anya teljesen frissen, egy kosárral a kezében.-Itt meg mi folyik?-kérdezte, és letette a kezében lévő cuccokat. 
-Zora nem hagyott aludni, MEGINT.-hangsúlyoztam ki a megint szót.
-Te meg nem engeded hogy karaokezzak.-nyújtotta ki a nyelvét. 
-Lányok, olyan hülyeségeken veszekedtek, inkább menjetek el felöltözni, addig készítek reggelit.-mosolygott ránk anyu. 
-Enyém a fürdő.-jelentettem ki, majd futottam is. Zora szorosan mögöttem jött, de nem engedtem neki, így én nyertem. Bezártam az ajtót és kifújtam a levegőt. Biztos, ami biztos. Félig igaza volt Zoranak, de nem teljesen. Minek engedjem énekelni amikor nem tud? Én sem tudok, ezért nem is próbálkozom vele, de ő nem veszi észre magát. Ami nem megy, azt nem kell erőltetni. Levettem magamról a félig átázott pizsamám, majd elhelyeztem a szennyes tartóban és beálltam a zuhanyzó alá. Mondjuk ha elég okos a nővérem, fel megy az emeleti fürdőszobába. Megengedtem a vizet, és hagytam hogy átjárja a testem. Megmostam a hajamat a kedvenc samponommal és kiszálltam. Magamra tekertem a kedvenc törölközőmet és felmentem a szobámba. Kiválasztottam egy fehér toppot, hozzá egy rövidnadrágot és a kék conversem. Megszárítottam a hajam, majd kifésültem. Elpakoltam magam után, és leballagtam a konyhába. 
-Apa dolgozik?-ültem le anyával szemben.
-Igen, már korán el ment.-lapozott egyet az újságból. Zorat még sehol sem láttam. Gondoltam, kölcsön kenyér vissza jár. Soha nem voltam még ilyen gonosz, de betelt a pohár. Elvettem a bögréjét, amiben meleg kakaó volt. Leemeltem a pultról a darált erős paprikát, majd szórtam bele egy kicsit, a kelleténél egy picit többet tettem bele, amennyit gondoltam. Gyorsan összekevertem és visszatettem a helyére. Nagyon nehéz volt hogy nem engedjem ki a nevetésem. Ezért inkább elkezdtem enni a szendvicsem, amit anya csinált. Már a felénél jártam amikor Zora megérkezett. Mosolyogva leült anya mellé és hozzá látott az evéshez. A szemem sarkából néztem, hogy mikor iszik a "finom" kakaójából. Hát eljött ez a pillanat is. A szájához emelte a bögrét, és úgy húzta le. Mikor letette, összeszorította a szemét és úgy futott a fürdőbe, minthogyha puskából lőtték volna ki. Ekkor már nem bírtam, elröhögtem magam.
-Én is szeretlek, egyetlen egy nővérkém.-fogtam a hasam a nevetés miatt.-Köszönöm a reggelit anya, finom volt.-nevettem még mindig és betettem a tányért a mosogatóba. Anya már nem is csodálkozott rajtunk. Megszokta. Két kamasz lány, akik piszkálják egymást. Boldogan ballagtam a fürdőbe. 
-Milyen volt a feltüzelt kakaód?-néztem Zorat ahogy próbálja vízzel oltani a csípős érzést, miközben támaszkodtam az ajtófélfának. Már jó ideje ott álltam amikor megsajnáltam és hoztam neki egy pohár tejet. Igen, ez is a baj velem. Nem tudok gonosz lenni, nem tudok sokáig haragudni az emberekre. Hát ez van. 
*
Szerencsére nem tartott sokáig a harag közöttem és a nővérem között. Hamar kibékültünk, és megbeszéltük hogy hagy engem aludni, ha engedem énekelni. Végül is mit veszítek rajta? Legfeljebb csak egy földugót kell vennem és megvan oldva a dolog. Közben anya is elment dolgozni. 
-Elmentem Sam. Majd jövök.-intett Zora.
-Várj, hova mész?-kiabáltam a kanapéról. 
-Csak a haverokkal találkozom.-válaszolt és becsukta az ajtót. 
-Nem tudom hogy lehet azokat haveroknak hívni, akik minden hülyeségbe belekevernek, isznak és cigiznek.-forgattam meg a szemem. Még szerencse hogy Zora nem csinálja ezeket. Anyáék sem engednék el akkor ha cigizne, és inna. Kutakodtam egy kicsit a szobámban amikor megtaláltam egy félig befejezett rajzot. A házunktól pár utcasarknyira parkban készült a rajz. Eldöntöttem hogy folytatom. Beledobáltam a táskámba a fontos dolgokat, és egy radírt, meg ceruzát. Sétálva mentem a kicsi parkba. Bezártam az ajtót és elindultam. Mosolyogva haladtam el az utcákat. Elég sokan voltak. Hisz ma vasárnap van. Persze csak az én szüleimnek kell dolgoznia. Gondolataim közepette megérkeztem. Sokan voltak itt is. Rendszeresen a nagy focipályánál lévő padon szoktam ülni, és rajzolni. Persze ha szabad. Szerencsémre üres volt. Letettem a táskám és elővettem a ceruzám. Épp egy csapat fiú focizott a pályán. Gondoltam oda megyek én is egy kicsit játszani, de nem akartam megalázni őket. Mondjuk nem minthogyha olyan nagy egoista lennék, de focizni nagyon jól tudok, és szeretek. Békésen rajzolgattam amikor hallottam hogy ordibálnak a fiúk. Meglepődve néztem őket hogy vízibombáznak. Gondoltam magamban hogy megunták a focit, vagy elfáradtak. Úgy játszottak mint a gyerekek. Összeráncoltam a szemöldököm és visszatértem a rajzoláshoz. Már majdnem készen voltam amikor hirtelen eltalált egy lövedék. Hirtelen ugrottam egyet. Haragosan néztem az előttem röhögő fiúkra. A rajzom és a pólóm rendesen elázott. Még a táskámra és a lábamra is kaptam a hideg vízből.
-Basszus.-káromkodtam halkan. A fehér toppom teljesen átlátszódott. Idegesen néztem egy fekete pólóban lévő fiút, aki közeledett felém.
-Nagyon sajnálom. Nem téged akartalak eltalálni.-hebegett-habogott vigyorogva.
-Töröld le azt az undorító vigyort a szádról.-néztem a földre, de hiába, mert megfogta az állam és fel emelte. Belenéztem a szemébe. Egyszerűen gyönyörű volt. Mint a tenger.
-Engedj el.-kapcsoltam hamar, mielőtt megbabonázott volna. 
-De durcis vagy.-nevetett.
-Nem vagyok durcis. Te vagy az undorító hólyag.-vágtam oda neki.
-Köszi a bókot, de Louis vagyok, és egyébként tetszik ez a csipkés melltartó. Jó választás.-kacsintott és elsétáltak a srácokkal.
-Idióta.-ordítottam utána és végignéztem magamon. Tényleg átlátszott a melltartóm....

Prológus.

Sziasztok! Itt a blog prológusa! Remélem sok mindenkinek elnyeri a tetszését és nem árultam el sok mindent.

Zora és Sam csak egy hétköznapi egypetéjű ikrek. 19 évesek, egy éve érettségiztek le, de hiába hogy kívülről majdnem hogy egyformák, belülről koránt sem. Zora inkább bevállalós, rossz lány, Sam pedig csöndes, félénk és makacs, viszont akkor is elválaszthatatlanok. A Wolverhamptoni foci klubnál fociznak, egy lánycsapatban és egy kisebb családi házban élnek a szüleikkel. A nyár viszont unalmasan telik, addig a napig, amíg Sam nem találkozik egy barna hajú, tengerkék szemű fiúval, véletlen baleset miatt. A lány nem tudja kiverni a fejéből a srácot és másnap vissza is megy oda, ahol találkozott vele. Samnek csalódnia kell és végül Zorat is beavatja az érzéseibe. Telik az idő és a fiút napok óta nem látta, majd kezdődtek az edzések... 

Vajon találkozik még a fiúval?
Közös hobbijuk köti majd össze őket? 
Mi lesz, ha kiderülnek a titkok?
Együtt maradnak?
Vagy Sam makacssága és félelme túlszárnyalja?